Kuss, öreg!

Az idős ember egy fedél alatt élt a lányával. Éva kései gyerek volt, az anya már a harmincnyolcat is betöltötte, amikor a gyermeknek életet adott. Egy esztendő múltán pedig tüdőrákban meghalt.

Éva már csaknem olyan idős volt, mint az anyja, s még mindig nem ment férjhez. Az apja emiatt zsörtölődött eleget, mondván, a lánynak ideje lenne konty alá kerülni, meg aztán szeretné megérni az unokák gügyögését is. Évának voltak férfi partnerei, rövidebb-hosszabb kapcsolatai, de a házasságig valahogy sose jutott el.

Így éltek, éldegéltek tehát a városközponthoz közeli családi házban. Éva kenyeret kínált a vevőknek az egyik kispiaci árudában, apja pedig jól elvolt az ezer hrivnyát meghaladó nyugdíjából, ápolta a kertet, az udvart, magot vetett a tyúkok elé.

Igor tavaly kavarta fel a két ember életének viszonylagos monotonságát. Alig egy hónapig udvarolt Évának, aki a tartósabb kapcsolat - vagy talán házasság? - reményében és az apjával egyetértésben megengedte, hogy a férfi hozzájuk költözzön. Igor persze nem kötötte az orrukra, hogy korábban a szomszéd megyében már kétszer is bajuszt akasztott a törvénnyel, mindkét alkalommal betöréses lopás miatt. Elsőre felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta. Ám másodjára teljes szigorral csapott le rá az igazságszolgáltatás. Előző "csínytevését" is beszámították. Négy és fél évig kénytelen volt beérni a rabkoszttal.

Éváéknál azonnal otthon érezte magát. Hamarosan a "teljhatalmat" is magához ragadta. S az addig csöndes lakban "felpezsdült" az élet. Igor barátainak és barátnőinek vizitjei, az éjszakába torkolló vigasságok egyre gyakoribbá váltak. Éva nem tiltakozott, készségesen főzött és tálalt. Egyrészt mert nagyon ragaszkodott Igorhoz, másrészt, mert maga sem vetette meg az effajta mulatságokat.

Ezek miatt csak az apja morgott és perlekedett. De szemrehányásai senkit sem érdekeltek. "Csak púp a hátunkon az apád. Menne már el a ..." - ismételgette Igor. S Éva ekkor sem tett ellenvetést, egy szóval sem fogta pártját szülőjének.

Az apa megtűrésének volt egy prózai és kényszerítő oka is. Ezerkétszáz hrivnyás nyugdíja - melyet a cigarettapénz levonása után mindig átadott a lányának - súlyosan esett latba a "családi" költségvetésben.

Május utolsó péntekjén ismét összeverődött a társaság. A tálak, tányérok, s még inkább az üveg- és műanyag palackok tartalma gyorsan apadt. A dorbézolás hangzavarára kicsoszogott szobájából a papa. És követelte, hogy a kompánia vessen véget a "zenének". Igor felpattant és nem éppen szelíden - némi kézrátétel esete is fennforgott - beterelte az idős embert a spájzba. És a dínomdánom, mintha mi sem történt volna, folytatódott.

Amikor jóval éjfél után a kompánia szétszéledt, az apa sokadjára ismét dörömbölni kezdett a kamra ajtaján. Igor, már erősen ittasan, megforgatta a kulcsot a zárban, és a spájz ajtaján kitámolygó "apósára" förmedt:

-Kuss, öreg! Nyughass, mert!...

És a nagyobb nyomaték kedvéért megszorította a civakodó aggastyán torkát...

Éva apja a fojtogatást nem bírta ki. Élt nyolcvankét évet.

Igort, aki ellen végül asszonya is terhelő vallomást tett, az első fokon eljáró bíróság nyolc év szigorított börtönre ítélte. A fellebbviteli bíróság az ügy tárgyalását szeptember végére tűzte ki.

A házban most dermedt csönd honol. Az öreg fekete-barna korcs kutyája, mely azelőtt mindig Éva ölébe kérezkedett egy kis simogatás, cirógatás reményében, teljesen vaddá lett. Ha a nőt meglátja, nyüszítve hátrál az udvar legtávolabbi sarkába...

Tárczy Andor