Húsvéti üzenet

2008. március 21., 09:00 , 375. szám

Valóban föltámadt!

Vajon csak egy szép szokás ez, amikor így válaszolunk a húsvéti köszöntésre? Azt gondolnánk, az első keresztényeknek könnyebb volt ezt mondani, hiszen ők, illetve szüleik, rokonaik még láthatták a föltámadottat. Nem valószínű, ugyanis maga Jézus mondta Tamás apostolnak, hogy "boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!" Mi, késői követői az Úr Jézusnak nem vagyunk tehát rosszabb helyzetben – ellenkezőleg! A 2000 év egyháztörténelme még inkább bizonyítja, hogy az Alapító valóban föltámadt! A sok vértanú különösen erős tanúságot tett mellette a római kortól a mai napig, hiszen ők még életüket is feláldozták Őérette, akiről tudták, hogy várja őket örök, szép Országába, ahová előrement, hogy helyet készítsen nekik. Mikor mondhatjuk tehát mi is hitelesen ezt a rövid hitvallást, hogy "valóban föltámadt"? Amikor egymást kölcsönösen szeretitek – tanította Ő maga –, akkor hiszi el a világ, hogy ti az én tanítványaim vagytok.

A házasságban a legkézenfekvőbb megélni Jézus kérését. Férjek és asszonyok! Kezdjétek el tehát egymást önzetlenül és viszonzást sem várva szeretni! Növekedj a Szeretetben odáig, hogy képes legyél akár életedet is adni a másikért! A házasság szentsége így mutatkozik meg, ugyanis kézzelfoghatóan jelzi Istennek Jézusban kinyilatkoztatott szeretetét.

Családok! Bizonyítsátok, hogy a szeretet társadalmának vagytok a fontos alapelemei! Amennyiben a család tagjai egymást kölcsönösen tisztelik, szeretik, akkor jól bizonyítják a világ fiainak, hogy Jézus, a megtestesült Szeretet valóban föltámadt! Fogadjátok örömmel magatok közé a következő gyermeket, azzal a hittel, hogy ő az élet Urának nagy ajándéka mindannyiotok számára!

Krisztus hívei, imádkozzatok szüntelen! Jöjjetek össze az Ő nevében és hallgassátok tanítását, evangéliumát, hogy növekedjetek az Isten ismeretében, ami az örök életre vezet! (vö.: Jn 17,3) Ne állítson meg titeket a jó úton a közömbösség, a visszautasítás, az irigy és keserű kritika. Emlékezzetek a legrosszabb fiúkat is megszelídítő Don Bosco szavaira: "A legértékesebb, amit tehetünk: ha jót teszünk, mindig vidámak vagyunk és hagyjuk a verebeket csiripelni."

Igaz, a kellemes embereket még könnyű szeretni, s azokat, akiktől bizton remélhetsz viszonzást. De ha csak ezeket szeretitek, még nem bizonyultatok Jézus jó tanítványainak. Ő, a világ Világossága azt kéri, hogy miután beengedtétek az Ő fényét a szívetekbe, menjetek és a sötétségben világítsatok vele! Pontosan oda kell az Ő tüzét is vinnetek, ahol jeges hideg uralkodik. Igen, azok felé is indulni kell, akik valamiért nagyon kellemetlenek számodra.

XVI. Benedek pápa nagyböjti levelében arra tanított minket, hogy mennyire fontos a jótékonykodás, ami ma azt jelenti, hogy "kézzelfogható módon sietünk szükséget szenvedő embertársaink segítésére". Ne felejtsük el a keresztény Egyház első századainak gyakorlatát, akik ezt mindig összekapcsolták a belső megtisztulás folyamatával. Ők még élénkebben emlékeztek a jeruzsálemi szentek életére, akik tudták, hogy "nem birtokosai, hanem gondnokai vagyunk a kapott javaknak"! Amikor tehát jobban odafigyelünk a szegényekre, betegekre és elkezdjük őket segíteni, akkor ez nem csupán egy karitatív gesztus, hanem az "igazságosságból fakadó kötelezettség"!

Ha ebben a nagyböjtben belejöttünk ezekbe az evangéliumi hitből fakadó jó cselekedetekbe s rájöttünk arra, hogy jobb adni, mint kapni, akkor ne hagyjuk abba, mert így nyílik előttünk széles út a feltámadt Krisztus szép Országába! (vö.: 2Péter 1,11)

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok szeretettel:

Majnek Antal,

Feltámadt Krisztus!

