Istentisztelet a Szent Sátorban

Csongori templomfelújítás

2002. augusztus 30., 02:00 , 85. szám

Június 24-én történetének újabb fejezetéhez érkezett a csongori református temp­lom. Szorgos munkáskezek kihordták az épület beren­de­zési tárgyait, s a parókia ud­va­rán kifeszített pony­va alatt he­lyezték el. Azóta minden isten­tisztelet a „Szent Sátorban” fo­lyik, s így lesz ez mindaddig, míg Isten háza új belsőt nem kap.

A templom utolsó nagyj­a­ví­tására 1985-ben került sor, azóta csak kisebb-nagyobb foltoz­ga­tások történtek, pedig a temp­lom mellett elhaladó kamion­forgalom miatt az épület szinte állandó rezgésben van, a jár­mű­vek eső­ben-hóban befröcskölik az olda­lát. Ez alkalommal az épület bel­se­jének megújítására irányulnak a munkálatok. A színes falfestéket felváltja az ősi református hagyo­mányokhoz illő hófehér szín, a fából készült szószék helyére téglaemelvény kerül, a 104 éves szúette pa­do­kat is újakra cserélik.

– Az emberek hajlamosak elhanyagolni azt, ami közös – mondja Pocsai Sándor lelki­pász­tor. – Pedig minden éven lenne mit javítani a templomon, hiszen az Isten házának kell a leg­szebb­nek lennie. Innen indul az élet, és a temetéskor ide térnek vissza a gyászolók viga­szért.

Az asztalosmunkákon és fes­tésen kívül minden tennivalót a hívek végeznek társadalmi munkában, „Isten dicsőségére”. Amíg a munkácsi Kuszka Ta­más és Zorán a falfelületet csi­no­sítja, Orosz Tivadar és Csá­kány András asztalosmester a padokon munkálkodik. A pa­dok támlája ezúttal kissé ívelt formát kap a kényelmesebb ülés kedvéért, de énekes­könyv­­­­tartó és a férfioldalon kalaptartó is lesz raj­­ta. A lelkész helyének, a mó­­zes­szék­nek a tervek szerint két feljárata lesz, s a keresztben el­he­lyezkedő pa­­­dokat is két oldalról lehet majd megközelíteni.

– Több mint három éve ké­szü­lünk erre a munkára. Nem pá­lyáztunk sehová, a hívek adományai fedezik a mun­kálatokat, hi­szen egy egész­sé­ges gyülekezetnek fenn kell tudni tartani magát – teszi hozzá a lelkipásztor.

A tervek szerint szep­tem­ber­ben hálaadó istentiszteletet tar­ta­nak a megújult temp­lom­ban, ad­dig pedig a Szent Sátor­ban szól az Ige. A jelek szerint a hívek egyáltalán nem bánják az ideig­lenes helyváltozást, hétről hétre egyre többen láto­gat­ják a sza­badtéri alkalmakat.

– Talán az ifjúsági táborok iránti nosztalgiával magyarázható, hogy péntekenként és vasárnaponként pótszékeket kell hoznunk. Akkoriban az esti evan­gelizációkon a falu apraja-nagyja együtt hallgathatta az igét a táborozókkal, s nagyon áldott alkalmak voltak azok. Különösen az ifjúság mozdul meg egyre nagyobb számban, aminek örülünk, hiszen abban a reményben kezdtünk hozzá a templom renoválásához, hogy a jövő nemzedéke tölti majd meg a padokat.

Olasz Tímea