Égetett kenyér mentette meg az életét

Emlékezet – 1944-2001

2001. október 26., 02:00 , 41. szám

A ma is Benében élő Horváth László 1944-ben, amikor megkezdődtek a munkatáborokba való elhurcolások, 18 éves volt. A szovjet hatóságok felhívására édesapjával együtt jelentkezett Beregszászban, mint megannyian a Beregszászi járásból.

Este érkeztek meg Szoly­vára, ahol egy sötét terembe terelték őket. Leülni, leheveredni nem lehetett, mert annyian voltak, mint egy szardíniás dobozban. Reggel, amikor kiengedték őket, a lélegzet párája és az emberi ürülék szaga felhőként tört ki a helyiségből. A fürdőbe terelték a foglyokat, ahol megfosztották őket szőrzetüktől, és megfürödhettek a benzines hordókból engedett vízzel.

Azután visszamentek a lágerbe, ahol nyilvántartásba vették, majd beoltották őket tífusz ellen. Egy tűvel oltották be az egész szobát (76 ember), kit a mellkasán, kit a hátán. Többeket a hasmenés vitt el, az emberi gyengeség. Nem volt mindig friss, tiszta ivóvíz, ezért sokan az ereszből, a vécétartályokból oltották szom­jukat, amitől hasme­nést kaptak. „Mi, édesapámmal inkább nem ittunk vi­zet, mintsem hogy megbetegedjünk. Inkább a konyháról vagy a víz­szállítóról igyekeztünk egy kis innivalót szerezni. Na meg a szálláshely sem volt megszokott számunkra, mert senki sem volt ahhoz szokva, hogy novemberben betonon aludjon” – meséli Horváth László.

Édesapját 1945 januárjában hazaengedték, őt pedig a mai Lengyelországhoz tartozó Sza­nokba vitték, majd rövid időn belül Ocsamcsirába, ahol a folyó medrének szabályozásán dolgozott. Innen tehervagonokban szállították sokadmagával Tbiliszibe. Volt, aki alagutat fúrt, mások alabástromot termeltek ki, utat javítottak.

„Útban Tbiliszibe az amerikai húskonzervtől elkaptam a hasmenést. A táborban a szakácsnak köszönhettem, hogy felépültem. Ő koksznak égetett kenyeret etetett velem két napig, és semmi folyadékot nem ihattam. Majd az égetett kenyérből főzött teát kellett innom. Ezzel a módszerrel gyógyított meg” – emlékezik vissza Laci bácsi, aki ezek után dolgozott még a vízműveknél és téglagyárban is, ahonnan 1946-ban térhetett haza.

kz