Ha nem vagy ura, ne fogadd!

Felfogadás az iszákosság ellen

2001. április 20., 02:00 , 14. szám

Az iszákosság problémája több évszázada foglalkoztatja a vallásos és nem vallásos embereket egyaránt. Az egyház a reformáció idején üzent hadat a mértéktelen alkoholfogyasztásnak, és ekkor kelt életre az ún. felfogadási szokáskör. Kárpátalján egyedül a viski református férfiak gyakorolják mai napig ezt az önként vállalt alkoholtilalmat.

– Visk környéke közismerten nem bortermő vidék, így régen leginkább pálinkáztak a férfiak – meséli Czébely Lajos ma­gyar szakos tanár. – A mértéktelen italozás gyakran vezetett családi és megélhetési problémákhoz, csakúgy, mint manapság. A múlt század elején ezért kezdték divatba hozni a borivást, ami enyhébb következményeket vont maga után. Valamiféle megszorításra azon­ban emellett is szükség volt, ekkor vezették be a felfogadásokat.

– Mi volt ennek a rend-je?

– Az illető férfi fogadást tett a falu lelkipásztora és két tanú jelenlétében, hogy bizonyos ideig tartózkodik az alkoholfogyasztástól. Ez lehetett egy év, három, de néha még a tízet is felvállalták. Az elhatározás idején teljesen józannak kellett lennie, óhaját saját kezűleg beírni vagy beíratni az egyháznál vezetett felfogadási naplóba, majd a tanúkkal egyetemben kézjegyével ellátni. Ezt követően mindenki tiszteletben tartotta a fogadalomtevő akaratát, és sem a kocsmában, sem társaságban nem kínálták itallal erőszakosan. Azt, aki nem tartotta meg fogadalmát, még saját ivócimborái is elmarasztalták, és az egész falu előtt elvesztette becsületét.

– Mennyire volt jellemző a fogadalomszegés?

– Tudomásom szerint csak egyedi esetek fordultak elő. Aki nem bízott akaraterejében, az eleve csak bizonyos kitételekkel vállalta a mértékletességet. Meg­határozta, mely alkalmak képeznek kivételt az italmentesség alól. Ez lehetett családi esemény: lakodalom, születésnap vagy némely ünnepek: húsvét, a juhok tavaszi első fejése stb. Amennyiben előre nem látott esemény elé néztek, akkor annak idejére feloldozást kértek és kaptak a lelkésztől.

– A felfogadás csak a teljes italmentességre szólt?

– Eredetileg igen, de később ez felhígult, néhányan még mókáztak is vele. Volt, aki azt fogadta, hogy csak saját otthonában iszik, más egyedül a pálinkáról mondott le, vagy meghatározta, naponta mely italból mennyit fogyaszt. A fogadalomtörőkre vonatkozólag Biki Ferenc egyházmegyei esperes 1910. évi vizitációja során a korabeli felfogadási naplóban így rendelkezett: „…amennyiben valaki nem tartaná meg a fogadást, és az reá bebizonyosodik, az egyház pénztárába első ízben 20 koronát, minden további meg­szegés alkalmával kétszer annyit, azaz negyven koronát fizessen ki, miről a gondnok számadásban számoljon be…”.

– Él még ez a szokás manapság? – kérdezzük Delényi István helyi református lelkipásztort.

– Évente mintegy ötven felfogadásra kerül sor itt a parókián, de vannak, akik családi kör­ben fogadnak mértékletességet. Legtöbben egy-két évre vállalják az italmentességet, egyre ritkább a tíz évre szóló fogadalom. Az adott szó megtartásának erkölcsi követelménye azonban máig él, legtöbben tartják magukat a mondáshoz: „Ha nem vagy ura, ne fogadd!”.

– Meglátása szerint mennyi­re hasznos ez a több mint száz éves hagyomány?

– Feltétlenül megvan az erkölcsi, tradicionális értéke. Mindemellett az italtól való tartózkodás ritkán vonja maga után a lelki változást, mivel nem hitből fakad. A hagyománytisztelet azonban mindenképpen a viski emberek mellett szól, ez a fajta fogadalomtétel számukra a legszentebb. Két éve, amikor ide kerültem, számomra is különösnek hatott ez a szokás, leginkább a kitételekkel nem értettem egyet. Felvállalva ezt a szolgálatot, megszüntettem az engedmények, illetve a feloldozás lehetőségét. Legtöbben elfogadták a feltételeket, de van, aki emiatt inkább más lelkipásztor előtt tesz fogadalmat.

Popovics Zsuzsanna