2004. július 9.

"Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment és rablók kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. Történetesen egy pap ment arra, az úton lefelé, látta, de továbbment. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. Arra ment egy szamaritánus is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve. Odalépett hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és ezt mondta: "Viseld gondját neki, és ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked."

Mit gondolsz, e három közül melyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" (Lk, 10, 30-37)

Az irgalmas szamaritánus mentes a pozíciók pózaitól. Én a pap, én a lévita, én a ... Nincs időm. Kellemetlen. Csinálja más. Megvannak erre a hivatalos segítők... "Arra ment... de nem segített".

A Szentháromság közösségéből táplálkozó ember életében természetessé válik, hogy kimossa a megvert és otthagyott ember sebeit, bekötözi, gondoskodik róla. A szükségletek sokfélék.

A munkás, a művész keze által az anyagvilág megtelik szépséggel, gondolatokkal, érzésekkel. Az anyagvilág a lelket adó ember által válik igazán otthonunkká. Az ember világát a lélek teszi emberhez méltóvá. Kapcsolataink a mennyországhoz tartozásból fakadóan hoznak "maradandó gyümölcsöket" (Jn 15). Az édesanya, a hitves, a tanító, a pap, a jó munkás tetteit a lélek öltözteti föl.

Mitől válik egy tárgy ajándékká? Édesanyám szeretetétől.

Mitől lesz anya a nő? Hogy mindenét ránk fordítja hűségesen.

Egy "barátság" bizonytalansága mitől lesz felbonthatatlan házassággá? Az Isten előtt felvállalt áldástól.

Mitől jó egy munkás munkája? Hogy megbízható, lelke van.

Mitől felejthetetlen kedves példa egy tanító vagy tanár? Hogy felkészültségéhez még az egyéni érdekeken túllépő áldozatokat is vállalja. Mitől pap vagy szerzetes valaki? Hogy önmaga helyett is az Isten jelenlétét adja. A mennyország Lelke által válik annyi emberi feladat hivatássá. Az anyagvilág lelketlenül otthagyottak és a sebeikből vérzők világa, Mel Gibson Passiójának pozíciós szereplői megannyian irgalomra szorulnak. A Fájdalmak Férfija (Iz, 53) a lelketlenné váló és ezért szenvedő világba hozta el az Atyát kínzások, visszautasítások, árulások között is.

A jövőnk kibontakozása nem az anyagiak felhalmozásában áll, hanem a lélekkel átitatott irgalmasság személyekhez szóló tetteiben.

Mészáros Domonkos, O. P.