Ünnepek és katasztrófák

2006. szeptember 1., 10:00 , 294. szám

Emlékszem, hogyan ünnepeltük május 1-jét 1986-ban. Miközben Csernobilban a biztos halált vállalva ezrek dolgoztak az atomerőműben bekövetkezett katasztrófa következményeinek elhárításán, országszerte látszólag mit sem tudva ünnepeltek az emberek. Akkor a kommunista párt utasítására kellett gondtalanul boldognak lennie azon keveseknek is, akik sejthették egyáltalán, hogy miről is van szó. Azt hittem akkoriban, a diktatúrával együtt a közöny, a személytelenség is odaveszett.

Idén augusztus 20-án Budapesten öt emberéletet követelő, több száz sérülést okozó katasztrófába fulladt a Szent István-napi tűzijáték. Már az is megdöbbentő volt, hogy másnap reggelig az országos közszolgálati és kereskedelmi televíziós csatornák egyike sem számolt be a fővárosban bekövetkezett tragédiáról, holott az egyik kereskedelmi tévé másnap vetített képeiből nyilvánvalóvá vált, hogy tisztában voltak a helyzet súlyosságával. Az igazi sokkot azonban az eset furcsa utóélete okozta. A magyar kormány alig két nap alatt kivizsgálta az esetet, néhány tisztviselőt menesztett, s azzal zárta le az ügyet, hogy a kormányfő úgy döntött, nem indokolt a politikai felelősségre vonás az ügyben. Legalább ennyire megdöbbentő volt, hogy az elkövetkező napokban a médiában szinte több szó esett a keletkezett anyagi kárról, arról, fizetnek-e a biztosítók, mint az áldozatokról és a sérültekről. A Magyar Rádió Háttér című műsorának egyik vendége vetette fel harmadnap, hogy az ország még a nevét sem ismeri az elhunytaknak, holo

tt a közösségvállalás az egyik legfontosabb ismérve kellene, hogy legyen egy demokráciának.

Amikor múlt kedden Donyeck közelében lezuhant az orosz utasszállító repülő, szerdát gyásznappá nyilvánította az ukrán államfő, s ennek megfelelően Kárpátalján töröltek minden, a függetlenség napjával kapcsolatos aznapra tervezett ünnepi rendezvényt. Senkiben sem merült fel az eset kapcsán, hogy eltúlzott lett volna az intézkedés, holott egy másik ország állampolgárai lelték halálukat a szerencsétlenségben. Reméljük, legalább a szolidaritásnak ez a megnyilvánulása adhat némi reményt a lehangoló események közepette.

psz