Az egyén gyógyulása – a rendszer gyógyulása

Interjú Taracköziné Nemes Mónikával, a Bóbita lelkigondozó és gyermekfejlesztő központ vezetőjével

2016. május 18., 10:49 , 801. szám
Taracköziné Nemes Mónika a fejlesztői szobában

Mindegy, milyen korú az ember gyermeke, bármikor kerülhet olyan probléma, kérdés elé, amelyet egymaga nem tud megválaszolni. Sok esetben a tapasztaltabb szülők, pedagógusok sem tudnak segíteni abban, hogy mi okozhatja a gyermek „furcsa” viselkedését, mi állhat magatartási vagy tanulási problémái mögött.

Ezen esetekben nyújthat segítséget felnőtteknek, gyerekeknek a Bóbita, a református egyház lelkigondozó és gyermekfejlesztő központja. Kárpátalján jelenleg két helyen, Munkácson és Beregszászban működik Bóbita-központ, melyben egyéni lelkigondozó beszélgetésre, gyermek lelkigondozó foglalkozásra, házassággondozásra, grafológiai elemzésre és tanácsadásra, a tanulási nehézségek és iskolaérettség szűrésére, gyermekfejlesztő foglalkozásra is van lehetőség. A központ létrejöttéről, munkájáról Taracköziné Nemes Mónika, a központ megálmodója adott tájékoztatást.

– A központ ötlete már évek óta megvolt a fejemben, s 2014-ben vált valósággá a munkácsi központ megnyitásával. Jómagam a Sárospataki Református Teológiai Akadémián kívül elvégeztem a Debreceni Egyetem és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem közös pasztorálpszichológiai képzését is, grafológiából is Magyarországon szereztem oklevelet. A szerzett ismeretekkel próbálok segíteni azokon, akiken csak tudok. A Bóbita-központban két irányban zajlik a munka: lelkigondozás és gyermekek fejlesztése. A lelkigondozás kifejezetten pasztorálpszichológiai jellegű segítségnyújtást jelent, ami tartalmazza azt a lelkiséget, ami a hitvallásból, a kereszténységből fakad, s ehhez hozzáadódik a pszichológia tudománya is. Szupportív terápiát alkalmazok, ami a világban is elismert. Ez kliensközpontú, támogató terápiát jelent, amelynek lényege, hogy a beszélgetés során a kliens saját maga találja meg a kulcsot problémái megoldásához. Tehát nem a tanácsadás a lényeg, hanem, hogy segítsem a másik embert megtalálni a válaszokat, amikkel tovább tud lépni.

– Leggyakrabban milyen problémákkal keresik fel?

– Nagyon szerteágazó a nehézségek sora. A tavasz beköszöntével csökkenni szoktak a depressziós tünetek, mert amikor jön az éledés időszaka, több a napsütés, az emberek új célokat tudnak maguk elé tűzni, akkor könnyebben kimásznak a depresszióból. Most viszont azt látom, hogy egyáltalán nem csökken a segítségkérők száma. Nagyon sok ember van nagyon mély egzisztenciális krízisben, s ez rányomja bélyegét a lelki állapotra is. Sok a szétszakítottság miatt megviselt család. Ez igen komoly probléma, aminek most még nem látjuk, hogy milyen következményei lesznek 10-20 év múlva, amikor a most érintett gyermekgeneráció felnő. Annak, hogy valamelyik, vagy rosszabb esetben mindkét szülő elmegy dolgozni, és a gyerek ott marad a nagyszülőknél, akik, bár szeretik, de mégse a szülei, komoly következményei lesznek. Hiába nyugtatja magát az ember azzal, hogy csak 3 hétre, vagy „csak” 6 hónapra megy el, s aztán hazajön. A gyerekeknek szükségük van a szüleikre. A családok elkezdenek meghasadni, holott a családnak kellene a legbiztonságosabb fészeknek lennie. A gyerekekben emiatt nagyon sok szorongás van. Sajnos az a tapasztalat, hogy emiatt sokaknak nagyon fiatalon az egészségük is megrendül. A komoly lelki teher a testen is nyomot hagy. Egyre nagyobb a pszichoszomatikus betegségek száma, a gyomor- és szívproblémák, a rákos megbetegedések is fölszaporodtak, aminek egyik oka a sok-sok feldolgozatlan gond, méreg.

