A májmételykór

2013. december 26., 10:00 , 676. szám

Hallottam a májmételykórról, ami megtámadhatja a teheneket. Kíváncsi vagyok rá, mi is ez a betegség, mit lehet tenni a benne megbetegedett állat meggyógyításáért, és meg lehet-e előzni a kialakulását – írja levelében egy szernyei olvasónk. Kérdéseit Szijus Attila técsői állatorvoshoz továbbítottuk.

– A májmételykór a házi és a vadon élő állatok betegsége, melyet laposférgek váltanak ki – indítja beszélgetésünket az állatgyógyász. – Általában szarvasmarhákat, kecskéket, juhokat, vadon élő kérődzőket támad meg, de az emberre is veszélyes lehet. A felnőtt férgek a máj epevezetékeiben élősködnek, egyszerre hímek és nőstények, vagyis hermafroditák, önmagukat termékenyítik meg, majd tojásokat raknak, melyek az epevezetéken keresztül kikerülnek a belekbe, onnan pedig – a bélsárral együtt – a külvilágba. A szabadban a tojásokból lárva stádiumú élősködők kelnek ki, melyek fejlődése négy szakaszra tagolódik. A 3.-ban és a 4.-ben közti gazdaállatokban, csigákban telepednek meg, melyekből később kikerülnek a környezetbe, de már mint fejlett, fertőzőképes lárvák. Ezek rátapadnak a fűszálakra, s a végső gazdaállatok, például a szarvasmarhák legelés közben ezeket is lenyelhetik, akárcsak a fűvel együtt azokat a csigákat is, melyekben már ott találhatók a fertőzőképes lárvák.

A gyomorban leválik a lárvákról a burkuk, s a lárvák a hasüregen át elvándorolnak a májba, károsítják a máj szövetét, majd megtelepednek az epevezetékekben, ahol fejlett, szaporodóképes férgekké alakulnak át. Ezek a kifejlett paraziták bizonyos mechanikus, illetve toxikus hatást fejtenek ki. A mechanikus hatás azt jelenti, hogy mechanikus sérüléseket okoznak a máj, a belek szöveteiben, azonkívül megsértik az epevezetéket, sőt elzárhatják, néha pedig szét is szakíthatják azt. A toxikus hatás pedig abban nyilvánul meg, hogy élettevékenységük során mérgeket (toxinokat) juttatnak a fertőzött állat szervezetébe.

– Miként lehet felismerni, hogy a jószág májmételykórban szenved?

– Klinikailag a különböző állatok esetében nagyon eltérő lehet a betegség lefolyása. Minden a fertőzés mértékétől függ. A kór általában krónikus formában zajlik le, sokszor semmilyen tünet nem jelzi a megbetegedést. Ahhoz, hogy szimptómák jelentkezzenek, több tíz, esetleg több száz élősködőnek kell tartózkodnia az epevezetékekben. Akut lefolyásnál bágyadtság, súlyvesztés tapasztalható, csökken a tejhozam. Megnövekszik a máj térfogata, és érintésére fájdalommal reagál a jószág. Esetleg besárgulnak a nyálkahártyák, a szem, s ödémás leszűrődések is láthatók, vizenyős csomók keletkezhetnek az alsó állkapocs két része között. A gazda ilyenkor felfigyelhet rá, hogy lecsüng az állkapocsról egy hólyagszerű valami, tapogatásakor pedig érezheti, hogy vizenyőt tartalmaz. A juhok esetében leggyakrabban a szűgyön is látható vizenyős leszűrődés. A beteg állat étvágya csökken, esetleg már egyáltalán nem akar táplálkozni. A levágott beteg jószág felboncolásakor pedig látjuk, hogy a májba beleszövődött paraziták kalciumkiválasztása miatt a máj elmeszesedett, olyan keménnyé vált, mint a csont. Nemegyszer csak laboratóriumi körülmények között diagnosztizálhatjuk a betegséget, az állat ürülékmintájának a laboratóriumi vizsgálata során mutathatjuk ki a paraziták tojásait, és mérhetjük fel a számukat.

– Mit lehet tenni a májmételykór ellen?

– A fő a megelőzés. Évente kétszer, közvetlenül a legeltetési idény kezdete előtt, illetve ősszel, a száraz takarmányra való átállás után féregteleníteni kell az állományt, az első esetben azért, hogy megakadályozzuk a felnőtt paraziták tojásainak a külvilágba való kerülését s azt, hogy ezáltal újabb jószágokat fertőzzenek meg. De ezenkívül is az év bármelyik időszakában féregteleníteni kell a beteg állatot, ha észrevesszük, hogy a kór megjelenésére utaló tünetek léptek fel nála. Különböző gyógyszereket különböző formában adhatunk be a jószágnak. Injekcióval is bejuttathatjuk a szervezetébe, de a takarmányba is keverhetünk por formájú féreghajtót, és tabletta is van, melyet benyomunk az állat szájába, majd vízzel leöblíttetjük. A körülményektől függ, miként adjuk be a gyógyszert. Tejelő tehénnek nem adunk injekciót, mert ha beinjekciózzuk a jószágot, akkor ezt követően 14 napig nem lehet fogyasztani a tejét, így csak bikáknak, tinóknak, esetleg szárazon álló, nem tejelő teheneknek adunk injekciót. A por vagy tabletta formájú féregirtók használata után csak 1-től 7 napig nem fogyaszthatjuk a kezelt tehén tejét.

A májmételykór nálunk is nagyon gyakori betegség, mivel a legelőink általában nedvesek, mocsarasok, és kedvező körülményeket biztosítanak a paraziták számára.

Lajos Mihály