Szakuravarázslat Ungváron

2018. április 18., 11:17 , 900. szám

A szakura Japán nemzeti jelképe. Virágzása sokáig kizárólag japán látványosságnak számított. A japán kultúra a mai napig őrzi a hanami, azaz a tavaszi virágnézés csodálatos, még a VIII. században kialakult hagyományát.

Napjainkban nem kell a felkelő Nap országába utazni azért, hogy megcsodáljuk az illatos rózsaszín fákat, és virágsátruk alatt sétáljunk. A világ számos pontján nőnek, így Kárpátalja szinte valamennyi településén is fellelhető a szakura vagy más néven japáncseresznye. Hagyományosan mégis Ungvárt tekintik a szakura fővárosának. De vajon mikor és hogyan került ide az első fa?

Ennek két története forog közszájon. Az egyik szerint Ferenc Józsefhez, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodójához japán delegáció érkezett, amely szakurafákat hozott a császárnak ajándékba. A küldöttség útközben Munkácson szállt meg, és látogatásuk nem maradt titokban. Az éj leple alatt meglopták a vendégeket, és a szakurafákat is elvitték. Ezeket a leleményes tolvaj Ungváron gyümölcsfaként értékesítette. A legenda úgy tartja, így kerültek ezek az egzotikus fák a megyeszékhelyre.

A másik, hivatalos verzió szerint a szakurákat 1923-ban hozták Ungvárra. Az akkori cseh vezetés hozzálátott a város kiépítéséhez, ám amikor a belvároshoz értek, nehézségek merültek fel. Ez a terület akkoriban lápos volt. Elgondolkodtak, milyen fa élne meg itt, miközben kiszárítaná a talajt a jövőbeni építkezéshez. A tudósok megvizsgálták a klimatikus feltételeket, és úgy találták, hogy megfelelnek a vízkedvelő szakuráknak. Az elsőket Nyugat-Európából, főleg Luxemburgból és Hollandiából vitték Csehszlovákiába, majd hozták Kárpátaljára. Úgy tervezték, hogy amikor kellően kiszárítják a területet, kivágják a fákat. 1939-ben megyénket a bécsi döntés értelmében visszacsatolták Magyarországhoz, a cseheknek nem sikerült megvalósítani ezt a tervüket. A lakónegyed viszont annyira szép volt, hogy meghagyták a japáncseresznyéket.

Az évek során nagyon sok ilyen fát ültettek ki. Ungváron talán nincs olyan utca, ahol ne nőne legalább egy japáncseresznye. A legtöbb a Rákóczi és a Dovzsenko utcában, a Puskin téren, valamint az Ung folyó mentén található. Számuk mintegy 2 ezer lehet. Pár éve „szakuratérképet” is készítettek, amelyen feltüntették az előfordulási helyszíneket.

Mindezek ellenére Fegyir Sándor turisztikai szakértő kollégáira hivatkozva nemrég Munkácsot kiáltotta ki a szakura fővárosává. Szubjektív döntésük hátterében az áll, hogy tavaly néhány kiöregedett, balesetveszélyes, részben elszáradt fát az Ungvári Városi Tanács kivágatott a Galagó városrészben. Arról „elfeledkeztek”, hogy minden évben több tucat, esetenként több száz szakurafát ültettek ki. A másik érv, amely szerintük Munkács mellett szól, az, hogy ott pár éve az Ungvári utcát 1371 méter hosszan japáncseresznyével ültették be. A Latorca-parti városban található az „őrült” szakuraként elhíresült fa is, amelynek saját virágzási ciklusa van: októberben, sőt hóesésben is lencsevégre kapták, amint rózsaszínű szirmait bontogatta.

Egy biztos, bárhol is nő a szakura, virágzása a tavasz egyik legcsodálatosabb jelensége. És Ungváron a szakurákon kívül pompáznak a magnóliák, a vöröslevelű díszalmák, a babarózsák, a törpemandulák, a japánbirsek, a vérszilvák, s hamarosan virágba borul az amerikai tulipánfa.

Ráadásul a mintegy két hétig tartó virágzás idején Szakurafesztet tartanak. Idén április 18-ától május 6-áig számos kulturális és gasztronómiai rendezvény várja a helyieket és a turistákat. Ilyenkor túlzsúfoltak a szállodák, gyakorlatilag lehetetlen vonatjegyet venni Ungvárra. Kárpátalja a szakuravirágzás idején turisztikai Mekkává válik. Hennagyij Moszkal, megyénk kormányzója múlt héten pótlólagos vonatjáratok indítását kérte az Ukrán Vasutak vezetőségétől, amelyeket szimbolikusan akár „Szakurajáratnak” is nevezhetnének.

Kárpátaljára mindig érdemes ellátogatni, de a különleges fa rózsaszínű virágzása nagyszerű alkalom erre. A teljes pompájukban díszelgő szakurafák minden évben több ezer turistát vonzanak megyénkbe. Ezt legalább egyszer mindenkinek látnia kell!

Rehó Viktória