Beregszászban is debütált a Gulag virágai zenés dokumentumdráma
A Földes László, művésznevén Hobo írásából és válogatott verseiből készült színházi produkciót mutatták be február 15-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban Beregszászban. A darabot Vidnyánszky Attila rendezte.
A mű története a második világháború idején játszódik. A szovjet hadsereg által megszállt területen megszületik egy kisfiú, akit családjával együtt a Gulágra hurcolnak, ahol mérhetetlen mennyiségű szenvedést és megaláztatást élnek át. A versek, novellák, dalok, történetek egyszerre mutatják be a szomorúságot, borzalmat, az emberi könyörtelenséget és élni akarást. A Gulág – amely a XX. század legnagyobb népirtó helye volt – a szovjet munkatáborok gyűjtőneve, ahová ártatlan milliókat hurcoltak el, köztük sok százezer magyar embert is. Kárpátalján talán nincs is olyan magyar család, amelynek valamelyik családtagját ne hurcolták volna el a „háromnapos málenykij robotra”, azaz a Gulágra. Ezen a szörnyű helyen játszódik a darab. Az előadás során olyan versek, prózai szövegek hangzanak el, melyek ezekben a munkatáborokban, az éhezés, a kínzás, az állati körülményekhez sem hasonlítható léthelyzet közepette születtek meg. A művészet, az emberi életfilozófia, a hinni akarás, a remény, a vágyódás a jobb felé, az ember utolsó pillanatig való küzdése tárul elénk az előadók által. Bámulatos lelki erő és mélység nyilvánul meg a darabban azokon a személyes történeteken keresztül, melyeket az előadók néha felolvasnak, vagy épp az előadás részeként megjelenítenek előttünk. A műben Földes László mellett szerepet kap két kárpátaljai származású előadó is, Rácz József, a Nemzeti Színház színésze és Pál Lajos népzenész. Rácz József több szereplőt is megtestesít páratlan színészi tehetséggel, Pál Lajos szerepe sem könnyű, hiszen egy szál harmonikájával szótlanul kíséri végig folyamatos muzsikaszóval az előadást, s közben része is a különböző történéseknek. Az előadás olyan természetesen hozza közel a hallgatósághoz ezt a borzalmas világot, mint amilyen természetességgel folyik medrében a folyó. És a nézőben önkéntelenül is megfogalmazódik a gondolat: akár velünk is megtörténhetett volna, s egyfajta nehézség ülepedik a lelkére. A műben elhangzó versek, prózák között egy-egy Gulagra hurcolt kárpátaljai ember tollából is idéznek, ami még közelebb hozza a közönséghez ezt az amúgy sem oly nagyon réginek mondható világot. A Gulag virágai azt jeleníti meg, ahogyan egy munkatáborban az ott élők a hétköznapi tragédia közepette is próbálnak egy kis boldogságot lelni. A boldogságot itt a művészet testesíti meg. A permi lágerben a november 7-ei ünnepségre kulturális műsorral készülnek. A rabokat felszólítják, hogy szereplőként vagy szerzőként vegyenek részt a műsorban, éltessék azt a rendszert, amely őket rabságban tartja. Teljes abszurditás, s mindezt fokozza, hogy a meghallgatás közepette egy váratlan fordulat következik, egyszerre csak feltámad az üvegkoporsóból a nagy szovjet birodalom legnagyobb vezére, Lenin. A darab tragikomédiába csap át. A Lenint alakító Rácz József mesterien hozza közel a komédia világán keresztül az egykori diktátort, akit a néző egyszerűen minden megnyilvánulásában kinevet. A komédiás jellemformálásnak rejtett üzenete, hogy ez a világ, ez diktatórikus rendszer ma már nem képes félelemben és rettegésben tartani minket.
Földes László elmondása alapján fiatal korától érdekelte a Gulag világa. Legjobban Viszockij dalai voltak hatással rá. Aztán később Kozma Andrással, a Nemzeti Színház dramaturgjával maguk is elutaztak a permi 36-os táborba. Amint mondta, a legmegrázóbb számára az volt a látottakon és hallottakon kívül, hogy a művészet az ilyen borzalmas helyeken is képes megszületni, ez inspirálta őt az darab megírására, és adta az előadás címét is: Gulag virágai.
Váradi Enikő
