Avar
Az egyszeri ember összesepri. Mást, mármint mit tehet vele? Na, jó, komposztálhatja is. Műértőbb kertészek ajánlják. A faleveleket, anno, mi, vagyis én meg az apám – egyébként ebben az összefüggésben én voltam a tanonc proletár, és örök hálával tartozok érte a faternek – uram bocsá’, elégettük. Halvány fogalmam sincs, hogy ezzel mennyi káros anyagot juttatunk a levegőbe. Vagy a légtérbe? Nos, az ilyen jellegű égetés most tilos. Ám a fák tavaszi – nyári – őszi „hozadékát” valahogy csak el kell távolítani, eltűntetni a föld felszínéről. A közútról. Az aszfaltról. A járdáról.
…Jön is a jármű. Hogy kié, azt nem tudom. Talán a házkezelőségé, a kommunális vállalaté, avagy? A közlekedési eszköz nem más, mint egy traktor. Utánfutót vontat. Két derék legény erre lapátolja! Valóban vaslapáttal az ősz érlelte faleveleket. A traktor nem is áll meg. Lehet, ha megállna, nem lehetne újraindítani. A vaslapátról a levelek jó része lerepül. Oda se neki! A lagymatag szél a platóról is fel-felkapja a fonnyadványokat.
A két legény változatlanul buzgón lapátol. Annak ellenére, hogy a vaslapát sokkal súlyosabb, sokkal nehezebb, mint a rája kerülő levélkupac.
Megy a traktor, folyik a lapátolás…
Az utánfutóról vidáman repdesnek vissza a levelek. Érthetően, hiszen az anya-apafa alatt szeretnének zörgővé válni.
Holnap vagy holnapután, vagy a jövő héten megint jönni fog a traktor, az utánfutóval, s újfent lesz lapátolás is.
A dologban az a szép, mondanám a leveleknek, hogy minél többen kerülnek a platóra, annál többen szabadulnak ki. Bár lehet, hogy fél utcával odébb. De majd csak hazatalálnak… Ha pedig nem, érkezik majd – talán – a hó is, s mire kitavaszodik… Addigra a levelek is elenyésznek, pontosabban körforognak… Önkomposztálódnak… A piacokon pedig még drágább lesz a bioprimőr…
De ez csak amolyan borúlátó eszmefuttatás.
Mert remélhetőleg még sokáig lesz traktor meg vaslapát. Meg szél.
Ami viszont a fákat és leveleiket illeti, nos, ebben már korántsem vagyok ennyire biztos…
Gerzsenyi András