Kínkeserves útfelújítás
Pénzhiány, aszfalthiány, időhiány…
A tiszakeresztúri letérőtől Salánk Nagykomját felé eső végéig húzódó útvonalon több helyütt is ki lehetne tenni a „Jó útszakaszt”, illetve a „Rossz útszakaszt” jelző, újfajta útjelző táblákat. Mert igaz, hogy a 2015-ben kezdődött, s azóta újra és újra beinduló aszfaltozási munkálatok során újabban szépen felújították az útvonal nagyobbik részét, ám nem egy útszakasz még kimaradt a felújításból, például Tiszakeresztúr területén is.
– 2015-ben a községi tanács 300 ezer hrivnyát kapott a Nagyszőlősi Járási Tanácstól útfelújításra. A községi tanács ebből az összegből elkészíttette a munkálatok tervezetét. Pontosabban két projekt készült: az egyik értelmében le kellett volna aszfaltozni a letérőtől a falu szélső házaiig húzódó, 880 méteres útszakaszt, a másik tervezet szerint pedig fel kellett volna újítani a tiszakeresztúri főutcát a község Puskino felé eső végéig. A két útszakasz hossza összesen 1,187 km. Ám a munkálatokra kiutalt pénzből csak annyira futotta, hogy leaszfaltozták a Beregszász–Nagyszőlős főútvonalba torkolló mellékút első 220 méterét. Aztán ismét kilincselt az ügyben a községi tanács, megújította a tervet, de nem kapott pénzt a felújításra – tájékoztat Dobsa István tiszakeresztúri polgármester. – 2015-ben választottak polgármesterré, és a következő évben ismét sikerült megújítani a projektet, mivel az infláció és az áremelkedések miatt egyre több pénzbe kerül ugyanannyi munka elvégzése, nekünk pedig naprakész adatokat kell feltüntetnünk. S míg 2015-ben 1 millió 180 ezer hrivnyába került volna az 1,187 km-es útszakasz felújítása, addig 2016-ra már csaknem duplájára nőtt az újraaszfaltozás költsége. Ám ebben az évben sem jutottunk hozzá a teljes felújításhoz szükséges összeghez…
Az önkormányzat azonban legalább azt elérte, hogy a múlt év nyarán tüntessék el a főutca kátyúit. Szerződést kötöttek az ilosvai Ukravtodor céggel, mely elvállalta a munka elvégzését. A községi tanács önerőből 200 ezer hrivnyát rá tudott áldozni a célra, ám ez az összeg nem bizonyult elegendőnek, így a polgármester levélben fordult a megyei tanácshoz és annak KMKSZ-frakciójához, támogatást kérve tőlük a gödörfeltöltések befejezéséhez. A Kárpátaljai Megyei Tanács KMKSZ-frakciójának a kezdeményezésére pedig a megyei tanács döntést hozott 500 ezer hrivnya átutalásáról a Tiszakeresztúri Községi Tanács számára. Ám ekkor az ilosvai cégnek elfogyott az aszfaltja, így pár hétig állt a munka, míg csak újból nem tudott aszfaltot vásárolni a cég, így a nyár végére be is fejezték a kátyúk eltüntetését.
A következő lépés az lett volna, hogy az egész mellékút újraaszfaltozását 2015 óta végző Munkácsi Ahrosljahbud M cég leaszfaltozza a letérőtől Tiszakeresztúrig húzódó útszakasz egy újabb részletét. Igen ám, csakhogy a megyei tanács döntését még a járási tanácsnak is meg kell erősíteni, szavazással. Viszont az említett grémiumban javában zajlott a politikai harc, melyben képviselői bojkottot is bevetettek, így nem lehetett megszavazni a megyei tanács döntésének a megerősítését. Aztán véget ért a nagy csata, és a szeptember 6-i tanácsülésen már nem volt képviselői bojkott, a tanácsi szavazás megerősítette a megyei tanács döntését. Ám ezenkívül még az államkincstár nagyszőlősi fiókjának és a járási pénzügyi osztálynak is meg kellett erősíteniük a megyei tanács döntését. A megerősítések után aztán már tárgyalni lehetett a Munkácsi Ahrosljahbud M-mel a munka elvégeztetéséről. Csakhogy ekkor, amikor még szép őszi idő volt, a cég előbb leterhelt volt, mivel több útvonalon is dolgoztak. Amire pedig a munkálatokkal végeztek, nekik is éppúgy elfogyott az aszfaltjuk, mint korábban az ilosvaiaknak. És hogy mi az aszfaltmizéria oka? Mint Dobsa Istvánnal közölték, Kárpátalján kevés aszfaltgyár működik, melyek nem képesek mindig kielégíteni az igényeket. Amikor pedig végre aszfaltot tudtak vásárolni a munkácsiak, elromlott az idő…
– Ám ha december 31-ig nem tudtuk volna elvégeztetni az aszfaltozást, a megyei tanács visszavette volna az 500 ezer hrivnyát. December elején viszonylag jobb idő köszöntött ránk, és a munkácsiak leaszfaltoztak egy 310 méteres szakaszt a letérő és a falu szélső házai között – tájékoztat beszélgetőtársam. – Megjegyzendő: az 500 ezer hrivnyát úgy osztottuk be, hogy 150 ezerből befejeztettük a gödörfeltöltéseket, 350 ezerből pedig újraaszfaltoztattuk az említett, 310 méteres útszakaszt. Ekkor beutaztam Nagyszőlősre, az államkincstár fiókjába, hogy felvegyem az 500 ezer hrivnyát, és el tudjak számolni az útjavítókkal. Ott viszont közölték velem, hogy a pénzt le sem küldték Ungvárról, mert a megyei tanács az összeget átirányította az állami alkalmazottak bérezésére. Erre gyorsan a megyei tanácshoz fordultam, elmagyarázva nekik, hogy a tiszakeresztúri munkákat már elvégezték, és azokat ki kell fizetni. December közepén aztán átutalták a pénzt, így sikerült elszámolnom a cégekkel.
A fennmaradt 350 méter hosszú útszakasz leaszfaltozása végett aztán tavasszal majd a megyei és a járási tanácshoz, illetve a két illetékes állami közigazgatási hivatalhoz fogok fordulni – zárja szavait a polgármester.
De vajon mikor fog nálunk úgy zajlani az útjavítás, mint a karikacsapás?...
Lajos Mihály
