Petőfi Sándor: János gazda
János gazda, derék gazda,
Nincsen párja hat faluba';
Csak egy a bibéje,
Hogy soha sincs pénze.
Széles, hosszú szántóföldje,
Sok gabona terem benne,
Vásárra jár véle,
Még sincs soha pénze.
Nem kóborol a kocsmába,
Kocsmárosra nem kiáltja:
Hej, bort az iccébe!
Még sincs soha pénze.
Felesége szép, takaros,
Legényekre nem haragos,
Kivált béresére...
Hát ezért nincs pénze.
Az irodalomtörténet-írás úgy tartja számon, hogy Petőfi Sándor szimbolikus jelentőséget tulajdonított születésének. Mondjuk, lehetett is oka rá, hiszen 1823. január 1-jén keresztelték meg, de valószínűleg szilveszter éjszakáján született. Talán ezért is foglalkozik számos versében az óév és az új esztendő határával, ennek kicsit misztériummal telítődő titkával. De számos költeménye, mely e dátum közeli időben született, egyszerűen csak vidám, amilyen hangulat úrrá szokott lenni valamennyiünkön december legvégén és január legelején.
Ilyen egyszerű vidámságot tapasztalunk a János gazda című rövidke versében, melyet költőnk 1844 decemberében vetett papírra, amikor már gondolhatott a közelgő születésnapjára. Ráadásul könnyű kézzel írhatta e versét, ezt azonnal észre lehet venni. Nyomban kiviláglik, hogy ebben a tizenhat sorocskában aztán tényleg nincsen semmi titok, misztérium, semmilyen talány. Esetleg annyi, hogy sosem deríthető ki, János gazda felesége vajon miért szerette férjénél jobban a legényeket – „kivált a béresüket” –, miközben hites ura olyan szorgalmasan kereste azt a fránya pénzt…
Penckófer János