A hit valóság

Ifjúsági találkozó Beregszászban

2001. október 26., 02:00 , 41. szám

A megtartó hit állt a figyelem középpontjában a beregszászi református templomban megtartott kerületi ifjúsági találkozón. A csendesnap menete ezúttal annyiban tért el a hagyományostól, hogy két énekes és egy szóbeli bizonyságtétel tette nyomatékosabbá az előadásokat. Első ízben állt mikrofon elé a Kárpátaljai Református Egyház ifjúsági zenekara Kovács Sándor vezetésével, s egy-két ének erejéig a budapesti Baár-madasi Református Gimnázium kórusa is bekapcsolódott a találkozó programjába.

Bocskor Viktor nagyberegi lelkipásztor a Zsid. 11,1 alapján beszélt a megtartó és nem megtartó hit közötti különbségről: a nem megtartó hit csak földi dolgokra irányul, nem lát túl azokon, nem látja a láthatatlant. A megtartó hit meggyőz a láthatatlan dolgok felől, nem csak a reménységig vezet el. A keresztyén nemcsak remél, hanem hisz is, ezért békessége van. Tudja, kinek az oldalán harcol, s mi várja a küzdelem végén. Ha már megvan a mennyei szobád – mondta a tiszteletes –, igyekezz, hogy ne legyen üres, töltsd meg a Lélek gyümölcseivel. A megtartó hit látja az út végét, s nem sajnál fáradságot, tűri a szenvedést, gúnyt, kényelmetlenséget a győzelemért.

Zán-Fábián Sándor a hit hőseit állította a fiatalok elé:

– Napjainkban hamisítják a pénzt, az ételt, a híreket, a közvéleményt. A hamisított hívőket, a képmutatást, csalást látva sokan megkérdezik, van-e valós hit, s ha igen, hol lehet ilyet találni? Azokban a szívekben, amelyek el tudják viselni a szenvedést, gúnyt, vállalni tudják a megpróbáltatásokat. Gondolhatunk a bibliai hősökre és azokra is, akik köztünk élnek. El kell gondolkodnunk: a mi hitünk valós-e, kiállja-e a próbákat. Megmarad-e a hitünk, ha különcnek tartanak? Valóság-e, vagy csak fellángolás, esetleg kötelesség? Ha le tudod tenni a világ adta ideig-óráig tartó örömöket az Isten országáért, s vállalod a megpróbáltatásokat, valósággá válik a hit.

O. T.