Isten, Haza, Embertárs

Mert a cserkészet – életmód

Számos alkalommal találkozunk a kárpátaljai cserkészekkel. Bár több mint húsz éve már annak, hogy kárpátaljai magyar közösségünkben is aktívan tevékenykednek, mégis számtalan ember azonosítja őket tévesen még ma is egy-egy filmélmény alapján. A mozgalom céljaival, tevékenységével azonban mindenképp érdemes közelebbről is megismerkedni. Beregszászban 23 éve működik a Bendász István nevét viselő cserkészcsapat. Vezetője a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájának hallgatója, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség programszervezőjeként és a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség regös szakágának vezetőjeként tevékenykedő Jakab Annamária. Vele a cserkészet mibenlétéről, csapatparancsnoki teendőiről beszélgettünk.

– Egy éve már annak, hogy Bárdos István után te lettél a csapat vezetője.

– Bárdos István több mint két évtizedig vezette az általa alapított csapatot, így hatalmas felelősség, és még annál is nagyobb kihívás elé kerültem a csapatvezetéssel, s azzal, hogy az általa megalapozott szellemiséget tovább tudjam vinni. Nem egyszerű végrehajtani ezt a feladatot, de mi, csapattagok felnézünk rá, én pedig igyekszem megfelelni a kihívásnak és belerázódni a munkába.

– Te mikor kezdtél el cserkészkedni?

– Tizenhárom éves koromban. Ez cserkészviszonylatban késői kezdésnek számít, mert 8-10 évesen már be szoktak kapcsolódni a gyerekek. Édesanyám révén kerültem be, aki hallott az itteni mozgalomról, s mivel jó dolognak tartotta, szerette volna, ha én is bekapcsolódom. Az első alkalom, amin részt vettem, egy métázás volt. Én akkor a Beregszászi Magyar Gimnázium diákja voltam, s nagyon sok gimissel találkoztam ott. Később csatlakoztak az osztálytársaim is. Nekem is megtetszett a dolog, így maradtam. Természetesen gyerekként az ember még máshogy értékeli a cserkészetet, más dolgok motiválják. Nekem akkor főleg az tetszett benne, hogy jó volt a társaság, jó játékokat játszottunk, kirándultunk, táboroztunk. Felnőttként pedig már egészében, összességében látja az ember a mozgalom lényegét, értelmét. Én is így vagyok ezzel.

– Némiképp azért tisztában voltál vele, milyen feladatok várnak rád…

– Igen, hiszen az elmúlt egy-két év során sok teendőt elláttam a csapatban. Persze, akkor még egyszerűbb volt minden, hisz mégiscsak István bá’ volt a vezető, aki összefogta a csapatot. Valamilyen szinten tehát már korábban is belekóstoltam a vezetői munkába, de természetesen nekem is ki kell alakítanom a saját szempontjaimat, hogy mik azok a dolgok, amikre hangsúlyt fektetek, hogyan viszem tovább a csapatot. Ez volt a legnagyobb újdonság számomra: terveket és célokat kellett megfogalmaznom mind a magam, mind a csapat számára, amik által a jövőben is tovább tudunk majd dolgozni, meg tudunk maradni, és persze fenntartani a tagok, a gyerekek lelkesedését, aktivitását. Egyébként én vezetem a Szövetség regös szakágát, így a néprajz iránti szenvedélyemet ott tudom kiélni táncházakkal, kézműves-foglalkozásokkal.

– Milyen célokkal vágtál neki a munkának?

– A cserkészet alapjaihoz – az aktív őrsi élethez és a ter­mészetközeliséghez – kellett nekem is visszanyúlnom. Viszont a világ változik, és vele együtt a fiatalok is változnak. A mai tizenéveseket egészen más dolgok érdeklik, mint például engem, amikor én voltam hasonló korú. A gyerekek és a fiatalabb vezetők is másra vágynak, más motiválja őket, ezért nagyon nehéz megtalálni, hogy mivel tudjuk megfogni, aztán lekötni őket úgy, hogy közben ők jól is érezzék magukat a cserkészetben, az őrsvezetők pedig a rájuk háruló felelősség ellenére is szívesen foglalkozzanak ezzel. Ez a legnehezebb feladat, hiszen Beregszászban is egyre több lehetősége van egy gyereknek arra, hogy szórakozzon, eltöltse a szabadidejét.