Szeretteim! A Húsvét az egyházi év legnagyobb ünnepe. Nem egy az ünnepek közül, hanem maga "az ünnep". "Az ünnepek ünnepe és az ünnepélyek ünnepélye"– énekeljük ma templomainkban.

"Ma jött el számunkra az óhajtott és üdvözítő ünnep, Urunk Jézus Krisztus feltámadásának napja. Ez az ünnep a béke záloga, a kiengesztelődés forrása, a halál szétrombolása, az ördög megölése. Ma az emberek egyesülnek az angyalokkal, és a testben élők a testnélküli erőkkel együtt hozzák Istennek a dicsérő éneket. Ma az Úr szétrontotta az alvilág ajtajait, a halál arculatát elpusztította, a halál nevét megváltoztatta: azt már nem halálnak hívják, hanem nyugalomnak és álomnak!

Ma vigadnak az angyalok, ma örvendeznek az arkangyalok, ma a kerubok és szeráfok ünneplik a jelen ünnepet!"– ilyen lelkes szavakkal ünnepli Aranyszájú Szent János egyik beszédében a legnagyobb ünnepünket, ami nemcsak a legnagyobb, de a legrégibb keresztény ünnepünk is, amelyet az apostoli idők óta ünneplünk.

Az ősegyház Pászka ünnepén két megemlékezést kapcsolt össze: Krisztus szenvedésének és feltámadásának eseményét. E kettősségnek lehetünk tanúi a világban. Isten ezt az ünnepet adta nekünk, hogy lássunk. Láttuk Jézust a kereszt terhe alatt, láttuk a kereszten függeni. Láttuk őt türelmesen szenvedni és hősiesen meghalni. Láttuk, amint eltemették. (Hosszú szenvedése során nem látni csalódottságot Jézus arcán, mert ő tudta, mi vár rá és tudta, hogy küldetését befejezte.)

A szomorú napok után Isten megadta, hogy meglássuk az ő dicsőségét. Boldogan látjuk a sírtól jövő asszonyokat, apostolokat, akik angyalok jelenéséről és üres sírról beszélnek. Látjuk a kenethozó asszonyok és az apostolok örömét, miután Jézussal találkoztak. Látjuk a dicsőségben, fényben úszó Jézust, amint egész lénye a zsoltár szavával hirdeti a világnak: "Az Úr országol, ékességbe öltözött, erősségbe öltözött az Úr!"

Isten ezt a szép ünnepet adta nekünk, hogy halljunk. Hallottunk ordító tömeget, amely Jézus halálát kívánta. Hallottunk kalapácsütéseket, amellyel Jézust a keresztre szegezték, hallottunk sóhajokat Jézus ajkáról. Hallottunk anyai sírást és örömteli szavakat a farizeusoktól.

A szomorú napok után Isten a mai napot szerezte nekünk, hogy halljunk örvendetes híreket. Halljuk a feltámadt Jézus örömteli hangját, amivel szerte hirdeti a világnak: "Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja felmagasztalt engem, az Úr jobbja hatalmasan cselekedett. Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!"(Zsolt. 117)

Krisztus feltámadását ünneplő testvéreim, bármilyen a tél, mindig tavasz jön utána. Nagypéntek után mindig Húsvét jön. Jöjjön el a mi életünkben is az az idő, és az most legyen, hogy győz bennünk a jó, Krisztus jósága. Győz bennünk az élet!

"Ez a nap, melyet az Úr szerzett", hogy lássunk és halljunk. Miután láttunk és hallottunk, "örvendezzünk és vigadjunk azon!" Nagy örömünket ne tartsuk meg magunknak, hirdessük mindenkinek: Jézus sírja üres!

Krisztus feltámadása arra int, hogy Krisztus gyermekeinek is fel kell támadni a bűnből. Ez a szép tavaszi ünnep, Húsvét ünnepe, nyisson meg életünk könyvében egy új lapot: a feltámadás, a megtisztulás és az Istenszeretet lapját. Krisztus feltámadása legnagyobb ünnepe Krisztusnak. Az év legnagyobb és legboldogabb napján, Nektek a boldog híveknek hirdetem sokszor és nagy örömmel én, a méltatlan, de boldog szolga: "Feltámadt Jézus a sírból, mint előre megmondá, adván nekünk örök életet és gazdag kegyelmet!"

