Palágykomoróc: káder van, pénz nincs

2002. július 12., 02:00 , 78. szám

Egy korábbi számunkban már foglalkoztunk az ungi falvak egészségügyi ellátásának problémáival, melyek között a káderhiány az egyik legsúlyosabb. Éppen ezért örömmel fogadtuk a hírt, hogy a palágy­komoróci felcserközpontnak májustól ismét van képzett medikusa és így állandó egészségügyi ügyelete is.

A mizshirjai születésű Anna Kanyjust friss diplomásként helyezték Palágykomorócra, ahol mintegy ezer lakos ellátásáért visel felelősséget. Mint mondja, a felnőtt betegek leggyakrabban vérnyomás-ingadozás és szívpanaszok esetén fordulnak hozzá, míg a gyerekeknél a fertőzéses torokgyulladás a legtipikusabb megbetegedés.

– Nem nehéz felvállalni egy falu egészségügyi ellátásának felelősségét? – kérdeztük az alig húszéves medikust.

– Eddig szerencsére nem találkoztam komolyabb szakmai problémával. A sürgősségi hívásoknál időnként persze összeszorul a gyomrom, a hozzátartozók ugyanis ilyenkor általában nagyon zaklatottak és megállás nélkül azt kiabálják, hogy hamar, hamar, mert a beteg haldoklik. Ez általában valamilyen heveny rohamot jelent (asztma, epegörcs, szívpanasz), aminek oka aztán gyorsan tisztázódik, így a helyszínen már megnyugszom, és a helyzetnek megfelelően igyekszem normalizálni a beteg állapotát. Maga a munka, meglátásom szerint, tehát nem nehéz, a falusi „terep” pedig gyakorlatszerzés szem­pontjából sokkal több lehetőséget nyújt, mint a nővéri munka egy kórház valamelyik specifikus osztályán.

Ami azonban a kö­­rülményeket illeti, Anna egyáltalán nincs elkényeztetve: szolgálati lakásában nincs fürdőszoba, lakószobájából hiányzik a villanyáram, egyetlen ház­­tartási gépe (egy özönvíz előtti hűtőszekrény) üzemképtelen, télen pedig cserépkályhában kell majd fűtenie. A felsoroltakkal kapcsolatban, érthető módon, elég szűkszavúan nyilatkozott, mert mint mondja, az egészségügyi központ effajta fejlesztésére – mind feletteseitől, mind a helyi tanácstól – eddig főként csak ígéreteket kapott.

A problémával megkerestük a községi tanács vezetőségét, ahol Béres Gizella jegyző elmondta, a felcserközpont huzamosabb működtetése szempontjából az infrastrukturális fejlesztés valóban elengedhetetlen feladat, ennek anyagi hátterét azonban a község egyelőre nem tudja biztosítani.

Kommentár? Nincs. Legfeljebb annyi, hogy a sokgyermekes családból származó Anna, saját bevallása szerint, megkedvelte ugyan a szükségmegoldásként elfogadott állást és a faluban élő embereket, de amint lehetősége nyílik rá, szeretne visszatérni szülőhelyére. Csodálják? Ugye, nem...

P. Zs.