Gázálarc

2006. január 13., 09:00 , 261. szám

A 70-es évek közepén a Huszti járásban egy fantomkőbányát lepleztek le a hatóságok. A helyszíni szemlén csak bokrokat talált a kiküldött bizottság, viszont egy oroszországi nagyvállalat több száz vagon követ kapott ettől a bányától az építkezéseihez. Kiderült, hogy a főkönyvelő, igazgató és nyolcvan holt lélek fizetését felvevő álüzem csak számlákat gyártott, a követ a rakaszi állami kőbánya termelte, pakolta vagonokba és számlázta filléres állami áron a kolhoz melléküzemágaként működő virtuális kőbányának, amely aztán tovább címezte az árut magas kolhozi áron az oroszországi nagyvállalatnak. A bánya, a kolhoz, sőt még a vasúttársaság vezetői között is szétosztott a huszti bíróság vagy hetven év börtönt. Akkor azt gondolták, gondoltuk, hogy ez bűntény, holott a szabad világban ez már egy bejáratott pénzsíbolási mód volt, és persze azt sem tudtuk, hogy az ilyen varázscégeket off-shore cégeknek hívják, ugyanúgy, mint az orosz-ukrán gázszállítást bonyolító céget. Ha az olvasó azt hiszi, hogy a világban az országok közötti nyersanyagszállítás a továbbiakban így lesz lebonyolítva, akkor téved. Azért téved, mert ez már régen így működik. Például a Németország és Oroszország közötti olajszállítást egy ilyen cég számlázza, az Izvesztyija szerint körülbelül évi 3-4 milliárd dollár haszonnal, amiből jut az eladást eszközlő orosz, és a vételt bonyolító német főhivatalnokoknak is. Mindezt azért mesélem el, hogy érthetőbb legyen az orosz-ukrán gázmegegyezés. Itt egy pillanatra fellebbent a fátyol az államok fölötti globális pénzrablás mechanizmusáról: a feltört dió héjának egyik fele az egyik államé, a másik fele a másiké, a dióbél pedig a nemzetek feletti pénzvilágé. Maradva a gáznál, egy konferencia szünetében beszélgettem Ágoston Andrással, az egyik vajdasági magyar párt elnökével, aki megelégedéssel mondta el, hogy nyugodtan várja a telet, mert már beszerezte a kellő mennyiségű fát és szenet. Csodálkoztam, hogy náluk még nincs bevezetve a gáz. Elnézően mosolygott: negyven éve van a lakásában gáz, akkor vezették be, amikor mi, kárpátaljaiak még nem is álmodtunk róla. Fűteni viszont ma már nem kifizetődő vele, mert nagyon drága. Hát ez a jövő. A gázos múlttal kapcsolatban érdemes a szovjet gázálarc mögé nézni. Ameddig Kárpátalján a gázvezetés az állam pénzén folyt és kopekekbe került a gáz, a magyar falvakban csak elvétve lobbant fel a kék láng, a Munkácsi járásban például már majd minden településen sikerült bevezetni, kivéve a hat magyar falut. Na persze, miután kemény pénzeket kell fizetni a bevezetésért a fogyasztónak is, és a gáz ára is felment, megindult a gázvezetés a magyar falvakban is, és egyesek nem átallják ezt politikai vitustánc keretében még meg is ünnepelni. Most pedig örülhetünk az orosz-ukrán megegyezésnek, egy kétes nemzetközi off-shore cég közbeiktatásával, persze a gázszámlát a végén mi fogjuk fizetni, és mégiscsak megvalósul Marx Károly álma a nemzetek fölötti egyesülésről, mert ami a proletárokkal nem sikerült, a globalizált pénzvilág sikerre viszi, és az ismert jelszó is csak kicsit módosul: "Nem világ proletárjai, hanem világ gázemberei, egyesüljetek!"

Milován Sándor