Vasárnapi üzenet: 2017. december 10.

Lassan az év végére érvén görögkatolikus egyházunk egy tökéletes Krisztus követőt-tanítót állít példaként elénk Szent Miklós személyében. Ő az, aki életében teljesen hasonul Krisztushoz, hiszen egész létét az áldozatra, az irgalmasságra és az embertársi szeretetre tette fel.

Csodatevő Szent Miklós személye az egész világon ismert, mind a fiatalok, mind a felnőttek körében. Hogyan lett ő olyan szentté, akit a világ kevés kivétellel ismer? Úgy, hogy élete végéig teljesítette Jézus Krisztus parancsát: „Úgy világosodjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy ők látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon.” (Mt 5,16) Egész élete nagy szeretettel, Isten iránti elköteleződéssel, irgalmassággal és a felebaráti szeretet készségével volt telve.

Bátran nevezhetjük őt bölcs tanítónak, aki gazdag volt az Isten szeretetében. A gazdag nem az, aki sokat összegyűjtött magának, hanem az, aki sokat szétosztott ezekből. A mai ember szeret ajándékokat kapni, de ismerjük Szent Pál apostol szavait: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35) Mert aki ajándékot kap, annak tele lesz a keze, viszont aki ajándékot, szeretetet ad, annak megtöltődik a szíve és gazdagodik az Istenben.

Ebben az időben Szent Miklós személye és életpéldája arra tanít minket, hogy segítsünk a rászoruló embereken, akik ugyanúgy Isten teremtményei, mint mi. Vegyük észre, hol tudunk segítő kezet nyújtani, és teljesíteni Krisztus akaratát: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Aki szereti felebarátját és a segítségére lesz, aki törődik a szegény ember tehetetlenségével, aki támogatja a rászoruló gyerekeket – az megtalálja a földi boldogságot, és szíve Isten szeretetével lesz tele. „Menj és te is tégy hasonlóképpen!”

Petrás László
görögkatolikus papnövendék