Közelharc a placcokon

Illegális és legális taxisok

Az idő pénz – tartja a mondás, ami a közlekedés esetében még inkább igaz, hisz a leggyorsabb és legkényelmesebb taxival utazni, ám ez soha nem volt olcsó mulatság és ma sem az. Ennek ellenére városainkban az utóbbi időben sokkal több taxit látni, mint eddig bármikor.

Jelenleg a személyfuvarozók nagy többsége egyéni magánvállalkozóként dolgozik, és a hivatalosan kijelölt taxiállomásokon várja az utazni vágyókat, kisebb hányaduk pedig az egy-két éve megjelent ún. rádió-taxi vállalkozások alkalmazottjaként igyekszik megkeresni a kenyerét. A harmadik kategóriába tartoznak – taxiszsargonnal élve – a „patentnélküliek” vagy „törvényen kívüliek”, akik „saját szakállukra”, azaz nem hivatalosan és persze az adózást elkerülve űzik az ipart.

A fusizó taxisok meglehetősen nagy konkurenciát jelentenek a hivatásos fuvarozók számára, így a két tábor, a szó szoros értelmében harcol az utasokért.

– Ha a rendszerváltást követően a taxisok ellen irányuló rendszeres támadások miatt voltunk folyamatos stres­szben, akkor most a törvényen kívüliek piacalakító magatartása nehezíti a kenyérkeresetünket – véli a Munkácson taxizó A. Krecsko. – Meglátásom szerint, a városban minden harmadik taxis illegálisan dolgozik, így elég sokan vannak ahhoz, hogy leverjék az árakat és ellehetetlenítsék a jóval magasabb önköltséggel működő magánfuvarozókat.

– Mit jelent mindez a gyakorlatban?

– Mun­­­kácson jelenleg 2-5 hriv­nya között mozog a városon belüli utak díjszabása, míg a városon kívüli tarifa kilométerenként egy hriv­­nya. A jelzés nélküli gépkocsik viszont ennél lényegesen alacsonyabb árak­kal is képesek profithoz jutni, amivel természetszerűen elhalásszák az utasokat. Mi magunk nem sokat tehetünk ez ellen, ha itt, a belváros szívében is teljes nyugalommal „működhetnek” az illegálisan taxizók. Arról már nem is beszélve, hogy a munkaidő végeztével és éjszaka kizárólag ők uralják a placcot...

Ungváron némileg békésebb a helyzet, itt ugyanis mindkét tábornak megvannak a „törzshelyei”, és ki-ki ragaszkodik a maga csapatához. A Korjatovics téri állomás például a hivatásos taxisoké, de utas híján ők sincsenek „túlterhelve”.

– Jó, ha két-három óránként sikerül fuvarhoz jutnunk, és a visszaút is szinte kivétel nélkül üresjárat, mert minden autóbuszmegállónál áll egy-két utasra váró fusizó – mondja Grin Lajos. – Én a hetvenes években kezdtem a szakmát, amikor alig száz taxi járta az utcákat, és az utasok vártak ránk, nem pedig fordítva... Most úgy saccolom, kb. tízszer ennyien vagyunk, az embereknek pedig sokkal kevesebb a pénzük, mint akkoriban. Most a rádió-taxi a menő, mivel házhoz jön, és a minimális üresjáratok miatt ugyancsak olcsóbb. A kétműszakos robot pedig már nem nekünk való, ezért is van, hogy a placcon szinte kizárólag nyugdíjasokat látni.

– Önnek miért éppen ez a „törzshelye”?

– Mert itt csak hivatásos taxisok parkolnak. Nem engedünk magunk közé másokat, így nem is kell közelharcot vívnunk az utasokért. Ugyanakkor annak a veszélye sem áll fenn, hogy kiszúrják az autóm kerekét vagy bezúzzák a szélvédőjét, mint a másik „tábor” törzshelyein, például a vasútállomás környékén…

Vologya tíz éve taxizik a megyeszékhelyen, és ebből min­d­össze két évig volt legális fuvarozó. A taxisok megkülönböztető jelzéseként használt pepita „ku­bikot” is ezekből az időkből tartotta meg, ami nagy segítségére van az „utasvadászatban”. Mint mondja, azért kockáztat, mert ma egyszerűen nem éri meg legálisan dolgozni.

– Beregszász sem mentes a problémáktól, s ez részben a taxisok hibája – vélekedik Varcaba Ferenc, aki szintén öreg rókának számít a szakmában. – Sajnos ma már a taxisok között is kihalt a szolidaritás, sokan nem látnak tovább a maguk „hasznánál”. Pedig szakmai etika és becsület is van a világon, legalábbis kellene, hogy legyen. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy sem egyik, sem másik nem helyettesíti a hatósági fellépést.

Azzal kapcsolatban, hogy veszélyes foglalkozás-e a taxizás, Var­­­caba Ferenc úgy véli, már nem annyira, mint három-négy évvel ezelőtt, amikor rendszeresen megtámadták a fuvarozókat. Az éjszakázás persze ma sem veszélytelen, főleg a város „problémás” negyedeiben vagy a lakott területen kívül.

– Aki mégis csinálja – mondja –, az nyilván tudja, mit kockáztat, és fel van készülve egy esetleges támadásra, de lehet, hogy egyszerűen csak kell neki a pénz. A magamfajtának inkább a nem fizető „vendégektől” kell tartania.

P. Zs.