A sertések dizentériája

Pár nappal ezelőtt két disznómnak hasmenése lett, híg, véres, sötétszürke ürülék jön ki belőlük, étvágytalanok és bágyadtak lettek, majd újabb és újabb disznóimnál léptek fel hasonló tünetek. Terjed a betegség. Miben betegedtek meg a jószágaim, és meg lehet-e még őket menteni? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy sertéstelepet üzemeltető farmer. Kérdéseit Cseh Lászlóhoz, a Beregszászi Állategészségügyi Központ állatorvosához továbbítottuk.

– A sertések minden bizonnyal dizentériában betegedtek meg – fejti ki a szakember. – Ez egy fertőző betegség, melyet a Borrelia hyodysenteriae baktérium vált ki, bármilyen életkorú jószágot megtámad, s a vastagbél elhalásához vezet. A kórokozók főleg a fertőzött takarmány, alom útján terjednek, de az ólak takarítására szolgáló szerszámok révén is átvivődhetnek a fertőzött ólból a még nem fertőzött ólba. A mikrobák az állatok tápcsatornáján keresztül jutnak be a jószág szervezetébe, ahol a vastagbélben telepednek meg, majd egy részük a bélsárral együtt kiürül a szervezetből, és megfertőzi a sertések környezetét. A kór lappangási ideje pár naptól három hónapig tart, attól függően, hogy milyen erős a sertés szervezetének az immunrendszere, mennyire higiénikusak a tartási körülmények, milyen mértékben vigyáznak a jószágra, például arra, hogy ne fázzon meg, illetve, hogy mennyire kiegyensúlyozott a takarmányozásuk, megkapják-e a szükséges tápanyagokat. Egy jól táplált sertés szervezetének az ellenálló képessége jóval nagyobb, mint egy gyengén takarmányozott állaté. A betegség főleg a nagyobb gazdaságokban, a sertéstelepeken üti fel a fejét, pár jószágot tartó őstermelők gazdaságaiban ritkán fordul elő.

– Melyek a dizentéria tünetei?

– A kórban megbetegedett sertések nagyon erős hasmenést kapnak, a bélsaruk híg, nyálkás, véres, színe a sötétszürkétől a sötétbarnáig terjed. A betegség első fázisában az állatok testhőmérséklete megemelkedik, a normális 38–40 Celsius-fok helyett 40,5–41 Celsius-fokot mérhetünk náluk, de a láz csak egy napig tart, s utána magától elmúlik. A sertések étvágytalanok, levertek és lesoványodnak. Szervezetük nagyon sok vizet veszít, ezért kiszáradhatnak, s a kiszáradás is végezhet velük, ám mivel a baktériumok élettevékenysége következtében elhal a vastagbél, ez a folyamat is a pusztulásukhoz vezethet. Ha az állat nagyon gyenge, az első tünetek megjelenését követően, pár nap múlva elhull, ha pedig némileg erősebb az immunrendszere, két-három hét alatt végez vele a kór. Kezelés híján a 3-4 hónapos kortól fiatalabb jószágok 90-100, az idősebbek 40-50 százaléka elpusztul, s a terápia mellett is magas az elhullási arány.

– Hogyan lehet meggyógyítani az állatokat?

– Különböző antibiotikumokkal kezeljük őket, ám mivel a sertések környezete fertőzött, s állandósul a baktériumok jelenléte, a terápia hosszú ideig tart, s nem mindig sikeres. Felhívnám rá a figyelmet, hogy a sertéstartó farmerek, gazdák ne próbálják maguk meggyógyítani az állataikat, hanem az első tünetek észlelése után azonnal forduljanak állatorvoshoz. A beteg jószágot megvizsgálva, a szakember dönti el, milyen gyógyszereket alkalmazzon, s miként juttassa be azokat az állat szervezetébe. Amennyiben a sertés még táplálkozik, a takarmányba is be lehet keverni – por formájában – a különböző orvosságokat. Ha egy gazdaságban itató van felszerelve, s a sertések szopókákon keresztül isznak, az ivóvízben is fel lehet oldani a gyógyszereket. Étvágyukat elvesztett beteg sertések esetében viszont injekciót alkalmazunk, s az izomba fecskendezzük be az antibiotikumokat.

– Miként lehet megelőzni a kórt, illetve megállítani a fertőzés terjedését?

– Nagyon körültekintően kell eljárni új sertések, köztük a malacok beszerzése során, nem szabad vásárolni láthatóan elhanyagolt körülmények között tartott állatokat, a megvett jószágokat pedig el kell különíteni a többi sertéstől, s egy hónapig karanténban kell tartani őket. Természetesen ügyelni kell a takarmányozásra, illetve a tartási körülményekre, szükség van az ólak időnkénti fertőtlenítésére. S ha több, mondjuk tíz állat megfertőződik, a hosszadalmas és bizonytalan végkimenetelű kezelés helyett célszerűbb levágni őket. Ha még nem kaptak antibiotikumos terápiát, fel lehet dolgozni, és el lehet fogyasztani a húsukat.

Lajos Mihály