A lelki problémák okozzák a szenvedélybetegségeket is. Nyilván azért nyúl valaki valamiféle szerhez, mert valamiféle gondja van, valamilyen űrt akar betölteni. Az alkohol, a cigaretta, a munkamánia, a szexmánia és a játékszenvedély egyaránt szenvedélybetegség. Nem lehet minőségileg különbséget tenni közöttük, mivel mindegyik életet rontó szenvedélyt jelent.

– Jönnek be ide úgy is felnőttek, hogy nem tudják, mi is a gondjuk valójában?

– Az emberek mindig tudják, hogy mi a gond, csak nem mondják ki. Nagyon sokáig halogatják, hogy beszélnek valakivel, de nem teszik meg, mert úgy gondolják, elég erősek, megküzdöttek már mindennel, ezzel is meg fognak. Viszont az ember sose látja magát úgy, ahogyan kellene. Pedig sok esetben csak meg kellene próbálni más szemével nézni a dolgainkat, hogy meg tudjuk fogalmazni, mi a gond, és ezután kiutat találni belőle. Bátorság is kell ahhoz, hogy az ember őszintén kimondja, amit ki kellene mondania. Ennek a fajta lelkigondozásnak pedig épp ez a lényege: nem én fogalmazom meg a megoldást. Nekem csak helyesen kell feltenni a kérdéseket, és visszatükrözni az egyénnek, amit mondott. Ugyanis sokszor maguk mondják ki, hogy mi a megoldás, de észre se veszik.

– Vannak visszatérő segítségkérők?

– Igen. Van, hogy újra felkeresnek, hogy tanácsot, segítséget kérjenek, vagy épp beszámoljanak arról, milyen változások mentek végbe az életükben.

– A gyerekek fejlesztése miből áll?

– Olyan gyerekeken tudunk segíteni, akik valójában nem pszichológiai problémákkal küzdenek, hanem valamiféle diszfunkcióval, tanulási zavarral, amelyek viselkedésproblémákat, magatartásproblémákat, szorongásos tüneteket is okoznak. Ezen problémákra elsősorban nem pszichológiai segítségnyújtással, hanem a pszichológiával karöltve, fejlesztéssel lehet megoldást találni. A gyerekek játékterápiás foglalkozáson vesznek részt, ezzel tudom csökkenteni a bennük lévő szorongást. Amit én igazából teszek, az, hogy szeretem, elfogadom őket, figyelek rájuk. Azért is szeretnek ide jönni, mert az az idő, amit itt töltenek, csak az övék, én végighallgatom őket. Levehetik a polcról azt a játékot, amelyiket szeretnék, és szerepjátékokban kiadhatják magukból azokat az indulatokat, érzéseket, amiket otthon nem mernek, nem tudnak. A kisebbekkel főként játszunk, a nagyobbakkal, ha meg tudnak nyílni, beszélgetünk is.

A foglalkozásokon nincs jelen a szülő. Előzetesen viszont mindig a szülőkkel akarok elbeszélgetni, úgy, hogy a gyerek nincs ott. Ez a folyamat nem úgy történik, hogy beviszem a gyereket, akár egy autót a szervizbe, hogy valami rossz rajta, szereljék meg, mert kellemetlen számomra, hogy ezt más is látja, aztán pedig csak „készen” elviszem. Először mindig azt akarom megtudni, hogy a szülő hogyan látja a problémát. A legtöbben megdöbbenek ezen, de alapigazság, hogy a rendszernek, a közösségnek mindig a leggyengébb tagja sérül. Ha a családban valami nem működik jól, akkor a leggyengébb sérül, aki koránál és lelki érettségénél fogva legtöbbször a gyerek. A tanulási nehézséget, a viselkedészavart vagy bármely más diszfunkciót másodlagosan követő pszichológiai tünetek pedig akár abból is adódhatnak, hogy a gyermek egyedül nem tud megküzdeni az adott problémával. A gyerek problémája a rendszer problémája, s az egyén gyógyulása egyúttal a rendszer gyógyulását is jelenti. De nemcsak az egyénnek, a gyereknek kell változnia, hanem a rendszer többi tagjának is, hogy az egyén meggyógyulhasson. Sajnos, nagyon sok a gyászoló gyerek is.

