A fűszerpaprika szedése és feldolgozása

2015. augusztus 12., 09:18 , 761. szám

Az idejében kiültetett fűszerpaprika – Nagydobrony piros aranya – augusztus végén–szeptember elején kezd érni. Ebben a szakaszban alakulnak ki a fűszerpaprika minőségét meghatározó vegyületek, festékanyagok, illóolajok, cukor, vitaminok, ásványi anyagok.

A termesztés során törekedjünk arra, hogy a termésérés mielőbb megkezdődjék, hogy a fűszerező hatás szempontjából lényeges vegyületek minél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a termésben.

A magas minőséget biztosító értékek kialakulása két fázisban történik:

1. a kertben (szántóföldön) fejlődő növényen szedésig;

2. szedés után, a termés utóérlelésének időszakában.

Az érés látható jele a termés piros színeződése. Az érés kezdetén a sárga festék aránya magasabb, az érés előrehaladtával, a teljesen bepirosodott termésben a vörös festékkonponensek aránya nő, s az utóérés során éri el a legmagasabb értéket.

A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásoló tényezők a következők:

– nagy biológiai értékű vetőmag használata, ezáltal erőteljesebb a kelés, a növényfejlődés zavartalan;

– fejlett (6-8 lombleveles) palánta optimális időben (május 15–25.) történő kiültetése;

– a megfelelő növénysűrűség kialakítása;

– optimális tápanyagszint és vízellátás;

– megelőző növényvédelem.

A kézi szedés a fűszer­paprikatermesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termés mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 3-4-szer lehet (kell) megszedni. Az első szedésre átlagos évjárat esetén szeptember elején kerülhet sor. Szedéskor a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.

A félérett, kormos, napégett és beteg termések szedésétől tartózkodjunk. A szedést és szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült paprika penészedik, szotyósodik.

A pirosra érett termésnek utólérlelésre van szüksége. Erre különböző módszerek terjedtek el a gyakorlatban. Háztájiban, kisüzemben használható a hagyományos tárolási-utóérlelési módszer, a fűzéses tárolás, amelynek során a legkisebb romlási veszteség és a legjobb minőség érhető el.

Szedés után a termést 2-3 napig szilárd padozaton 25-30 cm-es rétegvastagságban szikkasztják, majd zsinórra fűzik. A 2-2,5 m hosszú füzéreket végeiket összekötve felakasztják. Egy-egy fűzér tömege 6-8 kg.

A füzérek utóérlelése ágasokon, pajtákban, házereszek alatt 5-6 hétig tart. Ennek a módszernek nagy a munkaerőigénye.

A füzéres tároláshoz képest kevesebb munkaerőt igénylő, hatékonyabb módszer a zsákos tárolás. Ilyenkor a válogatott, nyers fűszerpaprikát ritkaszövésű, 18-20 cm átmérőjű műanyag hálóba töltjük az erre a célra kialakított adagoló tölcsérrel. Ez a módszer a fűzéses tároláshoz hasonló minőséget eredményez. A zsákhálók hossza 120-150 cm, tömege – 6-10 kg.

Szedés után a nyers termést ritka lécezésű „almás” ládában is tárolhatjuk. E tárolási mód előnye, hogy megoldja a termés elhelyezését 2-3 hétig, viszont hosszú (8-10 hétig tartó) tárolás esetén a termés romlásnak indul. Ilyen körülmények között a kívánt utóérlelési folyamat csupán részbeni.

A ládákat lehetőleg fedett, szellős helyen, egymáshoz lazán illesztve kell elhelyezni.

Rövid idejű (legfeljebb 1 hét) tárolásra a Raschel-zsák is alkalmas. A zsákot nem szabad talajon, füvön elhelyezni, mert jelentősen károsodhatnak a bogyók. Ezt a módszert átmeneti tárolásnak kell tekinteni.

Folyamatos feldolgozás esetén a nyers fűszerpaprika ömlesztve – lehetőleg szilárd padozaton, 80–100 cm magas prizmában – 4-5 napig tárolható nagyobb károsodás nélkül.

A fűszerpaprikát a tárolás és utóérlelés alatt különböző penészek és baktériumok károsítják. Az egészséges, ép termésekbe kevésbé tudnak behatolni a kórokozók, de sérült, repedt termésfal esetén nagy kárt tehetnek. Ezért tárolni és utóérlelni csak gondosan szedett, egészséges termést szabad. (Folytatjuk)

Őrhidi László,
nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója