Az ügyvéd

2001. július 13., 02:00 , 26. szám

Tiszántúli kálvinista nagygazda családból származott, volt egy-két református pap is a családban. Jól menő ügyvédi irodát tartott fenn a megyeszékhelyen. Nagy ház, nagy háztartás, cselédek, német nevelőnő a gyerekek mellett. A háború végének közeledtével vagyona zsugorodni kezdett, eladta örök­ségbe kapott földjeit, szőlőjének egy részét, és egyesek tudni vélték, hogy kölcsönökkel is megterhelte házát. Az oroszok aztán mindenét elvették, ami maradt. Kora miatt a málenykij robotot megúszta, de nyaggatták, kihallgatásokra hívták be a KGB-re, gyanús volt az öreg. Kényszeríteni szerették volna magas államkölcsönök jegyzésére, ő azonban ellenállt, papírokkal bizonyítva vagyontalanságát, adósságait. Aztán bevallotta, hogy szeretett kártyázni, ami sok pénzbe került, így aztán békén hagyták.

Telt az idő. Felesége időközben meghalt, három gyermeke önállósult, ő maga pedig egy nyári konyhát bérelt, és abban lakott. Az utcán előre köszöntek neki az emberek, s ő szívesen beszélgetett bárkivel, ha megállították. Soha nem tűnt el szeméből az a kis huncut mosoly. Az emberek akkor még nem tudták, hogy a város utolsó magyar nemzetiségű jogászával beszélgetnek. A szovjet éra alatt magyar gyereket, még ha kommunista szülők csemetéje volt is, akkor sem vettek fel jogra. A mai napig sincs magyar nemzetiségű jogász a városban.

Közben tetőfokára hágott a nagy Szovjetunió valutaéhsége, kellett a külföldi pénz a terrorista szervezetek és a nyugati kommunista pártok fen­ntartására. Akinek nyugdíj járt Nyugatról, vagy adakozó rokona volt odaát, az az átutalt dollárjain autót vagy egyéb átlagpolgár számára elérhetetlen használati tárgyat vásárolhatott úgy, hogy a valutát nem is látta. Az idős ügyvéd gyermekei hárman voltak, elég nehezen éltek, ám egyszer csak, csodák csodája, kaptak Bécsből egy-egy Volgát, majd továbbra is minden évben egyet-egyet. Ezeket – általában grúziai vevőknek – magas áron eladták, s így nagyon hamar szov­jet viszonylatban gazdag lett a család. Az öreg időközben meghalt, gyermekei pedig, lefizetve, akiket le kellett fizetni, kiutaztak Magyarországra.

Bizony, az ügyvéd úr a háború közeledtével mindenét pénzzé téve – még kölcsönt is vett fel – vásárolt Bécsben egy hatalmas bérházat. Alapos szerződésbe foglalva a feladatot, megbízott egy ügyvéd kollégát a ház kezelésével, és amikor a szovjet csapatok kivonultak Bécsből, s lehetett valutát küldeni a Szovjetunióba, a házbérek árából érkeztek a Volgák. Jogos volt a kicsit gúnyos, huncut mosoly a öregúr szemében, hisz nem sok magyarnak sikerült átverni a nagy szovjet birodalmat, és meg­vezetni a mindentudó, min­den­­ható KGB-t.

Tithli