Gyermekpszichiátriai probléma esetében mi nem tudunk segíteni, az nem a mi kompetenciánk. Akinél rehabilitációra van szükség, azt a mezővári Nefelejcs gyermekrehabilitációs központba tudjuk irányítani.

– Van valamiféle kötött kerete a lelki gondozásnak?

– A pszichológiai segítségnyújtásnak megvannak a külső keretei. A konzultáció felnőttek esetében 80, gyerekek esetében 45 percig tarthat. Hozzá kötődik még az ún. „ki- és bemosakodás”. Akár a sebésznek a műtéteknél, úgy nekem is szükségem van arra, hogy a „beavatkozáshoz” felkészüljek. Fel kell vennem a fejemben az adott személyt, hogy igazán rá tudjak koncentrálni, ne csak az időmet, de önmagamat is beleadjam a beszélgetésbe. A beszélgetés után pedig fel kell dolgoznom és le kell tennem mindazt, amit hallottam, elmondtam, hogy még véletlenül se vigyem azt be a következő, mással történő beszélgetésbe. A beszélgetés során pedig kiderül, hogy a személy igényel-e további vezetést, beszélgetést. Ha igen, az akár további 5-8 alkalmat is jelenthet, melyek során fokozatosan igyekszünk felépíteni valamit.

– A központ lelkigondozás és fejlesztés tekintetében is hiánypótló vidékünkön.

– Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy Ukrajnában nem kapnak elég választ a szülők arra, hogy mi is van a gyerekükkel, ha betűtévesztő, ha nem jól olvas. Ezekre a kérdésekre próbálunk a fejlesztéssel választ adni.

A központokat úgy terveztük, tervezzük, hogy minden problématerületre legyen szakemberünk. Hozzám főként 6-14 éves gyerekek járnak. A beregszászi központban dolgozó Gogola István kifejezetten a 14 évnél idősebbekre specializálódott. A beregszászi központ specialitása még a helyi kórházban dolgozó kórházlelkész, Kincses Margarett szakmai segítségnyújtásában is megmutatkozik.

A fejlesztés mellett mi magunk is igyekszünk fejlődni. Ruszin Enikő tanító néni a NILD-terápiát tanulja éppen. Ez egy amerikai, komplex fejlesztő program, amelynek lényege, hogy nemcsak egy adott dologra, pl. az írás vagy az olvasás fejlesztésére koncentrál, hanem minden területre, ami általános, robbanásszerű fejlődést indít el. A gyerek nem azért fog például jobban olvasni a terápia hatására, mert a terapeuta minden foglalkozáson olvastatja. Különböző mozgások, játékok is a foglalkozás részét képezik, ezáltal minden részképességet egyszerre fejlesztenek a 80 perces foglalkozás során. Ernyei Szilvia zenetanár pedig zeneterápiát tanul, ami a lelkigondozásnak és a pszichológiai segítségnyújtásnak egy speciális lehetősége. Ők a munkájuk mellett már most is részt vesznek a központ munkájában. Itt nőttek fel, így az ukrán nyelvvel sincs problémájuk. Nekem ebben a tekintetben már nehezebb a dolgom.

– Mennyire vonható be ebbe a munkába Isten? Minden felnőtt hívő ember, aki betér önökhöz?

– Szerintem az ember nem tud nem hinni. Csak bizonyos történések miatt esetleg azt mondja valaki, hogy nincs Isten. De akkor is keres valamit, ami a hite tárgya lehet. Úgy gondolom, én nem tudnám ezt a munkát csinálni, ha a Szentlélek nem segítene benne. Én csak egy „kihelyezett fül” vagyok. Megpróbálok jól hallani és jól beszélni. Eszköz vagyok ahhoz, hogy a partner jól halljon. Sose arra reagálok, amit mondanak, hanem arra, amit hallok, ami az elhangzott szavak mögött van.

Espán Margaréta

 

Aki úgy érzi, neki vagy gyermekének segítségre van szüksége, a munkácsi Bóbita-központban a Duhnovics u. 13. szám alatt személyesen jelentkezhet, további tájékoztatást a 099 290 9304 telefonszámon vagy a refbobita@gmail.com címen kaphat.