Három hét az ígéret földjén

Amerikából érkezett

2002. április 26., 02:00 , 67. szám
Béres Katalin a Niagara-vízesésnél

Néhány éve még elérhetetlen álomnak számított egy utazás az Amerikai Egyesült Államokba, ma már egyre több lehetőség kínálkozik erre. Ilyen váratlan lehetőséget használt ki Béres Katalin, a Palágykomoróci Általános Iskola igazgatónője, aki három hetet töltött Michigan államban.

– Az Amerikai Egyesült Államok Oktatási és Kulturális Főosztályának és Ukrajna Oktatásügyi Minisztériumának közös szervezésében jelent meg a sajtóban egy pályázat – meséli az igazgatónő –, s mivel úgy gondoltam, nem hagyhatok ki egy ilyen alkalmat, hát jelentkeztem. Nagyon büszke voltam rá, hogy utazhatok, mert egyedüli magyar iskolaigazgató voltam a csoportban. Nem ez volt az első eset, hogy ismerkedésre, szakmai tapasztalatcserére kijutott egy csoport az Államokba, de oktatási szakemberek először vehettek részt ilyen továbbképzésen.

– Milyen volt az utazás?

– Minden hivatalos ügyünket szakszerűen intézték, jegyet, útmutatásokat kaptunk, így semmilyen gond nem volt. Mindenkinek az volt az első kérdése, hogy nem félünk-e repülőre ülni a szeptember 11-i események után. Mi azt válaszoltuk, hogy ha nem félünk Kárpátalján élni és dolgozni a mostani körülmények között, akkor miért félnénk élni egy ilyen, talán soha vissza nem térő lehetőséggel? Michigan állam Flint városa fogadott minket, a hivatalos programokat a Kettering egyetem szervezte.

– Követelmény volt az angol nyelv ismerete?

– A hivatalos programok során tolmács kísérte a csoportot, így nem volt feltétlenül szükség a nyelvtudásra, de a nem hivatalos részeknél, beszélgetéseknél jól járt, aki valamilyen szinten beszélte a nyelvet. Családoknál voltunk elszállásolva, szeretettel fogadtak bennünket, kedvesek, nyitottak és rendkívül érdeklődők voltak. Egy háromgyerekes házaspárhoz kerültem, ahol a csemeték körülrajongtak, minden problémás helyzetből kisegítettek. Sokat beszélgettünk, így alkalmam volt gyarapítani a kevéske nyelvtudásomat. Nagyon érdekelte őket, hogyan élünk, hogy működik nálunk az iskola, milyen a családi életünk, mivel foglalkozunk stb. A gyerekek osztályai összefogtak és rendeztek egy gyermek-sajtótájékoztatót, ahol kérdéseket tettek fel nekünk, mi pedig bemutattuk Ukrajnát, a településeinket, iskoláinkat. Rendkívüli érdeklődést tanúsítottak, külön ígéretet kaptam, hogy levelet fognak írni a tanulóinknak.

– Milyen gyakorlati tapasztalatokkal tért haza?

– Kíváncsi voltam, hogyan működik egy iskola az Egyesült Államokban, mire helyezik a hangsúlyt a gyermekek nevelésében. Megismerkedtünk az amerikai oktatási rendszerrel, amelynek teljesen más struktúrája van, mint a miénknek. Sokkal nagyobb önállóságot élveznek az iskolák, nem követelik meg mereven ugyanazt minden gyermektől, függetlenül a képességeitől, lehetőségeitől. A szülőknek is nagyobb lehetőségük van kiválasztani a megfelelő iskolát, az elsődleges szempont minden esetben a gyermekek boldogulása. Az állami tanintézmények mellett vannak magán-, egyházi-, kereskedelmi iskolák, melyek oktatási színvonala ugyancsak különböző. Vannak iskolák a kifejezetten jó képességű tanulók számára, esetleg egy-egy iskolán belül szakosítják az osztályokat. Erős a gyakorlati képzés, taneszközökben nincs hiány, az iskola nagyon jó gyakorlási lehetőséget nyújt diákjainak. Ez a gyerekeknek olyan felkészültséget biztosít, miáltal jó, piacképes munkaerő válhat belőlük. A fogyatékos gyermekek ellátása is magas szintű, rengeteget áldoznak rá az állami költségvetésből.

– Hogyan ítéli meg, a kárpátaljai gyerekek felvehetik a versenyt amerikai kortársaikkal?

– Az amerikai oktatás arra rendezkedett be, hogy nagyon jó szakembereket képezzen, de az általános műveltségi szint tekintetében az európaiak jobbak. Érdeklődtünk az ottani tananyag felépítése iránt, láttuk, hogy ők mennyit tanulnak egy-egy évfolyamon, és nyugodtan állíthatom, hogy a mi diákjaink sokkal többet tudnak. Annak ellenére, hogy a mi iskoláink nehéz anyagi helyzetben vannak, annyi tudást, annyi szellemi értéket tudnak a gyerekeknek nyújtani, hogy azzal bárhol a világon megállják a helyüket. Bátran állíthatom, hogy aki a mostoha körülmények ellenére szívvel-lélekkel, tehetségét kamatoztatva, komoly munkával áll hozzá a tanuláshoz, helyt tud állni bármelyik nyugati iskolában.

Olasz Tímea