A nyulak orrhurutja

2014. március 6., 02:40 , 686. szám

Két nyulam már egy ideje étvágytalan, valamilyen gennyes váladék folyik az orrukból, és sípolásszerű hangot adnak ki lélegzéskor. Milyen betegséget kaphattak el az állatok, és mit tehetünk a felépülésükért? – érdeklődött szerkesztőségünkben egy tekeházai olvasónk. Kérdéseit Szijus Attila técsői állatorvoshoz továbbítottuk.

– A nyulak minden bizonnyal orrhurutban szenvednek – magyarázza az állatgyógyász. – Gyakran találkozunk ezzel a betegséggel, mely nem más, mint az orr nyálkahártyájának a gyulladása. Főleg tavasszal és ősszel jelentkezik, amikor gyakoriak a hőmérsékleti változások, s az esős vagy a szeles idő is kedvez a kialakulásának. Az is kedvez a kór megjelenésének, ha zsúfoltan tartják a nyulakat, illetve ha rossz a tartási helyük ventillációja, és a levegőben sok ammónia van jelen, melynek belélegzése is elősegíti az állatok megbetegedését (mint tudjuk, a vizelet ammóniát is tartalmaz).

– Melyek a kór tünetei?

– Az orrhurutnak van egy könnyebb és egy nehezebb lefolyású változata. Az első esetén szinte semmilyen változást nem fedezünk fel az állaton, továbbra is van étvágya, csak azt lehet rajta észrevenni, hogy bepirosodott az orr nyálkahártyája, nedvesebb lesz a nyúl orra, majd savós-nyálkás orrfolyás jelentkezik. A nehezebb lefolyású változat esetében az állat bágyadt, nem akar enni, 1–1,5 Celsius-fokkal megemelkedik a testhőmérséklete, savós-nyálkás helyett pedig savós-gennyes orrfolyás lép fel, s a gennyes váladék rászárad az orrlyukak körüli testfelületet fedő szőrre, és ott pikkelyszerű képződmény alakul ki. Nehezedik a légzés, és a beteg nyulak – légzéskor – nagyon gyakran hörgő-sípoló hangot adnak ki. Az állatok testsúlya csökken, s ha nem kezelik őket, vagy a szervezet nem áll ellen, akkor a nyálkahártya gyulladása tüdőgyulladáshoz vezet, a betegek állapota gyorsan romlik, és végül elhullnak.

– Milyen gyógykezelést alkalmaznak az orrhurut megszüntetésére, és mit lehet tenni a kór kialakulásának a megelőzéséért?

– A betegség tüneteit látva állatorvoshoz kell fordulni. A terápia során az állatorvos által felírt orrcseppből naponta kétszer-háromszor három cseppet kell csepegtetni a nyúl mindkét orrlyukába, a teljes felgyógyulásig, általában 5–7 napig. Emellett antibiotikumos kezelésre is szükség van, vagy kombinált, vagy szulfonamid és tetraciklin tartalmú antibiotikumokat írunk fel, az orvosságot pedig vagy por formájában kell belekeverni a táplálékba, a szájon át bejuttatni a szervezetbe, 3–7 napig, vagy injekcióban adjuk be azt a kórt elkapott egyednek, 3–5 napig. Van olyan injekció, melyet 72 óránként, és van, amelyet 24 óránként kell beadni. Az injekciós kezelés a hatékonyabb.

A beteg nyulat el kell különíteni az egészségesektől, a megelőzés érdekében pedig ügyelni kell rá, hogy a ketrecek ne legyenek huzatos helyen, ne legyenek nedvesek, sem porosak, ne legyen sok por a takarmányban, s tisztán kell tartani a ketreceket.

Lajos Mihály