Szülőfalujában állítanak szobrot Romzsa Tódornak

A megbékélés szimbóluma lehet

2001. július 20., 02:00 , 27. szám
Polyák Ferenc

Nagybocskón Polyák Ferenc kecskeméti fafaragó a napokban fejezte be Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus püspök szobrát, aki 1947-ben vált a szovjethatalom áldozatává. Az alkotó, aki egyébként kiérdemelte a népművészet mestere címet, három évvel ezelőtt érkezett először Kárpátaljára, hogy barátai kérésére emléket állítson a vértanúhalált halt egyházfőnek.

– Három éve, egy hideg decem­­beri napon fogtam hozzá a munkához, hogy egy több száz éves tölgyfából kifaragjam a kárpátaljai görög katolikus egyház első boldoggá avatottjának képmását – mondta el la­punk­­­­­nak a művész. – Amikor Puskás László görög katolikus pap Budapesten felkért rá, azonnal igent mondtam, és nagyon örülök, hogy a boldoggá avatás ide­jére el is készültem vele.

– Mikor kerülhet sor a szobor avatására?

– A nagybocskói katolikus híveken múlik, hogy mikor kerül biztos talapzatra községük szülöttének szobra, amit a római katolikus templom kertjében faragtam ki. Remélhetőleg a szobor itt is kap majd helyet. Ez a megbékélés szimbóluma lehet, ahogy II. János Pál pápa ukrán földre való látogatása is az volt. Vallom, hogy a bocsánatkérésre nyújtott kezet el kell fogadni, mert a pusztulásba rohanó világunknak ez az egyetlen esélye a megmaradásra.

– Ön két éve az akna­szlatinai emlékpark kopjafáin is dolgozott. Mi köti ehhez a vidékhez?

– Nagybátyám, Koncz József nem messze innen, Nad­vornánál esett el a második világháborúban. Szüleinek írt utolsó levele most is nálam van, mivel ismeretlenül is tisztelem a hősi halált halt harckocsis őrvezetőt. Fiam hónapokon át kutatott a Hadtörténeti Múzeumban valamilyen támpont után, hogy megtudjuk, körülbelül hol eshetett el. Az ő érdeme, hogy legközelebbi látogatásunk alkalmával felkereshetjük nagyanyám elveszett fiának sírját.

– Rövid ittléte alatt az akna­sz­latinai Római Katolikus Egyházi Óvoda kicsinyeinek is faragott egy Madonna-szobrot. Ez az ötlet honnan jött?

– Egy szomorú gyászeset kapcsán: a napokban egy művész barátom ment el hirtelen , ezért eléggé megviselten érkeztem szlatinai vendéglátóimhoz. Szom­­szédságukban van az óvoda, és nagyon meghatott a békésen játszadozó gyermekek látványa. Közvetlenül a bejárat mellet hevert egy kivágott nyárfarönk, és hirtelen elhatározással elővettem a baltámat. A gyerekek érdeklődéssel figyelték a munkámat, némelyikük még közel is merészkedett, hogy „besegítsen”. Így született a Madonna-szobor, amit hivatalosan is az óvodának ajándékoztam.

P. Zs.