Lezsák Sándor: Pilinszky
A hosszú éjszakában,
frissen vasalt ingben
Pilinszky azt álmodta,
hogy nem tud elaludni.
Júniusi hold világolt,
én éppen a Tisza töltésén
jöttem hazafelé,
amikor megállított.
– Sören Kierkegaard urat
keresem. Személyesen.
Nem látta errefelé? –
és nézett a hátam mögé.
Ahogy a karomat fölemeltem,
az árnyékom velem
mozdult, mert csak
magammal vagyok azonos.
– Arrafelé lesz – mutattam –,
túl a gátőrházon.
Télire gyűjt tűzrevalót
és a teához hársfavirágot. –
Biccent, majd ment tovább,
én pedig harmadszorra is
leírtam ezt a találkozást
a hosszú éjszakában.
Lezsák Sándor különös versének teljesebb megértése nyilván sokféle ismeretanyagot igényel, hiszen középpontjában egy Sören Kierkegaard nevű személy áll. Talán még az sem visz túlságosan közel a vers szépséges nyitjához, ha utánanézünk, hogy ez a Sören Kierkegaard dán filozófus és lutheránus teológus volt, akinek vallásos, keresztény nézőpontja erősen hatott a 20. századi gondolkodásra.
Viszont ez már mégis valami. Különösen, hogy tudjuk, a mi Pilinszky Jánosunk mit állított magáról. „Költő vagyok és katolikus” – mondta. És azt ugyancsak vallotta, hogy a művészet transzcendentális jellegű, rokonságot mutat a liturgiával, és metafizikus tartalma van. Egészen röviden és egyszerűen: Isten elgondolása nélkül a költészet nem érvényesülhet.
Nos, így már érthető a vers alaphelyzete. Hogy tudniillik Pilinszky álmában miért éppen Kierkegaardot indul el felkutatni. És így kaphat különös dimenziót az a filozófiai megállapítás, miszerint „ahogy a karomat fölemeltem, az árnyékom velem mozdult, mert csak magammal vagyok azonos”. Az pedig végképp izgalmassá alakítja ezt a költeményt, mikor a végén kiderül, hogy talán nem is Pilinszky kereste álmában Kierkegaardot, hanem az árnyékával azonos személy gondolkodott kettejükről, és próbálta leírni „harmadszorra” e találkozást „a hosszú éjszakában”…
Penckófer János