Hiszékenység

2008. november 28., 09:00 , 411. szám

Két éve ment öregségi nyugdíjba és vonult vissza a városhoz közeli faluban álló öreg szülői házba, melyet kétszobás városi házának árából rendbe hozatott, kicsinosított. Elbabrálgatott a ház körül, a kis konyhakertben, a szőlőlugason. Szórakozását a könyvek jelentették, s a falu másik végében lakó gyermekkori barátja, akihez hetente kétszer-háromszor átsétált pohár borra, egy kis trécselésre.

Két-három hónap után azonban valamiféle magányérzet fogta el. Jó lenne ide, mellé egy társ. Egy asszony. De egyrészt riasztotta a múlt, a két feleség és a két válás emléke (egyik házasságból sem született gyermek), másrészt meg nehezen ismerkedő, barátkozó ember volt, visszahúzódó, inkább magának való.

A sors azonban megszánta. És egyben meg is verte...

Olgával a városi közkönyvtárban ismerkedett meg, ahova havi rendszerességgel utazott fel újabb olvasnivalóért. Az ötvenkét éves nőt az első pillantásra rokonszenvesnek találta, s ez a rokonszenv hamarosan heves vonzódássá érett.

A könyvtári ismerkedés egy csésze kávé mellett folytatódott. Egyre sűrűbben találkoztak. Olgáról szinte "mindent" megtudott: hogy özvegy, gyermekei neki sincsenek, hogy könyvelőként dolgozott, de létszámcsökkentés miatt elbocsátották, hogy jelenleg a barátnőjénél lakik. Ez utóbbiról maga is megbizonyosodott, mivel a nők meghívták magukhoz teára és házi süteményre.

Rövid időn belül Olga már az öreg szülői házban sürgött-forgott körülötte. Főzött, mosott, kertészkedett, s éjszakánként az ágyát is felmelegítette. Vagy az előbbieket, vagy az utóbbit művelte mesterfokon, vagy mindent és együttvéve, de tény az, hogy május végén közjegyzői okiratban rögzítve, ajándékozási szerződés formájában Olgára szállt át a férfi minden ingó és ingatlan vagyona.

Egy kis kitérő: a joggyakorlatban létezik ajándékozási nyilatkozat és ajándékozási szerződés. Az előbbiben az ajándékozó nem szab feltételeket, az utóbbiban viszont igen. Az előbbit csupán az ajándékozó írja alá, míg az utóbbit mind a két fél, kézjegyével tanúsítva, hogy elfogadja a feltételeket.

Júniusban a férfit váratlan szívroham érte. Eddigi egészségi állapota semmilyen komolyabb betegséget nem vetített előre, de mégis megtörtént. Kijevben "kötött ki" egy országosan ismert gyógyintézményben. A gyógykezelés szerencsére eredményes volt, csak bizonyos szövődmények és utókezelés miatt - tellett még a megtakarított pénzből - sok héten át tartott.

Amikor hazatért, házában idegen embereket talált: egy házaspárt két gyerekkel. Be se engedték.

...A rendőrség Olgát országosan körözteti.

Barátnője, akinél korábban lakott, csak széttárja a kezét: fogalma sincs, hogy mit követett el és hogy hol van. Nála nem is volt bejelentve, viszont a ráeső lakbérrészt és rezsiköltséget rendesen odaadta.

Dörzsölt jogászok, akik látták az ajándékozási szerződést, egyértelműen mondják: Olga ellen, amennyiben megtalálják, nem indítható büntetőeljárás. Mégpedig azért nem, mert a házat jogosan adta el: mert az ajándékozási, azaz a vagyonátruházási szerződésből kimaradt egy "egyszerű kitétel", az a félmondat, hogy "csak halálom után".

...Két éve ment öregségi nyugdíjba, sohasem volt dolga a törvénnyel, de most a bírósághoz esedezik.

Gyerekkori barátja fogadta be, saját-volt háza előtt naponta elhalad, elidőzik, toporog, s az sem vigasztalja, ami a zsebében gyűrődik, s ami nem más, mint a fővárosi gyógyintézet zárójelentése, melyben az áll:

"Gyógyult. A továbbiakban kímélő életmód javallott..."

Tárczy Andor