Sikerül-e megmenteni a kisdobronyi óvodát?

Ólból óvoda, óvodából...?

2001. augusztus 10., 02:00 , 30. szám

Az óvoda kérdése, kevés kivétellel, szinte valamennyi magyarlakta községben számos problémát vet fel. Hol az ivóvíz és csatornázás hiánya, hol az épület állaga vagy a fűtésének gondjai, esetleg gyermekhiány miatt fáj az intézményvezetők feje.

Kisdobronyban valamikor az ötvenes évek elején nyitotta meg kapuit az első óvoda, amit egy fél évszázaddal azelőtt épült bikaistállóból (nem tévedés!) „alakítottak át” gyermeknevelő intézménnyé. Az immár százéves épület teljes felújítása idén nyáron halaszthatatlanná vált. A vályogból készült hátsó fal ugyan­is annyira megrongálódott, hogy omlással fenyeget. Az ungvári járási Köjál munkatársa, miután július elején maga is meggyőződött a helyzet komolyságáról, ultimátumot intézett az intézmény fenntartóihoz: vagy felújítják az épületet, vagy augusztus 6-i határidővel bezáratja az óvodát.

Ez természetes módon igen­­csak felborzolta a kedélyeket, 46 gyermekről lévén szó, mind a szülők, mind az állásukat féltő személyzet meg­kongatták a vészharangot. A probléma megoldási lehetőségeit keresve elsőként Ember Balázzsal, a község tanácselnökével beszélgettünk.

– Miután néhány éve Kis­dob­ronyt is „elérte” a hőn áhított földgázvezeték, természetes volt, hogy az óvodának is át kell térnie az energiatakarékos és tisztább fűtési rendszerre. A járási ad­minisztráció költségvetésének terhére a tavalyi évben ez meg is történt, ami összességében 18 ezer hrivnyát emésztett fel. A kivitelezés november végére fejeződött be, a szükséges utómunkálatokra tehát már nem kerülhetett sor. Mi tudjuk a legjobban, hogy az óvoda épületét sürgősen fel kell újítani, falait megerősíteni, 80 %-ban kicserélni a padlóburkolatot és a nyílászárókat. Ennek egyetlen akadálya, hogy az adminisztráció „kerekei” manapság még igen lassan „őrölnek”: az idei újabb pénzkérés, tervkészítés és a költségek felbecsültetése így egészen nyárközépig elhúzódott.

– Hogy áll jelenleg az óvodamentés ügye?

– Az építési terv és a költségvetés elkészült, így már csak a felbecsült 20 ezer hrivnya átutalása van hátra (ami egyébként a legnehezebb). Ha megkapjuk a pénzt, és beszerezzük a szükséges anyagokat, reményeink szerint augusztus 10-én elkezdődhet a munka, amit egy hónap alatt be is szeretnénk fejezni.

Ezt követően Molnár Hajnalka vezetőnő kalauzolásával megtekintettük a kisdobronyi ovi­­­sok birodalmát; a málladozó tűzfalat éppúgy, mint a padlónak már nem nevezhető valamikori faburkolatot. A kicsinyek éppen kis ágyaikban szuszogtak édes álom­ba merülve, mit sem sejtve a felnőttek gondjairól.

– Az álhír ellenére az óvodánk működik, csak az a kérdés, hogy meddig – mondja a vezetőnő. – Évek óta kilincselek azért, hogy az intézmény fennmaradjon, de legtöbbször csak ígéreteket kaptam, az „eredmény” pedig magáért beszél. Most a végleges bezárástól félünk, hisz amennyiben nem fognak hozzá a felújításhoz, a hálóhelyiségek falai már a gyermekek testi épségét fenyegetik. Az embernek fáj látni a pusztulást. Nem is értem, miért jár ennyi vesződséggel, utánajárással, idegeskedéssel, hogy a község szívében lévő óvodát az illetékesek megfelelő állapotba hozassák. Hát az igényes gyermeknevelés nem közös érdek? A mi gyermekeink nem a jövő zálogai?

Az ügy kapcsán sokakban felmerül a kérdés, miért egy száz­éves épület toldozására-foldozására költ az állam 38 ezer hriv­nyát. A községben nem volt és nincs is más szabad épület – tájékoztatnak a tanácsházán –, ahogyan például a postának sincs önálló helyisége a községben, ezért évek óta ide-oda költözik.

P. Zs.