Megmaradni kárpátaljai kereszténynek

Amatőr újságírók, profi újság

2002. április 5., 02:00 , 64. szám
Marosi István és felesége, Marosi Anita, valamint Gorondi Albert

A kárpátaljai magyar ajkú görög katolikusok Megmaradni című lapjának története nyolc évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban még csak Nagyszőlős környékén volt kapható, ma már Kárpátalja-szerte ismert. Az újságot három éve terjesztik szélesebb körben is, jelenleg 700-800 példányban jelenik meg kéthavonta. Megjelenéséért Marosi István újlaki parochus vállalt felelősséget.

– Miért kapta az újság éppen a Megmaradni címet?

– A névválasztás az évente megrendezett tiszaújhelyi találkozókhoz kapcsolódik, melyeknek fő gondolata mindannyiszor a megmaradni szóhoz kapcsolódik: megmaradni kereszténynek, megmaradni az egyházban, a hagyományainkban, megmaradni Kárpátalján. Sokan bírálják a Megmaradni címet, mondván, hogy az egyfajta defenzív hozzáállást, korlátozottságot sugall, nem eléggé dinamikus. A megmaradás azonban nemcsak egyszerűen bezárkózást jelent, hanem fejlődést is.

– Kik a lap munkatársai?

– Elsősorban a Halászok közösségének tagjai és papok, néha azonban előfordul, hogy mások is írnak a lapba. A Halászok a Hálóhoz hasonló katolikus közösség. A Háló fedi le és próbálja összefogni a katolikus egyházon belüli kis közösségeket, ennek a kárpátaljai görög katolikus változata a Halászok. Van egy 5-6 főből álló állandónak mondható munkatársi körünk, akik tudják vállalni ezt a feladatot. A szerkesztésben legtöbbet a feleségem segít, valamint Orosz István és családja. Havonta összejön ez a közösség, megbeszéljük, mi kerüljön bele a következő számba és ebből ki mit vállal.

– Milyen szempontok szerint döntik el, hogy mi kerüljön az újságba?

– Az újságnak az egyik legfontosabb gondolata a lelkiség, az a célunk, hogy a kárpátaljai magyar görög katolikusoknak legyen egy közösségépítő és -megtartó lapja. Vannak állandó rovataink, az egyikben például minden alkalommal egy-egy teológiai témát veszünk elő. Van azután hagyományőrző rovatunk is, melyben a többnyire ismeretlen vagy elfeledett hagyományainkat mutatjuk be. Tiszaújlakon például egy helyi népszokás, a Krisztus-keresés, írásunk nyomán éledt újra három évvel ezelőtt. Nagyszombat délutánján körmenet indul, végigvonul a falun, résztvevői kimennek a temetőbe, s Krisztus ikonjával térnek vissza, majd kezdődik az éjszakai szertartás. Társ rovatunk főleg a feleségekhez szól. Ezenkívül az egyházközségek élete, a közösségekkel kapcsolatos események, tervek szerepelnek az újság oldalain.

– Milyen visszajelzéseket kapnak az olvasóktól?

– Jó érzés, amikor olvasóink egy-egy cikkre utalnak, mert ebből tudható, hogy olvassák az újságot. Egyesek bátran megfogalmazzák a kritikát is, ezekből tanulnunk kell, a gratulációt pedig el kell fogadni. Más szerkesztőségek is gratuláltak, ami jólesett, mivel gyakorlatilag valamennyien amatőrök vagyunk. Nem tanultunk újságírást, az ezzel kapcsolatos fogalmakkal sem vagyunk mindig tisztában, szerzőink leginkább saját tapasztalataikat írják le.

Olasz Tímea