Állatorvosi tanácsok házinyúl-tenyésztőknek

A háztáji nyúltenyészetekben kora tavasszal megjelennek az első kisnyúlnemzedékek. Az anyák egy része – megfelelő tartási körülmények között – egészséges utódoknak ad életet. Hogy az első fialásból született utódok néhány hónap múlva vágóérettek legyenek, ajánlatos megelőző kezeléseket végezni.

A megelőző védekezésnél nagyon fontos, hogy a ketreceket, az etető- és itatóedényeket rendszeresen tisztogassuk. Az utóbbiakat úgy helyezzük el, hogy az állatok se belelépni, se beleüríteni ne tudjanak. Ajánlatos rácsos padlózatú ketreceket alkalmaznunk, a trágyát pedig naponta takarítsuk el. A higiénia szempontjából fontos, hogy az állat farácson aludjon. A rács lécei közötti rés 15 milliméter széles legyen, így az ürülék kihullik. Ez azért fontos, mert a nyúl megeszi az ürülékét. Főként az éjjelit, mert abban magas a proteintartalom, az ásványi anyag és a B-vitamin. Az ürülék elfogyasztásával az állat tulajdonképpen önmagát fertőzi.

A nyulak egyik legveszedelmesebb betegsége a kokcidiózis, amely nagy kárt okozhat. A kokcidiumok igen apró véglények, a nyulak vékony- és vastagbelében, valamint az epeerekben élősködnek. Egészséges nyulakban is előfordulhatnak anélkül, hogy betegséget idéznének elő.

Az egysejtű parazita egyik nyúlról a másikra rendszerint a nyúltrágyával, szennyezett élelemmel vagy szennyezett alommal terjed. A coccidian mindig jelen van az egészséges nyulak emésztőrendszerében, és csak akkor szaporodik el kórosan, és okoz betegséget, ha az állatokat folyamatos stressz éri vagy túlzsúfolt helyen tartják őket.

Az epeér-kokcidiózis (májkokcidiózis,májkövesedés) iránt legfogékonyabbak a négy-nyolchetes nyulak. A már leválasztott kisnyulak egymás után pusztulnak el. Lelassul a reflexük, étvágytalanná válnak, felpuffad a hasuk, s 4-5 napon belül elhullanak. A paraziták a bélcsatornán keresztül a májba is bejutnak, és megbetegítik azt. A májon kívül, az epeerek hámjában telepednek meg, s roncsolják azokat. A betegség lassú, idült lefolyású, tünetei határozatlanok, öt héten túl is elhúzódhatnak. Gyakori étvágytalanság előzi meg, amely erős fertőzés esetén lesoványodást okoz, mivel a májkövecskék ellepik a májszövetet, és a máj rendellenes működését eredményezik, amelynek egyik jellemző tünete a sárgaság megjelenése.

Boncoláskor a máj felületén a megvastagodott erek mentén akár borsószemnyi szürkéssárga gócok alakjában láthatók.

A betegség másik veszélyes formája a bélkokcidiózis (nyúlvérhas).

Ennek tünetei: ismétlődő étvágytalanság, híg, zöldes hasmenés, mely később véressé válik, továbbá enyhe felfúvódás észlelhető. A nyulak lázasak, étvágyuk csökken, a szokásosnál több vizet isznak, lesoványodnak, állapotuk egyre inkább leromlik. Egy részük minden látható előzmény nélkül hirtelen elpusztul. A betegség jelenléte kiszáradáshoz, súlycsökkenéshez, elégtelen súlygyarapodáshoz és májkárosodáshoz vezet. Magas láz (41°C), súlyos bélgyulladás kíséri, végül 4–7 nap múlva elhull az állat. A betegség általában tömegesen jelentkezik, és néhány nap alatt megfertőzheti az egész állományt, főként a fiatal állatokat. Gyakori kísérő tünet az orr- és nyálfolyás. Felbontásukkor azt látjuk, hogy a bél nyálkahártyája kipirult, duzzadt, hurutos nyálkával fedett.

A megelőző védekezésnél nagyon fontos, hogy a takarmányozás teljes értékű legyen. A levágott beteg állatok húsa fogyasztásra alkalmas, csupán az elváltozott belső szervet kell megsemmisíteni.

A nyulaknál padozatot kell alkalmazni az ürülék és vizelet lefolyásához az egyik sarokba. Naponta takarítsuk a ketreceket, a ragadós ürüléket távolítsuk el, és 1%-os Chlorox-oldattal fertőtlenítsünk.

Szükséges valamilyen elvezető rendszer összeállítása, amely az összegyűlt bélsarat és vizeletet elvezeti, meggátolva, hogy az érintkezzen az ivóvízzel vagy az élelemmel.

A fiatal nyulakat – amint lehet – el kell különíteni az anyaállattól, mivel a szopósnyulak különösen fogékonyak a kokcidiózisra, továbbá a férgekre is nagy figyelmet kell fordítani, mivel azok is átvihetik a betegséget.

Abban az esetben, ha egy állat megfertőződött, azonnal forduljunk állatorvoshoz, aki megfelelő kezelést ajánlhat. A diagnózis felállítása a zoocysták jelenlétének beazonosításával történik az ürülékből, kenetvétellel.

Kezelés: többféle gyógyszer szükséges a kezeléséhez, amíg kialakul a természetes immunitás a kórokozó ellen. Fontos, hogy jódot juttassunk a állataink szervezetébe. Ezt úgy oldhatjuk meg, hogy öt napon keresztül jóddal dúsított vizet itatunk velük. Adagolása: 2 milliliter, minden patikában recept nélkül kapható, 3%-os jódos oldat 1 liter vízhez. Ezzel két célt érünk el: fertőtlenítjük az ivóedényt, másrészt elpusztítjuk az állat gyomrában lévő káros baktériumokat. Az itatáshoz kizárólag műanyag edényt használjunk.

Jó eredményt érünk el Norszulfazollal. Ebből egy liter vízhez két gramm szükséges. Ezt öt–hét napig kell adagolni. Segíthet az almaecetes oldat is. Egy liter vízhez egy milliliter 9 százalékos almaecet szükséges.

Hatékony gyógyszer az állatgyógyászati patikákban kapható Solikox-oldat, amelynek nincs mellékhatása, és többszörös (25-szörös)túladagolása sem mérgező. Adagolása a hatályos használati utasitás szerint 0,4 milliliter 1 kilogramm élősúlyra számítva, az ivóvízbe keverve 2-3 napon keresztül.

A tápboltokban kaphatók a nyulak számára készített takarmánygranulátumok, amelyek kokcidiózis elleni készítményeket is tartalmaznak.

Legeza Attila, Durdinec Tetjána,

a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati szakosztályának tanárai