Tárgyakba zárt történelem

Múzeumi látogatással is felér egy vásárlás

2002. július 12., 02:00 , 78. szám

Az utóbbi évtizedekben számos olyan diák került ki az iskolapadokból, aki faszenes vasalóról, mozsárról, rokkáról legfeljebb a történelemórán hallhatott, pedig néhány évtizede még a mindennapok tartozékai voltak ezek a tárgyak. Múzeumokban szegény vidékünkön nőve fel, kevés fogalmuk lehet arról, mennyire más már az ő életük, mint szüleiké, nagyszüleiké volt. Néhány éve azonban itt-ott megjelentek kisebb üzletek, ahol az előző századforduló használati tárgyaitól kezdve, a közelmúlt emlékeivel bezárólag számos érdekességgel találkozhat az érdeklődő.

Ha bútorokat vagy más nagyobb méretű tárgyat keres a vásárló, csalódnia kell. Nem, mintha annyira ragaszkodnának hozzájuk gazdáik, hogy nem hajlandók megválni tőlük, inkább az üzlethelyiségek méretei határozzák meg az árukészlet jellegét. A szinte miniatűrnek mondható boltokban így is rengeteg minden van összezsúfolva, s már a szemlélődés is felér egy kisebb múzeumi kirándulással, időben és élményben egyaránt.

Az eladók tapasztalatai szerint a legtöbb látogató nem is vásárolni tér be, csak szétnézni, esetleg behozni egy-egy régiséget. Maguk a vásárlók a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerülnek ki. Van, aki különleges ajándékot keresve kéri az eladók segítségét, és természetesen jönnek régiséggyűjtők is, a vásárlók többsége azonban turista, vagy a vastagabb pénztárcájú réteg képviselője.

Mint azt a tulajdonosoktól megtudtuk, nem szükséges feltétlenül régész diploma egy antikvárium fenntartásához vagy a vásárláshoz. Nem kevés akarattal és szorgalommal a könyvekből, a múzeumokból, történész ismerősöktől is megszerezhetik a szükséges információkat ahhoz, hogy tájékozódhassanak a tárgyak világában, s meg tudják különböztetni az értéket a bóvlitól. Bizonyos rutin meg­szerzése után pedig már elég egy nagyító, és a szakavatott szem azonnal észreveszi a kor és az alkotó jellegzetességeit.

A régiségek árát elsősorban a koruk, a kimunkáltságuk, és nem kis mértékben az állapotuk határozza meg. A klasszikusnak számító kárpátaljai festők képeit például 50-2500 hr közötti áron kínálják az antikváriusok, a méretre és látványra ugyancsak különböző szentképek pedig 160-1700 hr-ba kerülnek. A nagyanyáink korából származó állóórák 15-800 hr-ért mérhetik új gazdáik idejét. Az irodalomból és történelemből ismert nagyságok szobrai 25-550 hr-ért vásárolhatók meg, az „örökéletű” Lenin szobra például 200 hr. Az érmék, érdemrendek szerelmesei 5-800 hr közötti árakra számíthatnak.

A használati eszközök eszmei értéke mellett szinte eltörpül az áruk. Az apróbb vázák 15-50, a nagyobbak 80-100 hr-ba kerülnek, a sokak által kedvelt rézmozsár 20-170 hr, a gyertyatartó 80-300 hr. A miniatűrök szerelmesei az étkészletek és kulacsok szépségében gyönyörködhetnek, melyek darabjához 20-30, illetve 200 hr-ért juthatnak, az apró serlegek pedig akár 900-1000 hr-ba is belekerülnek. A régi korok jeles alkalmainak emlékét őrző kristályholmik ára 25-100 hr között mozog.

A fényképezőgép-matuzsálemektől a közelmúlt technikájának képviselőiig számos szerkezet mesél a fényképészet történetéről. Némelyikükkel akár ma is jó minőségű képet lehet készíteni, de különleges alakjuk miatt lakásdísznek sem utolsók. A legegyszerűbb gépek 30-50, a bonyolultabbak 800-1100 hr-ba kerülnek. A lakás valódi díszei azonban a 600-1600 hriv­nyás csillárok lehetnek, melyek kis ügyességgel és ráfordítással elektromos világítóeszközökké alakíthatók át. Az író-, illetve fésülködőasztalok díszei lehetnek a faragott dobozok, festett ékszeres dobozkák, melyek 10-200 hr-ás áron kaphatók. A kitartó érdeklődő zenélő dobozokra is bukkanhat időnként.

S persze vannak olyan tárgyak is a polcokon, melyek előtt megállva jó érzés tölti el a szemlélődőt, hogy hála Istennek, már csak a történelem néma mementói.

Olasz Tímea