Úri sport a vadvízi evezés?

Evezőstúrák a Tisza forrásától a határig

2001. szeptember 28., 02:00 , 37. szám

A Magyar–Ukrán Vízitú­rázók és Természetjárók Baráti Klubja 1998-ban alakult meg Nyíregyházán, s kárpátaljai alapító tagjai azóta is sikeresen koordinálják a tiszai vadvízi túrákat. A klub két nagysző­lősi alelnökével a nálunk még „felfedezésre” váró extrém vízi sportok rejtelmeiről, az elmúlt évek túraszervezői tapasztalatairól beszélgettünk.

– A nemzetközi evezőstúrák szervezésének ötletét először a megyei vízügyi hivatal vezetősége vetette fel úgy tíz éve, aminek kapcsán számos Nagyszőlősről startoló magyar-ukrán közös túrát szerveztünk – meséli Répási István. – A baráti klub megalakulásával Veres István nyíregyházi elnökünk révén – aki hivatásos kajak-kenu edző – sikerült profizmust vinni a vállalkozásba, megtervezni a különféle nehézségi fokozatú vadvízi, majd később a gyalog-, kerékpár-, valamint vegyes túrákat.

– Mely túrák iránt legnagyobb az érdeklődés és kik részéről?

– Az induláskor a csoportok nagy része Magyarországról, Szlovéniából, Csehországból érkezett vagy Nyugat-Európa távolabbi részeiről, mivel a vadvízi evezés meglehetősen drága sport. Az új vízumszabályok azonban eléggé visszavetették a forgalmat, hisz nagymértékben megdrágultak a külföldi vendégek beutazási költségei, pedig eleinte egy idény alatt ezernél is több vendég fordult meg nálunk. Az induláskor a kényelmes folyószakaszra tervezett, egyhetes túrák voltak a népszerűbbek, melyek során a Kőrösmező-Nagyszőlős útvonalon, több szakaszban mintegy 400 kilométert evezhettek a túrázók. Majd jött a cián és az egyéb vízszennyezés, ami szinte teljesen elriasztotta a vendégeket. Idén eddig összesen tíz „egyhetes” csoportot fogadtunk.

– Ez az idény már 80%-ban a Tisza forrásvidékén és a Prut folyón szervezett trekk- és raff­tingtúráké (vadvizeken használt gumicsónaktípusok) volt, ami elsősorban ezen vizek tisztaságának köszönhető – mondja Szabó Károly. – Ez azonban már kemény sport és egyáltalán nem vonz tömegeket. Kisebb létszámú csoportok (8-10 fő) szállhatnak egyszerre vízre, jóval szigorúbb biztonsági feltételek mellett.

– Milyen felszerelés szükségeltetik egy ilyen vadvízi túrához?

– A minőségi felszerelést teljes egészében a klub biztosítja, ami egyrészt a raffting hajókból áll, másrészt magában foglalja a védőruházatot (sisak, kesztyű, széldzseki, úszómellény) és a mentőfelszerelést: rögzített légzsákot, több méter kötelet stb. Ugyanakkor minden hajóban ül egy hivatásos vezető, aki felelősséget visel az evezősök biztonságáért. Ezzel együtt a vadvizes túrákon csak tapasztalt „extrémesek” vehetnek részt, ez alól nincs kivétel.

– Kiknek ajánlják a kajak-és kenutúrákat?

– Ide mindenkit szeretettel várunk, a többszemélyes kajakok esetében akár egész családokat vagy tizenéves gyermekcsoportokat is. A Tisza lassú sodrású alsó szakaszain a diplomás edzők segítségével bárki hamar elsajátíthatja az evezési technikákat. Ezután, betartva az előírásokat, egyszerűen már csak „csorogni” kell a vízzel. A könnyebb szakaszokon egyéb­ként az úszni tudás sem kötelező.

– Beszéljünk az árakról...

– Európai viszonylatban igen kedvezőek, éppen ezért jönnek vendégeink hozzánk és nem pl. Svájcba vagy Német­országba. Az itteni életszínvonalhoz viszonyítva persze nem olcsó dolog a vízitúrázás, így csak néhány multinacionális cég megyei kirendeltségének testülete jár hozzánk vissza rendszeresen. Ugyanakkor a kárpátaljai fiatalok, sportolni vágyók még kevés „vizes” tapasztalattal rendelkeznek, ezért számukra csak a kajakozást tudnám ajánlani. Egy Bustyaháza és Nagyszőlős közötti evezőstúra 25 személy részére felszereléssel és két veze­tővel jelenleg mintegy 400-500 hrivnyába kerül. Kb. ugyanennyit tesz ki a csoport útiköltsége, valamint a szállás és étkeztetés. Sajnos mindezt csak kevesen engedhetik meg maguknak egyelőre.

P. Zs.