Feltámadt Krisztus!

Valóban föltámadt!

Szívélyes üdvözlettel és főpásztori áldással:

Milán Sasik,

Krisztus feltámadt!

"Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk." (Apostolok cselekedetei 2,32)

Kedves ünneplő testvéreim!

Isten kegyelméből ebben az esztendőben is, Istennek legyen hála, megünnepelhetjük a keresztyének legnagyobb ünnepét. A böjti készülődésnek éppen ez a célja, hogy megtisztítsa Istennek népe szívét a bűntől, amely elválaszt minket Istentől és embertársainktól.

Miért is van szükségünk Húsvétra, vagy egyáltalán ünnepekre? Azért, hogy el ne feledkezzünk a fontos dolgokról. A keresztyén ünnepeink és így a Húsvét is arra emlékeztetnek, amit érettünk tett Isten. A zsidó ember pászka ünnepén azért adott hálát, hogy nem pusztult el Egyiptomban a rabságban, mert Isten kihozta onnan erős kézzel. Ott rabszolgák voltak, most szabadok lettek. A húsvéti bárány leölése emlékeztette a népet szabadulásuk árára. Jézus Krisztus felvállalja az ő népéért ezt a szerepet. Aki legyőzi a halált, hogy mi is legyőzhessük. Aki él, hogy mi is élhessünk. Ezért lesz a keresztyének legnagyobb ünnepe a Húsvét – a halál és a bűn feletti győzelem napja.

A kérdés az, hogy nekünk is a krisztusi győzelemnek az ünnepe a Húsvét? Vajon ezt fogjuk ünnepelni? Vajon ezt az örömöt fogjuk továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak, a csüggedteknek, az elesettnek? A mostani ünnep legyen erre való emlékezés. Váljék bizonyossá, hogy nem a vak sors irányítja életünket, hanem az Isten kezében van, aki nem hagyta magára a bűnös embert, hanem feléje hajolt és gyermekévé fogadta, nem azért, mert megérdemelte, hanem mert Atyaként szerette.

Vajon bízhatunk-é keresztyén hitünk igazában? Hiszen azt még ma is rombolja a múltnak keserű cinizmusa, a belénk kevert kétely, sokszor saját rossz példánk. Vajon nem csak egy a vallások közül, ahogy sokan mondják? Van-e valami a mi hitünkben, ami nincs meg a másik vallásban? Igen van! EGY ÜRES SÍR!

A miénk a csoda, amely független az emberek hitétől vagy érzésétől: a tény, hogy valóban feltámadt Krisztus.

Jézus Krisztus az, aki megjelent Mária Magdalénának, az asszonyoknak, akik visszajöttek a sírtól, Péternek, Jánosnak, az emmausi tanítványoknak, a tizenkettőnek, Tamásnak, 500 embernek a hegyen.

Ha nem támadt volna fel, az ellenségei ma is mutogatnák a tetemét. De ő él, hogy mi is éljünk. Jézus által megbocsátott az Atya. Királyi gyermek lehet az, aki hozzá jön. És aki hozzá jön, azt el nem veti.

Valóban hihetek ebben? Az ünnep arra emlékeztet, hogy igen! Mert akik erről beszámoltak, készek voltak azért a Jézusért meghalni, még a mártíromságot is vállalták. Ezeknek az embereknek az élete 180 fokot változott. Így lesznek ma is a Saulokból, akik Krisztust gyűlölik Pálok, akik készek érte élni és halni.

A győztes Krisztus közelében a gyenge, gyáva tanítványok, akik még menekülnek Krisztus keresztre feszítésekor, Pünkösdkor bátran tesznek tanúságot mellette. Jussunk el mi is a megfeszítet Krisztusunk képétől a feltámadott Úr diadaláig!

Kívánom tisztelettel minden keresztyén testvéremnek, hogy ez a Krisztustól származó mennyei erő bátorítsa az élet küzdelmeiben. Ez adjon hitet, békességet a családokba. Tanuljunk meg helyesen ünnepelni. És mivel Isten nem változik, emlékezzünk, hogy ugyanazzal a szent szeretetével szabadít meg ma is minden bajtól és a haláltól. Legyünk hírvivő angyalai ennek a győzelemnek a rossz, a sátáni felett. Ezzel vigasztaljuk a szenvedőket. És ez adjon nekünk jó reménységet, ami meg nem szégyenít.

Így kívánok áldott ünnepet!

Héder János,