– Miért tartod fontosnak a kárpátaljai cserkészmozgalmat?

– A cserkészet egyik legfőbb célkitűzése, küldetése a magyarságra nevelés. Kárpátalján szerintem ez kiemelten fontos dolog, a cserkészet pedig az egyik legnagyobb magyarságmegtartó mozgalom, szervezet nálunk. A hármas mottónk az „Isten, Haza, Embertárs”. Tisztelgésnél ezt jelképezi a három felmutatott ujj. A cserkészet valláserkölcsi alapon nyugszik, ráadásul ökumenikus, így minden felekezetet képes magába foglalni. A mi csapatunk is ilyen. Ez köti, kapcsolja Istenhez. A Haza kapcsán erősíti a magyarságtudatot, egészséges nemzeti érzelemre nevel. Az Embertárs pedig szintén jelen van, hiszen a mai globalizálódó, elhidegülő társadalomban nélkülözhetetlen, hogy elkötelezzük magunkat embertársaink felé, segítsük a másikat. Fontos, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, hogy mindez számukra természetes legyen. Hiszen az élet minden területén, így a munkában is képesnek kell lennie az embernek csapatban dolgozni, együttműködni másokkal. Erre a cserkészet remekül megtanít.
Fontos eleme, alapja továbbá a cserkészetnek a természet­közeliség is. A mai gyerekek egyre több időt töltenek a ház falain belül, így az emberek egyre inkább eltávolodnak a természettől. A kirándulásokkal nemcsak ez ellen teszünk, de közben erősítjük is az őrsöket, fokozzuk a tagok lelkesedését.

– A ti csapatotok hogyan segíti ezt a munkát?

– A kárpátaljai cserkészcsapatokat a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség fogja össze. A csapatok egy-egy városban működnek, a csapatokon belül pedig vannak őrsök, vagyis 8–10 főből álló, azonos nemű és korú gyerekek, élükön egy őrsvezetővel. A beregszászi csapat a ’90-es évek elején újraalakult, és azóta folyamatosan működik, viszont sok olyan település van, ahol nincs hagyománya a cserkészmozgalomnak. Szeretnénk minél több személyt motiválni, hogy a saját településén indítson cserkészcsapatot. A beregszászi cserkészek a környezetükben lévő településeken (Mezőgecse, Mezőkaszony, Beregdéda, Bene) segítik az alakulóban lévő csapatok munkáját, például azzal, hogy részt vesznek a csapatprogramjainkon, csapattáborainkban. Lassan már meglátszik a munka eredménye, mert folyamatosan bővül a vezetők és az őrsök száma.

– Hogyan igyekeztek népszerűsíteni a mozgalmat?

– Évek óta részt veszünk különböző rendezvényeken Kárpátalja-szerte. Gyakran hívnak minket falunapokra, ifjúsági és családi napra, hogy szervezzünk a gyerekek számára kézművesprogramot, vetélkedőket, játékokat. Igyekszünk bemutatni, mi is valójában a cserkészet. Jelen vagyunk a különböző nemzeti ünnepeket méltató rendezvényeken, megemlékezéseken is. S ez jó, mert így az emberek látják is a cserkészetet. Sokan ugyanis bár hallanak róla, gyakran nem tudják, valójában mit is jelent. Sok embernek gyakran egy film alapján vannak sztereotípiái a cserkészet kapcsán. Az egyik feladatunk az, hogy ezeket a hamis képeket igazi élményekre, tapasztalatokra váltsuk az emberekben. Sok pozitív visszajelzést kapunk, és nagyon örülünk annak, hogy a szülők látják, hogy ez jó dolog, és szeretnék, ha a gyermekük is közénk tartozna. Nagyon fontosnak tartom, hogy segítsük az őrsvezetők munkáját, képzését, továbbképzését is, hiszen ők a csapatok lelkei, s annak függvényében járnak majd el a gyerekek a foglalkozásokra, ahogyan ők végzik a munkájukat. A legnagyobb kihívás őket segíteni. Az is fontos, hogy valaki ne hagyja ott a cserkészetet csak azért, mert „felnőtt”. Ez egy életmód, egész életre szól, és korántsem csupán egy ifjúsági mozgalom, hanem gondolkodásmód, értékrend, életvezetés.

Espán Margaréta