Ifj. Vidnyánszky Attila: Én csak a szerelemben hiszek

2016. november 22., 17:34

Most mutatták be Iván, a rettenet című előadását a Radnótiban, de elindult az Aranyélet második évada is, amelyben a főhős fiatalkori mását játssza. Ifj. Vidnyánszky Attila az Unikornis.hunak válaszolt.

Annak kapcsán, hogy sok munka van a háta mögött, ifj. Vidnyánszky Attila elmondta: „Nekem szerencsém volt, mert Kárpátalján végeztem, és 16 évesen tudtam felvételizni. Ezért tűnhet úgy, hogy 23 évesen már sok munkám volt. (…) Nagyon sok energiát kapok a munkáimból. Az elmúlt két év azzal telt, és a következő egy-két évet is azzal akarom tölteni, hogy sokféle tapasztalatot szerezzek. Később szeretnék megragadni valahol, és egy kicsit nyugodtabb tempót felvenni”.

A színész-rendező elmondta, ha most jönne felkérés egy általa szeretett vagy tisztelt színháztól, hogy legyen társulati tag, elvállalná. „A közösség érdekel, olyan emberek, akik vezetnek, adnak, és ahol felszabadultan lehet dolgozni” – tette hozzá.

Ifj. Vidnyánszky Attila azt is elárulta, nem vált számára fontosabbá a rendezés, mint a színészet. „Színészként jobban szeretek lubickolni. A rendezés egészen másfajta folyamat, komoly felkészülés, rengeteg kompromisszum és jó csillagzat kell hozzá. Hihetetlenül sokat szorongok, amikor rendezek. Ha színészként dolgozom, szebbnek látom a világot. Mindenesetre egyszer összetenném a két kezem, és megpróbálnám összekötni a két dolgot”.

Egy tévéinterjúban azt nyilatkozta, generációjának tabuvá, unalmassá vált a szerelem témája. Ennek kapcsán kifejtette: „Azzal találkozom, hogy már 15-16 éves embereket sem lehet meglepni semmivel. A mai világban nincsenek tabuk. A rengeteg impulzus, amit naponta kapunk, a mérhetetlenül sok információ, amivel bombázzák az agyunkat, pontosan afelé visz, hogy nem maradnak meg állandó értékek. Szépen lassan elszürkülünk. Azt hiszem, valami lényegeset veszítünk el éppen. Az előadásainkban ezt a lényeget szeretnék valahogy megérteni, megmutatni. Szerintem csak csapatban, igazi közösségben lehet felszabadultan dolgozni, újrafogalmazni alapvető, elcsépelt gondolatokat. Olyan emberekkel, akik a saját bőrükön érzik, hogyan válunk érzéketlenebbé. Én csak a szerelemben hiszek. Mindenben azt keresem” – szögezte le ifj. Vidnyánszky Attila.

(szinhaz.org/VV)