Varázslat és üzlet a függöny mögött

Cirkusz, cirkusz, cirkusz…

2002. július 26., 02:00 , 80. szám

A vándorcirkusz még ma is varázslat, s a jelekből ítélve ugyanúgy működik és hat, akár néhány száz évvel ezelőtt. A város határában egyszer csak megjelennek a lakókocsik és a hatalmas sátor, az embereknek pedig felcsillan a szemük: cirkuszba megyünk!

Idén nyáron három-négy társulat is turnézik Kárpátalján, ami a gyerekeknek örömteli hír, a cirkuszosoknak viszont már kevésbé, hiszen a nézőteret estéről estére meg kell tölteni. Mert a cirkusz legalább annyira üzlet is, mint művészet: a társulatnak el kell tartania önmagát, sőt lehetőség szerint nyereséget kell termelnie. Márpedig ez nem egyszerű feladat, ha ennyien vannak. (Ukrajnában jelenleg már 22 vándorcirkusz-társulat működik, s hatalmas konkurenciaharc dúl közöttük.)

A napokban például a kijevi Art Fly cirkusz lépett fel Bilkén, Huszton és Beregszászban A csodák világában című műsorával. Valentina Rudenko, Ukrajna érdemes művésze, az apró társulat igazgatója ugyancsak úgy véli, nem könnyű kenyér az artistaélet, rendkívül sok lemondással, kényelmetlenséggel jár. Már maga a turné megszervezése – a társulat toborzása, a műsor összeállítása stb. – is rengeteg munkával jár, az út során pedig teljességgel magukra vannak utalva, a plakátok elkészítésétől és kiragasztásától kezdve az ellátás biztosításáig, az óhatatlanul bekövetkező váratlan helyzetek megoldásáig mindenben csak magukra számíthatnak.

Rendkívüli helyzetek, kalandok pedig mindig adódnak. Legutóbb, útban Bilkére, egy rossz útszakaszon oldalára dőlt a medvéket szállító kamion utánfutója. Szerencsére a medvék nem sérültek meg, ám négy órán keresztül, amíg egy daru segítségével sikerült talpra állítani az utánfutót, a mackók nagyon szenvedtek a hőségtől. A társulat tagjai úgy próbáltak enyhíteni szenvedésükön, hogy vízzel locsolták őket, feltűrt nadrágszárral, mezítlábasan dagonyázva a sárban.

A macikkal előfordul néha, hogy megbetegednek. Nemrég például maga az igazgatónő húzta ki az egyik medve beteg fogát… A cirkusznál, mondják, mindenkinek mindenhez értenie kell…

Mosolyogva emlegetnek egy néhány évvel ezelőtti esetet is, amikor az elszabadult óriáskígyó üldözőbe vette az igazgatónőt. Szerencsére érkezett az idomár, lefülelte a szökevényt, majd így szólt a rémült igazgatóhoz: „Most pedig bemutatom önnek a „Halál a porondon” című mutatványomat”. Azzal felemelte a kezére csavarodó hatalmas kígyót, s szoborrá merevedve farkasszemet nézett vele. Ám a renitens hüllő néhány pillanat után ráunt erre, s egy hirtelen mozdulattal belekapott idomárja orrába, méghozzá olyan szerencsétlenül, hogy hátrafelé álló fogait nem tudta azonnal kihúzni áldozatának légzőszervéből, s több emberre volt szükség, hogy állkapcsát szétfeszítsék.

Ám a néző, aki jegyet vált az előadásra, általában semmit sem vesz észre a kalandokból és a munkából. Felgyúlnak a fények, megszólal a zene, és a vattacukrot, pattogatott kukoricát majszoló, kólát, sört iszogató publikum előtt sorra megjelennek a művészek. A számok egytől egyik jól begyakoroltak, végrehajtásuk pontos és magabiztos, az artisták pedig valamennyien mosolyognak. A nézők jól szórakoznak, önfeledten tapsolnak és nemigen pillantanak a „színfalak” mögé. Pedig észrevehetnék talán, hogy a hulahoppkarikás számot bemutató művésznő maga a félelmetes cirkuszigazgató; hogy az előbb még kellékesként a színpadon sürgölődő lány pillanatok alatt csillogó tollbokrétás, flitteres ruhájú gyönyörű légtornásszá alakul át; hogy a szünetben a gumiember, a kutyaidomár és az akrobata árulja azt a rengeteg pattogatott kukoricát, üdítőt, csillogó parókát, nyuszifület, aranytrombitát és miegyebet (mert a jegyek mellett ezek is komoly bevételt jelentenek). De ha felfigyelnek is ezekre az apróságokra – mert a művészeknek nem mindig jut idejük levenni a fellépőruhát, mielőtt odaállnának kiszolgálni –, az sem baj. Talán még hozzá is ad valamit a varázshoz, hogy a szemébe lehet nézni az akrobata lánynak, vagy bele lehet pillantani az idomár kis tarisznyájába, amiből kiderül, hogy a művésznő mivel jutalmazza a cirkuszi kutyákat a jól végrehajtott mutatványért.

Ez mind hozzátartozik a vándorcirkusz varázsához, amely már több száz éve ugyanúgy hat.

baráth-ntk