Az ukrán Torgyán is elnök szeretne lenni
Oleh Ljasko, a nevét viselő Radikális Párt vezére nem hétköznapi figurája az ukrán politikai életnek. Voltak idők, amikor Vlagyimir Zsirinovszkijhoz, az orosz populista politikushoz hasonlították, ám ezt az összevetést ma már nyilván nem vállalná. Az Ukrajinszka Pravda elemzője szerint szívesebben láttatná magát bősz diktátornak (az egyik fotón egy Benito Mussoliniről szóló könyvvel a kezében mutatkozik), de a magyar olvasók idősebb nemzedékének inkább a megboldogult Torgyán Józsefet, a magyar rendszerváltás korának szórakoztató-mókás alakját juttathatja az eszébe. Folytatjuk az elnökjelölteket bemutató sorozatunkat.
A pártvezér tehetséges szónok és közszereplő, aki szemmel láthatóan imádja, ha rászegeződnek a kamerák. Mindent meg is tesz azért, hogy amíg ő a színen van, senki ne rúghasson labdába mellette. Ha kell, ennek érdekében kész dalra fakadni, tehenet vezetni a parlament épülete elé, vasvillával a kézben zendülésre mozgósítani.
A harsányság és a spontaneitás álarca mögött ugyanakkor egy rendkívül tudatos ember rejtőzködik. Például a parlamentben soha nem jelenik meg egyedül, kizárólag frakciójának tagjaitól körülvéve nyilatkozik a médiának, hogy mindenki lássa, neki csapata van, vele azonos módon gondolkodó emberek veszik körül. A nép szemében ő egy egyszerű vidéki fickó, aki gyermekotthonban nevelkedett, mégis az ukrán politikai élet csúcsainak közelébe jutott. Választóihoz szólva igyekszik is megmaradni ennek az egyszerű fickónak, aki kiáll a szegény emberek jogaiért, s oly dörgő hangon bírálja a kormányzatot, az oligarchákat, a nép és az ország ellenségeit, amit az olümposzi istenek is megirigyelhetnek tőle.
Oleh Ljasko a felmérések alkalmával rendszeresen az öt legnépszerűbb elnökjelölt között szerepel, ha mostanában tartanák a választásokat, a szavazatok mintegy 8%-át szerezné meg azok körében, akik már eldöntötték, hogy kire adják a voksukat. Népszerűsége Petro Porosenko elnökéhez mérhető, nálánál a toronymagasan első Julija Timosenkón kívül csak Anatolij Hricenko és Jurij Bojko büszkélkedhet jobb eredményekkel a közvélemény-kutatóknál.
Most azonban, hogy közeleg az elnökválasztás, egyre több jelét adja annak, hogy tisztában van vele: a sikerhez ennél lényegesen többre volna szükség. Eddig előszeretettel mutatkozott falusi emberek körében, mostanában azonban megcélozta a keleti országrész szavazóit, a bányászokat és gyári munkásokat, ezért nemegyszer láthatjuk munkavédelmi sisakkal a fején, vagy a Sahtar labdarúgócsapatának mezében, és a korábbiaknál gyakrabban tűnik fel az ország keleti részében népszerű Ukrajina tévécsatorna műsoraiban.
Elemzők szerint ezek a próbálkozások a „keleti” nyitásra kudarcra vannak ítélve. Mint rámutatnak, Ljasko szavazóbázisának gerincét az északi és központi megyék falvainak, kisvárosainak lakossága képezi, amely nagyban különbözik a keleti országrész népességétől. A keletiek egy keménykezű, határozott vezetőre várnak, aki nemcsak a szónoklataival, hanem a fellépésével és a tetteivel is meg tudja győzni a választót arról, hogy ő a megfelelő ember az ország élére. Számukra Ljasko túl sokat beszél, s férfias arcéle ellenére nem az a közülük való proli alkat, aki szükség esetén a bunyóban is megállja a helyét. Ljasko ellen dolgozik az is, hogy nincs tapasztalata a közigazgatásban, az ország irányításában, s egyelőre a környezetében sincs túl sok tapasztalt bürokrata, volt állami vezető.
Bár gyakorta emlegeti magát az ország következő elnökeként, általános a vélekedés, hogy valójában a parlamenti választásokat célozta meg pártjával – mutat rá összeállításában az Ukrajinszka Pravda. Ily módon az elnökválasztási kampány célja a szavazóbázis felépítése: minél több szavazatot gyűjt be az elnökválasztás alkalmával, annál többre számíthat a parlamenti választásokon, s minél több szavazatot kap, annál több képviselőt juttathat a Legfelső Tanácsba, annál tágabb tér kínálkozik számára a politikai alkudozásra. Ebben a törekvésében valószínűleg Rinat Ahmetovnak, az ország leggazdagabb oligarchájának a támogatására is számíthat, akit már eddig is összefüggésbe hoztak a radikálisokkal, s aki a pletykák szerint meg kívánja őrizni befolyását a következő parlamentben is.
A legnagyobb veszélyt az jelentheti Ljasko politikai pályafutására, ha igazi vetélytársa jelentkezik az ország első számú megmondóemberének, televíziós showmanjének pozíciójáért folytatott vetélkedésben. Az ő helyzetében az ember soha nem tudhatja, mikor tűnik fel egy nálánál is szimpatikusabb, jobban kommunikáló radikális politikus, választási programnak pedig annyi is elég Ukrajnában, ha valaki ostorozza a kormányon lévőket, és a szociális helyzet javítását ígéri a szavazóknak.
(szcs)
