A szarvasmarhák gümőkórja
Hallottam, hogy a tehenek megkaphatják a tébécét. Érdekelne, fenyegetheti-e ez a veszély a jószágaimat, minek az alapján gyanakodhatnék arra, hogy megbetegedtek, s van-e gyógyszer a betegség ellen – telefonált be szerkesztőségünkbe egy eszenyi olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának a vezetője válaszol.
– A tuberkulózis (tébécé), más néven gümőkór az emberek és az állatok fertőző betegsége – indítja beszélgetésünket a szakember. – A kórokozó tudományos elnevezése Mycobacterium tuberculosis. A mikrobák eléggé ellenállóak az alkohollal, a savakkal és a lúgokkal szemben. Csak hosszabb ideig tartó közvetlen napfény, magas hőmérséklet, vagy klórtartalmú vegyületek hatására pusztulnak el. A földben egy-két évig, a folyóvízben öt hónapig, állati ürülékben egy évig megőrzik a fertőzőképességüket. A 85 Celsius-fokos hőkezelés (pasztörizálás) 30 percen belül, az ötszázalékos karbolsav-oldat 24 óra alatt, az ötszázalékos kloramin-oldat pedig hat órán belül semlegesíti a kórokozót. Az oszló állati tetemekben viszont több hónapig is életképesek maradnak. A mikrobák egyaránt veszélyesek a szarvasmarhákra, a szárnyasokra és az emberre nézve. Az állatok közül a legfogékonyabbak a szarvasmarhák, a sertések és a kecskék, kevésbé érzékenyek a lovak, a juhok, az őzek, a szarvasok, a borzok és a ragadozók.
A betegség fő forrásai a nem ellenőrzött beteg állatok, melyek szervezetéből testváladékaikkal (tejükkel, vizeletükkel, ürülékükkel) ürülnek ki a mikrobák. A kór kialakulását elősegíthetik a rossz tartási körülmények, a magas páratartalom, a nem kielégítő ventilláció, a nedvesség, valamint a nem teljes értékű étrend. A TBC veszélye abban rejlik, hogy lefolyása krónikus, és hosszabb ideig tünetmentes, ezért a legeltetési időszak alatt nagyszámú állat fertőződhet meg, miközben nem is tudunk a betegség jelenlétéről. Lappangási ideje nem kevesebb, mint két hét, a szimptómák pedig akkor jelentkeznek, amikor valamelyik szervben betegséggócok alakulnak ki.
– Milyen tüneteket idéz elő a gümőkór a szarvasmarháknál, lehet-e kezelni a betegséget, s hogyan lehet megelőzni a kialakulását?
– A szarvasmarháknál leggyakrabban a tüdő és a bélrendszer reagál a betegségre. Bélrendszeri TBC esetében gyakori a más kiváltó ok nélküli hasmenés, melyet székrekedés vált fel, az ürülékben pedig gyulladásos váladékot és vért veszünk észre. Ha a tüdőt támadja meg a tuberkulózis, mellhártya- és tüdőgyulladásra utaló tünetekre figyelünk fel. Emellett a tejmirigyen és az ivarszervekben is kialakulhat a betegség, mely elváltozásokat idéz elő a megtámadott szervekben. A tébécés állatok rövid időn belül lefogynak, lesoványodnak, legyengülnek, nyálkahártyáik kékesszürke árnyalatúvá színeződnek. A kórmeghatározáshoz azonban nem elegendő a tünetek puszta észlelése, mivel a TBC szimptómáit összetéveszthetjük más, nem fertőző betegségek, például a tejmirigy-gyulladás tüneteivel. A diagnózis felállítása érdekében az erre felhatalmazott hatóság allergiás tuberkulinos vizsgálatot végez el. Ezzel a módszerrel nemcsak a látens (rejtetten) beteg állat tébécéjét deríthetjük ki, hanem a betegség korai stádiumát is. A vizsgálatot minden évben el kell végezni. Felhívnám rá a figyelmet, hogy a tuberkulózisban szenvedő tehén teje veszélyes az ember egészségére. A kór gyógyíthatatlan, ezért az állami állatorvosi szolgálat kényszervágásra küldi a beteg állatot.
A kór megelőzése érdekében először is azt javaslom a gazdáknak, hogy ne vásároljanak borjút állatorvosilag nem tesztelt helyekről, s még ha ismerős személy is a borjú tulajdonosa, ez a tény nem nyújt garanciát arra, hogy a növendék állat egészséges. Az állat megvásárlásakor el kell kérni a jószágról kiállított állatorvosi igazolást, melyben be van jelölve a szarvasmarha utolsó TBC-tesztjének az időpontja és az eredménye. Minden újonnan vett állatot 30 napig külön kell tartani a már meglévőtől (vagy meglévőktől), s ez alatt az idő alatt el kell végezni az előírt vizsgálatot. Ezenkívül optimális tartási körülményeket és teljes értékű étrendet kell biztosítani a szarvasmarhák számára, s ajánlom a gazdáknak, hogy tartsák a kapcsolatot a körzeti állatorvossal, és értesítsék őt minden betegséggyanús esetről, minden olyan tünetről, amelyik gümőkórra is utalhat. Ha betartják ezeket az előírásokat, nyugodtan fogyaszthatják a tehenük (teheneik) tejét. Megnyugtató eredmény, hogy megyénkben márt évtizedek óta nem mutattak ki pozitív teszteket az állatokon, ám ennek ellenére természetesen el kell végeztetni a szükséges vizsgálatot.
Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College
állatgyógyászati osztályának vezetője
