Chioggiai csetepaté Tégláson

2018. október 17., 12:16 , 926. szám

Mint ismeretes, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében megyei program keretében minden évben rendszeresen „házhoz” utazik a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. Vasárnap este az ungvári járási Tégláson a kultúrházban Carlo Goldoni, a komédia nagymesterének Chioggiai csetepaté című darabját mutatták be Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával.

– Az előadásokat igyekszünk körzetenként elhelyezni. Az Ungvári járásban idén két alkalommal vendégszerepel a Vidnyánszky Attila főrendező által irányított színház társulata. Most Tégláson léptek színre, mert Csapon felújítás zajlik a művelődési házban – tudtuk meg Balogh Líviától, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnökétől. – Azért hívjuk őket helybe, mert Beregszászba nehéz eljutni a színházkedvelőknek, és köztudott, hogy az Ungvári járásban nagy az érdeklődés a kultúra iránt, itt jó értelemben vett „mindenevő” kultúrtársaság lakik. Nagy örömünkre szolgál, hogy nálunk ezek az előadások mindig teltházasak – emelte ki az elnök asszony.

A színészek is alátámasztották. Elmondták, kellemes érzés volt számukra, hogy szinte minden beépített humorelemet lereagált a közönség, egyetlen vicces momentum sem maradt észrevétlenül. Ez nem mindenhol van így.

Carlo Goldoni mintegy 150 színdarabot írt, és több mint két évszázada nevet a közönség mesterien komikus fordulatain. A komédia megújítóját leginkább az emberi szív érdekelte. Goldoni tökéletesen ismerte az embert: a ravasz és nagyhangú, szenvedélyes és lusta, bölcs vagy éppen furfangra mindig kész embert. És tökéletesen ismerte a vígjátéki trükköket is. Talán ebben rejlik darabjainak sikere.

Egy napsütötte olasz halászfaluban az asszonyok és a lányok a hosszú halászatból várják haza a férfiakat. Varrás és csipkeverés közben elhangzik néhány jó kis pletyka, incselkedés, nehogy túl unalmasan teljen a várakozás. A Chioggiai csetepaté című vígjáték bajkeverői két halászcsalád asszonyai, akik képtelenek hirtelen haragjukat és hangos szájukat kordában tartani. A néző egy Velence melletti kis halászfalu terecskéjén találja magát, ahol csipkeverő lányok-asszonyok ugranak egymásnak. De nem átvitt, hanem a szó szoros értelmében. Közben épp kiköt a halászbárka, a halászatból éppen hazatérő férfiak is bekapcsolódnak a vitába, hisz ők már rosszindulatú túlzásokkal tarkított történeteket hallanak. Családok közti veszekedésről van szó, amely tetlegességig fajul, ahol nem csupán erőfitogtatás zajlik, de előkerülnek a kések is. A néző csak kapkodja a fejét, hisz a kibogozhatatlannak tűnő jogi és szerelmi csatározás behálózza az egész települést. Mivel mindenki igazságot akar tenni, a baj csak tovább fokozódik, sőt, bírósági ügy lesz belőle.

Végül a bírósági jegyzőnő igyekszik sajátos módon megoldani a helyzetet. A darab végén nemcsak csitulnak a kedélyek és megbékélnek a csetepatézók, hanem még hármas lakodalmat is ülnek a szerelmes fiatalok.

A műben egyszerű és végtelenül emberi szereplőkkel találkozhatunk. A nézők nagyon élvezték a Mészáros Tibor rendezésében színpadra vitt művet, melyhez Katona Gábor koreográfus állította össze a táncprodukciót.

A közönség egybehangzó véleményét tolmácsolhatjuk, ha leírjuk, nagyon jó volt a mostanában megélt nehéz, gondterhelt időszakban egy ilyen vidám, felszabadult darabot látni. A helyi magyarság, ha csak rövid időre is, de kikapcsolódott, felüdült, hisz arra a másfél órára feledésbe merült a számos probléma, atrocitás. Legközelebb december 2-án Ungváron élvezhetik újra a beregszászi magyar társulat előadását.

Rehó Viktória