A málenykij robotra emlékeztek Jánosiban

2016. november 20., 18:02

„Ott, valahol messze, ott, valahol távol, komor hegyek között van egy fogolytábor. Sok jó magyar férfit hajtottak be oda, gyászba borult mindnek a drága otthona” – a málenykij robotra és az elhurcoltakra emlékeztek november 20-án a beregszászi járási Jánosiban a községben felállított emlékműnél. A megemlékezést hagyományosan rendezik két település – Jánosi és Balazsér – összefogásában.

A megemlékezésen a helyieken kívül jelen volt Barta István, Jánosi és Balazsér polgármestere, Egressy Miklós jánosi görögkatolikus parochus, Balázs Antal, Beregardó és Jánosi református lelkésze, valamint Izsák Éva, a Jánosi Középiskola igazgatója.

Az emlékünnepséget Egressy Miklós nyitotta meg. „Minden évben összegyűlünk itt november harmadik vagy negyedik vasárnapján, hogy megemlékezzünk azokról a falubeli testvéreinkről, szüleinkről, nagyszüleinkről, rokonainkról, akiket elhurcoltak a sztálini lágerekbe. Mérhetetlen szenvedés volt ez azok számára, akiket elvittek, és mérhetetlen szenvedés volt azok számára is, akik itt maradtak” – mondta el beszédében. Kiemelte, hogy azt a hazugságot, amellyel a férfiakat elhurcolták a lágerbe, csak ördögi tervvel lehet kieszelni, mert „az Isten nem azt akarja, hogy az ember meghaljon, Isten azt akarja, hogy az ember üdvözüljön”. 

A görögkatolikus parochus beszédét követően Izsák Gréta és Rádik Vivien, a Jánosi Középiskola tanulói szavalását, majd a balazséri egyház tanúságtételét hallgathatták meg a megemlékezők.

Balázs Antal református lelkész a 37. zsoltár versével indította beszédét: „Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények. (..) Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Elmondta, hogy félreérthető ez a zsoltár, hiszen megszólal benne a keserűség, a harag és az igazságtétel vágya. „Amikor itt megállunk, és szeretteinkre emlékezünk, akkor jogosan van az emberben egy nagyobb fokú fájdalom és igazságtétel-kívánás. Hadd szólítson meg minket ez a zsoltár, hiszen ennek az a legmélyebb gondolata, hogy igenis megvan Istennél az igazságtétel. Hiába tűnik úgy sokszor, hogy a gonoszak uralkodnak az Isten emberein, a szegényeken és az elesetteken, a zsoltár szerint idővel Isten mindenhol rendet tesz. Merjük az Istenre helyezni a fájdalmunkat, s ne cipeljük magunkkal a bosszúállás terhét” – hangzott beszédében.

A megemlékezés az elhurcoltakért való közös imával és koszorúzással zárult.

(VV)