Öregek otthona: élet az élet után

„Ha egyszer majd megöregszünk...”

2001. december 28., 01:00 , 50. szám

Manapság egyre kevesebb családi otthonban lakik együtt háromnál több generáció, ugyanakkor nagyon sok „kisöreg”, dédmama, dédapa él magányosan. Az sem ritka, hogy a beteg vagy rokkant idős ember teljesen magára marad, és nincs, aki gondját viselje. Tőlünk nyugatra természetes jelenség, hogy az idős családtag vagy egyedül álló ember ilyenkor választ egy neki tetsző öregotthont, ahol emberhez méltó körülmények között élheti le hátralévő napjait. Nálunk sajnos más a helyzet: ha öregek otthonáról vagy gyermekotthonról esik szó, nem feltétlenül a jó körülmények jutnak az eszünkbe.

A Nagyszőlősi Idősek és Rokkantak Otthonában, mely 1988-tól működik, jelenleg 178 idős ember él, köztük mintegy hetven fekvő beteg. Az intézmény rehabilitációs osztályán pedig 30 rokkantat gondoznak.

– Nincs teltház, ami elsősorban a költségvetési keret szűkösségével magyarázható – mondja Sztepan Kerecsán, az intézmény igazgatója. – Egy jól működő otthonnak ugyanakkor nem is kell feltétlenül több száz lakóval számolnia. Nem véletlen, hogy Nyugaton is a 30-50 fős intézmények élveznek nagyobb bizalmat, mert a kisebb közösségekben könnyebb megteremteni az otthonosság érzetét. Intézetünk fő feladata éppen ezért a lakók életkörülményeinek, egészségügyi ellátásának biztosítása, javítása. Persze, az öt-hat évvel ezelőtti viszonyokat tekintve, ma jobb a helyzet a napi ellátást illetően (az állam jelenleg évente 5700 hrivnyát költ a bentlakásos intézetek minden egyes felnőtt lakójára). Nagy problémát jelent ugyanakkor a tíz éve esedékes felújítás kérdése, amit önerőből csak nagyon vontatottan tudunk megvalósítani. Ebben az évben például az évi költségvetésünknek (800 ezer hrivnya) mindössze 73%-át kaptuk meg, amiből fejlesztésre egyszerűen már nem telik. Ezzel együtt jelenleg elfogadható a gyógyszerellátás, vannak megbízható élelmiszer-szállítóink, s az utóbbi időben még bővült is a kínálat. Az étrend összeállításánál szakembereink szigorúan követik a személyre szabott diéták követelményeit, ahogy a központilag megszabott napi fejadagok biztosítására is odafigyelnek. Az idősek emellett önállóan rendelkezhetnek nyugdíjuk egynegyedével, amiből ki-ki fedezheti egyéni szükségleteit. A legtöbb lakónk elégedett is az ellátással, a zúgolódás oka a legtöbb esetben lelki és nem testi eredetű.

– Az unalom és a magányosság a két legnagyobb ellenségünk – mondja a 93 éves B. Mihály, aki két éve él itt. – Nagyon sajnálom, hogy kedves hegedűmet már nem tudom a kezembe venni, sajnos nem engedik az ízületeim. Így marad az olvasgatás, a rádiózás és az elmaradhatatlan napi 1-2 kilométeres séta.

A 61 éves Anna néni kézimunkával igyekszik kitölteni a hosszú napokat, fáradhatatlanul kötöget, bár időnként – mint mondja – „fonalhiányban” szenved. A fekvő betegek többsége viszont leginkább szunyókálással múlatja az időt, némelyek pedig csendben zsörtölődnek szobatársukkal.

– A felgyülemlett feszültségeiket próbálják ilyen módon levezetni – magyarázza az igazgató. – Sokuk évek óta él négy fal közé zárva, és mivel hozzátartozóik sem látogatják őket, nehezen tudják feldolgozni, hogy ez a kórház jellegű „közös otthon” jelenti életük utolsó állomását. Az idén sokan, több mint harmincan el is haláloztak, ami eddig az egész éves átlagot jelentette. Az elhunytak közül is mindössze hármat kértek ki a hozzátartozók, a többieket mi temettettük el. Fájó, hogy még halálukban is egyedül maradtak ...

Csapon közel egy éve nyílt meg az államvasutak által működtetett Veteránok Otthona, ami elgondolásában és látványában is sokkal inkább a „Nyugatot” idéző létesítmény. A kisebb falucskát alkotó 16 épület 52 önálló lakása 64 személy elhelyezését teszi lehetővé, a létszám azonban itt sem teljes.

– Valószínűleg gazdasági okok miatt, hisz a korszerű körülmények, illetve az ellátás sokba kerül. Ugyanakkor ezek az emberek egész életükben a vasutat szolgálták és megérdemlik, hogy nyugodtan éljenek – vélekedik Volodimir Markin, az intézmény igazgatója.

És ki nem – tehetnénk fel a költői kérdést, de menjünk sorjában. A lakók büszkén mutatják be birodalmukat: a tip-top lakások igényes berendezését, a tiszta mellékhelyiségeket, a harmonizáló színű lakástextíliákat, a legkorszerűbb nyugati gyártmányú színes tévét vagy a csillogó konyhai felszerelést. Legtöbbjüknek korábban valószínűleg soha nem volt része effajta kényelemben, és láthatóan máig kicsit félve lakják új otthonukat.

– „Ez mind az enyém?” – kérdezik sokan sírva, mikor először lépnek a lakásba, és napokig keresnek hálálkodva – meséli az igazgató. – Ezenfelül az itt lakók a nyugdíjuk teljes összegét megkapják, bár nem igazán van mire költeniük, legfeljebb, amikor hazalátogatnak. Ami pedig a mindennapokat illeti, jellemzően a megfelelő elfoglaltság megtalálása a legnehezebb. Ezért is tartozik minden lakáshoz külön földparcella, amit ki-ki kedve szerint művelhet, és külön kultúrfelelősünk is van, aki a közös esték szervezésével foglalkozik. Lényegében az ország egész területéről vannak lakóink, ezért is alakul nehézkesen a barátkozás. Némelyek ugyan­akkor már egészen jól összemelegedtek.

Az idősek intézményesített ellátása tehát ilyen is lehet, bár a csapi példa országos viszonylatban is egyedülálló (nem hivatalos adatok szerint a napi összköltség itt jelenleg 130 hr/fő).

Az se tévesszen meg senkit, hogy az otthon bejárata mellett sokak „nagyapja”, V. I. Lenin, egykor a városközpontban álló kőbe vésett szobra fogadja a látogatókat. A szobornak ugyanis semmi köze az itt tapasztalható jóléthez – mondja az igazgató –, de mivel a szobor ma is az egykori megrendelő, azaz az államvasutak tulajdona, úgy találtatott jónak, hogy „Ő” is nálunk „töltse” öreg napjait, igaz, már monumentális talapzata nélkül.

Popovics Zsuzsanna

Gondozásra szorulnak

A megye szociális védelemmel foglalkozó osztályainak nyilvántartásában jelenleg húszezer munkaképtelen, egyedül álló idős ember szerepel, akik közül hatezer rendszeres felügyeletre és segítségre szorul. Őket 16 területi központ 492 szociális munkása látja el. Kárpátalja öt „felnőtt-internátusában” jelenleg 680 rokkant és 400 egyedül álló idős embert gondoznak. Idén eddig 64 magányos idős személy került valamelyik bentlakásos intézménybe – tudtuk meg Viktor Kopi­nec­től, a megyei munkaügyi és szociális főosztály osztályvezetőjétől.