Cugnot gőzautójától a Benz-féle Patent-Motorwagenig

A közúti gépjárművek hőskora

2015. november 13., 11:05

Napjainkban már el sem tudnánk képzelni a közúti közlekedést motorkerékpárok, gépkocsik, autó- és trolibuszok, illetve villamosok nélkül. Százhúsz-százharminc évvel ezelőtt azonban napjaink megszokott közlekedési eszközei még technikai újdonságoknak számítottak, és mellettük hosszú évtizedekig ott zörögtek a városok utcáin a lovas kocsik is, melyek csak lassan szorultak háttérbe a gépjárművek mögött. Az utóbbiak diadalútjának egyik fontos állomása volt, amikor százharminc esztendeje, 1885. november 10-én a német feltalálópáros, Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach szabadalmaztatták Reitwagenjüket, az első motorkerékpárt, egyúttal az első, belső égésű motorral hajtott járművet. Az évforduló kapcsán tekintsük át a gépjárművek hőskorát.

Az első automobilok az ipari forradalom kezdetén, a XVIII. század második felében jelentek meg, konstruktőrjeik pedig az akkortájt felfedezett gőzgéppel akarták meghajtani járműveiket. Az első gőzautót egy francia mérnök, tüzértiszt, Nicolas-Joseph Cugnot építette meg 1771-ben, és nehéz ágyúk vontatására szánta. A jókora, háromkerekű szerkezet hivatalos bemutatója azonban katasztrofálisra sikeredett: az orrnehéz, igen nehezen kormányozható jármű „önállósította magát”, és elszabadulva, ledöntött egy falat, a malőr pedig gátat vetett a Cugnot-féle gőzautó továbbfejlesztésének. Sikeresebb volt az angol Richard Trevithick, aki 1803-ban ugyancsak gőzgéppel hajtott, háromkerekű, hétszemélyes automobilt tervezett, mely olyan jó konstrukciónak bizonyult, hogy omnibuszként használták London utcáin. 1830-ban már közel száz, azonos felépítésű gőzautó közlekedett a ködös Albionban, ahol 1831-ben az első gőzbusz-járatot is megindították. Természetesen mi, magyarok sem maradtunk ki a gépjárműfejlesztésekből, a kiváló erdélyi matematikus, Bolyai Farkas is szerkesztett ez idő tájt egy gőzkocsit, mely Marosvásárhely utcáin ejtette ámulatba az embereket.

A modern gépkocsi kifejlesztésének útján mérföldkövet jelentett a gőz helyett a benzin energiáját felszabadító belsőégésű motor megszületése. A négyütemű benzinmotort már 1862-ben feltalálta Alphonse Beau de Rochas francia mérnök, melyet szabadalmaztatott is, ám a motor csak a tervrajzok szintjén létezett. Az első működőképes belsőégésű motort 1876-ban építette meg a német Nikolaus August Otto, aki Rochas-tól függetlenül jött rá a motor működési elvére, majd ő is szabadalmaztatta találmányát. És egy évtizedre sem volt szükség, hogy megalkossák az első, belsőégésű motorral működő járművet. Ez volt Daimler és Maybach motorkerékpárja, a Reitwagen (a „wagen” jelentése: „kocsi”, a „reiten” jelentése: „lovagolni”), az első, kereskedelmi forgalomba került motorbiciklit pedig 1894-ben mutatták be a nyilvánosságnak.

Időközben színre lépett az ugyancsak német Karl Benz, aki 1886. január 29-én a Császári Szabadalmi Hivatalnál bejelentette Patent-Motorwagen nevű, háromkerekű járművét, az első gépkocsit. A 290 kg tömegű automobilt egy négyütemű, 984 köbcentis, egycilinderes motor hajtotta, mely maximum 15 km/h-ra gyorsíthatta fel a járművet, melynek egyik, javított változatával nem is a feltaláló, hanem felesége, Bertha tette meg az első távolsági gépkocsiutat. 1888 augusztusának egyik napján, férje tudta nélkül „elkötötte” a járművet, és két fia társaságában 180 kilométert tett meg. Később mindkét feltaláló autógyárat alapított – Daimler cége 1901-ben állította elő a Mercedes első modelljét –, majd a két vállalat Daimler-Benz AG néven egyesült. Ez volt a mai Daimler-Chrysler AG jogelődje, mely jelenleg is az egyik legnagyobb német gépkocsiipari cég…

De térjünk még vissza a XIX. és a XX. század fordulójára, amikor egymást követték a gépkocsikkal kapcsolatos találmányok. 1896-ban Benz megépítette az első autóbuszt, míg Daimler az első tehergépkocsit. A következő évben Rudolf Diesel megszerkesztette a róla elnevezett dízelmotort, 1903-ban Bánki Donát és Csonka János feltalálta a Bánki-Csonka benzinporlasztót (a mai karburátorok ősét – a szerk.), két esztendő múlva Csonka keze alól kikerült az első magyar automobil, a következő évben pedig Galamb Józsefnek, a Ford-művek első főmérnökének a vezetésével kifejlesztették a híres T-modellt, az első gépkocsit, melyet már futószalagon állítottak elő.

Ezalatt viszont az elektromos meghajtású közúti járműveket is kifejlesztették. Ernst Werner von Siemens már 1879-ben feltalálta a villamost, 1882-ben pedig a trolibuszt. És a gépjárműfejlesztés hőskora lassan véget ért…

Lajos Mihály