Mikulás-köpeny a lisztesládában

Egy régi emlék

2007. december 21., 09:00 , 362. szám

Nem dicsekvésképpen mondom, de féléves korom óta saját, "külön bejáratú" Mikulásom volt. Keresztanyám (nagynéném, apám húga) férjének, Pistának a személyében. Keresztanyám, aki hímző- és varrónő lévén az ungvári Korzón lévő mérték utáni szabóságban nyüstölte a varrógépet meg a szemét, pazar mikulási palástot és sipkát kreált. Vattával dúsan ékesített öltözéket. Hozzá mellig érő csodálatos fehér szakállt.

...Mikulás estéjén ölbe kaptak és odavittek az utcára tekintő nagyablakhoz. És láttam, amint az öreg ajándékosztó komótosan ballag a járdán a kapunkhoz és becsönget. Kiskabát fel - amikor már járni tudtam -, és rohantam ajtót nyitni.

A puttonyból természetesen nem kerültek elő csodadolgok. Kevés cukorka, esetleg mézeskalács, alma és dió. És persze a bearanyozott vesszőnyaláb, azaz a virgács. A Mikulás elidőzött nálunk mintegy félórányit, aztán elköszönt. Megint ölbe emeltek az ablaknál, s nézhettem, amint elballag az utca belseje felé. Miközben utána a cukorkákat hámoztam ki a sztaniolpapírból, megjelent Pista bátyám is, aki éppen "munkából tért haza", s nagyon sajnálta, hogy nem láthatta a nagyszakállút.

Egyszer, talán négyéves lehettem, s valamiért rossz kedvem volt, vagy nem az került elő a puttonyból, amit vártam, mérgemben azt találtam mondani: "Hülye Mikulás!" És rácsaptam a térdére. Szó nélkül felállt és elment. Kisvártatva már szántam-bántam. Aztán elfelejtődött. Egy év múlva viszont hiába vártam. Pista is otthon sürgött-forgott. Aznap este sokáig álltam az ablak előtt és bámultam a kihalt utcát. Hiába.

A sürgés-forgás pedig azért volt a házban, mert Pista épp Mikulás-napkor ünnepelte a születésnapját. Akkor a hatvanadikat. Egy hónap múlva, január dereka után temettük...

Tavasszal valami dolgom akadt a padláson. Kíváncsiságból felnyitottam a régi szuszék fedelét. A nagy lisztesládában, melyben akár ötödmagammal is elfértem volna, már régen nem tároltak gabonaőrleményt. Viszont megtaláltam benne a gondosan összehajtogatott mikulási köpenyt, a fejfedőt és a szakállt, valamint a piros szalaggal bevont, fűzfavesszőből készült puttonyt...

Keresztanyám később elmondta: Pistának az volt a legszebb születésnapi ajándék, ha látta szemeimben felvillanni az öröm fényét, amikor a nagy kapukulcsot megforgatva magamhoz - és szívemhez - engedtem a Mikulást...

És ott fent, a szuszékban fedeztem fel az Angyalkámat is. De ez már egy másik történet...

Gerzsenyi András