A baromfik elhalásos bélgyulladása

2012. december 14., 00:50 , 622. szám

Néhány alig több mint háromhetes csirkém ürüléke nemrég híggá és halvánnyá vált, majd később megsűrűsödött. Az állatok a megszokottól kevesebbet esznek, többet isznak, és nem gyarapodik a súlyuk. Valamilyen betegség támadta meg őket? Ha igen, milyen megbetegedésről van szó, s mit lehet tenni ellene? – kérdezi levelében egy tiszapéterfalvai olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának a vezetője válaszol.

– Valószínűleg a baromfik elhalásos bélgyulladásával állunk szemben. A szárnyasok bélrendszeri betegségeinek, gyulladásának egyik jellemző kísérő tünete az elhalásos bélgyulladás. Korábban már olvashattak a kokcidiózisról, melynek kórokozóit főleg a vékonybélben találhatjuk meg. Az elhalásos bélgyulladás során főképp a vékonybél középső és alsó szakaszában lehet észlelni a nyálkahártya súlyos elhalását, de a májon is találhatók elváltozások.

A betegség súlyos károkat okozhat a nagyobb szárnyastartó gazdaságokban. A betegséget egy baktériumfajta, a Clostridium perfringens C és A típusa okozza, melynek toxinja 10-szer erősebb hatású a baromfira, mint az emlősökre. Ezenkívül más baktériumcsoportok hatása is bizonyítást nyert. Az egészséges állatok megfertőződése a beteg baromfi ürülékének, a fertőzött ivóvíznek, takarmánynak vagy alomnak a felvételével történik. A betegséget többféle névvel illetik, így nevezik Clostridial enteritis-nek, disbacteriosis-nak, ami arra utal, hogy a bélrendszerben található baktériumok túlszaporodnak. Klinikailag súlyos tünetekkel, illetve tünetmentes lefolyással jelentkezhet.

– Melyek a betegség tünetei?

–A legjellemzőbb kísérőjelenség az, hogy az állomány súlygyarapodása a nevelés 21-23. napja táján megtorpan. Ám mivel jelentős számű elhullás nem észlelhető, sok állatorvos nem is gondol erre a betegségre, ezért az állományokat valamilyen kéznél lévő antibiotikummal vagy az ivóvíz fertőtlenítésével kezeli. A megbetegedés egy-két hetes kor előtt ritkán jelentkezik.

A kórban szenvedő állatok ürüléke meghígul, folyékonnyá és halvánnyá válik. Az ürülék később megsűrűsödik, és ragacsos lesz. Az állatok a megszokottól kevesebb takarmányt és több ivóvizet vesznek fel. Eközben a napi súlygyarapodás fokozatosan csökken.

– Milyen takarmányozási tényezők játszanak szerepet a kór kialakulásában?

– A fiatal madarak emésztőrendszere még fejletlen, és nagy lehetőségeket nyújt a baktériumos emésztés számára. Minthogy a fiatal madarak csak csökkent mértékben képesek a telített zsírok emésztésére, ezért az elhalásos bélgyulladás elkerülése érdekében az állomány 4 hetesnél fiatalabb korában a takarmány nem tartalmazhat sertészsírt.

Bizonyítást nyert, hogy takarmány-összetevőknek fontos szerepük van az elhalásos bélgyulladás kialakulásában. Más-más az összetétele az indító, a nevelő, a befejező tápnak. A baromfitakarmányozási technológiák előírják, hogy a takarmányváltást csak fokozatosan szabad végrehajtani, mert ellenkező esetben a bél mikroflórájának az egyensúlya felborul, és a clostridiumok túlszaporodnak, lehetővé téve az elhalásos bélgyulladás kialakulását. Különösen hajlamosít az elhalásos bélgyulladás kialakulására, ha alacsony fehérjetartalmú takarmány adása után átmenet nélkül térnek át magas proteintartalmú takarmányra.

Bár a baromfitakarmányok nagy részét hőkezelik, Clostridium perfringens-szel történő fertőződésük nem zárható ki, mert spórás baktériumról van szó, amely jól ellenáll a kedvezőtlen környezeti viszonyoknak, ezért az elhalásos bélgyulladás kialakulásában a takarmánnyal bevitt kórokozók is fontos szerephez jutnak.

– Milyen környezeti tényezők játszhatnak szerepet a megbetegedésben?

– A megengedettnél nagyobb telepítési sűrűség jelentős mértékben fokozza az elhalásos bélgyulladás előfordulását. Amennyiben ugyanis az istálló egy négyzetméterén túl sok állat él, az alom az ürüléktől hamar átnedvesedik, felülete letapad, és ürülékkel fedetté válik Ezért az alom kezelését folyamatosan el kell végezni a baromfiistállóban. A szellőztető levegő irányíthatósága, a szellőzés méretezése, a beáramló levegő sebessége, az istálló légterének hőmérséklete, az istálló berendezési tárgyainak, főképp az itatóknak a típusa, műszaki állapota, az elromlott alom azonnali eltávolítása, az alom gépi vagy kézi forgatása biztosítja az alom olyan minőségét, amely lehetővé teszi az elhalásos bélgyulladás jelentkezésének a minimumra csökkentését.

– Hogyan kezelik a betegséget, s a fentieken kívül mit lehet még tenni a kór megelőzéséért?

– Az elhalásos bélgyulladás kezelésére csak olyan antibiotikumot vegyünk igénybe, amely hatékonyan elpusztítja a kórokozókat, és visszaállítja a bélflóra egyensúlyát. A kezelést mindig az adott szer maximális terápiás dózisával kell elvégezni.

A fertőzés megelőzése érdekében nagy gondot kell fordítani a takarmány helyes és az elhalásos bélgyulladás jelentkezését nem elősegítő összetételére. A takarmány kiosztását és a takarmányváltást szakszerűen kell végrehajtani. Az istálló mikroklímáját helyesen kell beállítani, az almot folyamatosan kezelni kell, az alom anyagát gondosan kell megválasztani, és pontosan be kell tartani a tartástechnológiai előírásokat.

Minden betegséggyanús esetet ajánlatos bejelenteni a körzeti állatorvosnál, s mielőtt megkezdenénk baromfijaink kezelését, feltétlenül kérjük ki az állatgyógyász tanácsát a megfelelö gyógymód megválasztásához.

Legeza Attila,
a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának vezetője