„Mi megpróbáltuk máshogyan”

Credo Művészeti Vándorfesztivál – Rát, Szalóka, Kisgejőc

2018. szeptember 26., 16:11 , 923. szám

Az Ivaskovics József által 1998-ban létrehozott Credo Alapítvány három, az ukrán állam által nem finanszírozott alternatív zeneiskolát tart fenn az Ungvári járásban. Ezek közül elsőként, húsz évvel ezelőtt jött létre a Kisgejőci Gyöngykaláris Kórusiskola, majd pontosan tíz éve a Szalókai Nyitnikék Művészeti Iskola, s azóta beindult a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon Zenedéje is – mindhárom műhely jó példa arra, hogy a jól ismert állami zeneoktatással szemben hogyan lehet úgy zenét és éneklést oktatni, hogy azt imádják a gyerekek, és kihozzanak magukból mindent, amit a bennük rejlő tehetség lehetővé tesz. Az alapítványnál ugyanis az a legfontosabb szempont, hogy a gyerek megszeresse a hangszerét és az éneklést, folyamatosan legyenek sikerélményei, a többi majd úgyis jön magától.

A Credo Művészeti Vándorfesztivállal a szervezőknek az a céljuk, hogy a három iskolában pallérozódó fiatalok találkozhassanak, bemutathassák tudásukat egymásnak. Egyfajta lelkesedést gyűjtő alkalmak ezek, s egyben vizsgaelőadások is, melyek idén három nap alatt három helyszínen valósultak meg.

A program szeptember 21-én a Ráti Szent Mihály Gyermekotthonban kezdődött, ahol a Zenede látta vendégül a két régebben alakult testvériskolát, majd szeptember 22-én a szalókai református templomban az Ivaskovics József mellett Nagyné Fekete Zsuzsanna által alapított és jelenleg Banga Melánia vezette Szalókai Nyitnikék Művészeti Iskola volt a vándorfesztivál házigazdája. A megjelenteket Banga Melánia, a szalókai iskola egykori tanítványa és mai vezetője, valamint Bátori József, a helyi gyülekezet gondnoka, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője köszöntötte, illetve a Szekszárdról érkezett dr. Tóth Csaba Attila, a Magyarországon bejegyzett Kárpátaljai Credo Alapítvány vezetője, aki 11 év alatt 120 anyaországi fellépést szervezett a Credo vers­éneklő együttes számára, mellette támogatni igyekezett a Credo zeneiskoláit, fesztiváljait, valamint népzenei és néptánctáborát.

A három zeneiskola növendékeinek és tanárainak, valamint a Szalókai Református Reménység Kórusnak a színvonalas műsora után Kovács Gábor, a bonyhádi Bartina zenekar tagja énekelt el két megzenésített Kiss Benedek-verset. Majd ízelítőt adott művészetéből a kisgejőci Kikelet Együttes és végül a Credo Együttes is, majd zárásként minden fellépő közösen énekelte Túrmezei Erzsébet A magyar fa című megzenésített versét.

Szalókán a koncertet követően a Bartina zenekar tartott táncházat. Másnap a Kisgejőci Középiskolában megtartott koncerten pedig a Bartina mellett fellépett az ugyancsak az anyaországból érkezett Kárikittyom Trió, illetve a Kárikittyom AntiCeleb Orchestra.

A zeneiskolák létrejöttét felidézve Ivaskovics József tudósítónknak elmondta, hogy 20 évvel ezelőtt már kezdett belefáradni az állami zeneiskolákban elvárt munkába, amikor rokona, Ambrus József görögkatolikus parochus Kisgejőcre hívta, hogy ott foglalkozzon a gyerekekkel. Nem indult könnyen, de egy-két hét elteltével már szinte minden gyerek járt Jóska bácsihoz zenét tanulni. „Úgy gondolom, hogy akkor Kisgejőc egy kultúrát igénylő közeg volt, ahol igényelték a szülők, hogy a gyerekek valamit csináljanak. Aztán jöttek az eredmények és a sikerek. Valahogy így indult pontosan húsz évvel ezelőtt” – emlékezett vissza Ivaskovics József.

„Majd a szalókai Fekete Zsuzsannát meghívtam a Credo Együttesbe, kezdtünk jó barátok lenni, neki is gondjai voltak a hivatalos zeneoktatási intézményekkel, és a kisgejőci eredményeket látva döntötte el, hogy ő is önállósodik, és tíz évvel ezelőtt létrehozta a Szalókai Nyitnikék Művészeti Iskolát. Az volt a bajunk, hogy mi magyar zenét, magyar népzenét akartunk a gyerekeknek tanítani, olyat, amit mi is szeretünk, ismerünk. Fontos, hogy a gyerek pontosan értse a dalok szövegét. Éreztük, hogy az idegen kultúra ránk erőltetése elriasztja a zeneoktatástól a gyerekeket. Zsuzsát figyelmeztettem, hogy a magánzeneiskolával vége lesz a nyugodt életnek, se fizetés, se megbecsülés. Vállalták, mert nagyon tetszett a gyerekeknek, amit Kisgejőcön csináltunk, illetve szerencsére a körülöttünk lévő világ is vágyott valami másra, valami újra.

Engem a gyerekek teljesen elvarázsoltak, ma is emlékszem a kis Csákány Marianna gyönyörű hangjára Kisgejőcön, akinek a kislányát, Annuskát is hallhattuk itt ma. Emlékszem, mindenki kinevetett: »Busszal jársz falura, gyalog, meg mikor hogy jössz vissza.« Aztán ezelőtt tíz évvel Marianna már elvégezte a szakközépiskolát, elkezdett egyetemre járni, és átadtam neki Kisgejőcön a munkát. Kíváncsi is voltam, hogy megy-e tovább a dolog, aztán örömmel láttam az eredményeit és azt, ahogy gyűltek körülötte a tanárok, akik szintén részt akartak venni ebben a tevékenységben. Aztán egyik nyári táborunkba meghívtuk a ráti gyermekotthont, ahol ugyancsak elkezdtem a munkát, az ott nevelt gyerekek egy generációja már a zeneművészeti szakközépiskolában tanul Ungváron, de örömömre tovább folyik az általam elkezdett munka ott is. Sokan elmennek Kárpátaljáról, de újabb és újabb tehetséges tanárok nőnek ki az iskoláinkból, akik továbbviszik, amit elkezdtünk. Nekem közbejött egy szívműtét, emiatt egy kicsit most visszavonultam. Nem is gondoltam az elején, hogy ebből ez lesz. Most, hogy így elmeséltem, úgy gondolom, csodálatos dolgok ezek.

Egyébként én mint zenész nem értek egyet azzal, amit az állami zeneiskolákban művelnek a gyerekekkel. Elismerem, hogy ezer gyerekből egyet-egyet kikupálnak, mint a lóversenyistállóban, aki nagyon tud valamit. De a többivel mi van? Mi megpróbáltuk máshogyan, és az utóbbi években már a magyar állam támogatását is bírjuk, észrevettek bennünket. Az ukrán állam nem támogat minket, mert nem felelünk meg az ukrán szabványnak. Mindenki azt mondja, hogy egyre nehezebb. Igen. A jó tanárok elmennek, de ma itt, Szalókán is láthattuk, hogy jön az utánpótlás. Nem lehet minket eltemetni!” – jelentette ki Ivaskovics József, a Credo Verséneklő Együttes és a Credo Alapítvány vezetője, akinek optimizmusát az a sok-sok fiatal tehetséges zenész igazolja, akik neki köszönhetően vettek hangszert a kezükbe.

dózsa