A Nemzet Művésze Beregszászban

2018. október 31., 10:03 , 928. szám

Az Irodalmi Kilátó október 25-én megszervezett eseményén ezúttal a Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író, a Nemzet Művésze, Szilágyi István életét és munkásságát ismerhette meg a nagyérdemű. A program nagy érdeklődést váltott ki, hiszen zsúfolásig megtelt a beregszászi magyar konzulátus Gulácsy László terme.

Beke Mihály András első beosztott konzul köszöntötte az egybegyűlteket, ezt követően Szilágyi Mátyás főkonzulnak adta át a szót, aki kiemelte, hogy a konzulátus feladatául tűzte ki a kortárs magyar irodalom legkiválóbb íróinak, alkotóinak bemutatását. „Az erdélyiség egy különleges vonulata a magyar irodalomnak, az elmúlt években talán már jobban lehet tájékozódni az erdélyi magyar irodalomról. Mi azonban arra is szeretnénk törekedni, hogy a határon túli magyar közösségek irodalmi világát bemutassuk. Ma egy igazán kiváló alkotót fogadhatunk köreinkben, ami számunkra is nagy megtiszteltetés” – fogalmazott a főkonzul. 

Vári Fábián László író, költő összefoglalójában így mutatta be Szilágyi Istvánt: „Amikor kezembe került Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regénye, az volt az első benyomásom, hogy egy Németh László-regényt olvasok. Később, tájékozódva a szakirodalomban, észrevettem, hogy nagyon komoly irodalomtörténészek is leszögezik, hogy az a mélylélektani próza, amely Németh László munkásságával 1970-ben abbamaradt, az Szilágyi István munkásságával támadt fel újra.”

Az idén nyolcvanéves író nagyon ritkán jelenik meg a publikum előtt, Kárpátaljára azonban még szeretett volna ellátogatni, így nem is volt kérdés számára, hogy elfogadja a meghívást – nyilatkozta az író.

Szilágyi István Kolozsváron született 1938-ban. Családjával elég korán Zilahra költöztek, ahol elkezdte az iskolát. A kisváros meghatározó élmény volt számára – vallotta az alkotó a beszélgetés során. 1952-ben visszakerült Kolozsvárra, ahol eleinte vasúti és gépipari szakközépiskolában tanult, majd Nagyváradon és Szatmárban dolgozott vasúti műhelyekben – mozdonyvezetőnek készült, de az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítették. Ezt követően 1958-ban felvették a kolozsvári egyetem jogi karára. Azonban a jogi pálya helyett az irodalom mellett kötelezte el magát: 1963-ban az Utunk munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese, 1990-ben a lap örökébe lépő Helikon című folyóirat főszerkesztője lett. Az 1960-as évek Forrás-nemzedékének egyik meghatározó alakja lett kortársai, Szilágyi Domokos, Bálint Tibor, Lászlóffy Aladár mellett.

Az íróval Csordás László irodalomkritikus, a KVIT elnöke beszélgetett. A diskurzus során a szerző két fontosabb művéről is mélyebb beszélgetést folytattak (Kő hull apadó kútba és a Hollóidő), így aztán az is kiderült, hogy miért a XV. században játszódik a Kő hull apadó kútba története. Az író humoros, frappáns válaszaival igazán jó hangulatot teremtett. „Én a műveimben nagyobb tételben foglalkozom az emberek, a magyarság sorsával. Igaz, hogy szerteszaladt a magyarság, de én hiszem azt, hogy a java, az értékes emberek megpróbálnak helytállni és megtartani ezt a vidéket” – fogalmazott Szilágyi István.

Szilágyi István ritkán publikál. Összesen négy elbeszéléskötete és négy regénye jelent meg – ám életműve mégis súlyos és tömör, akár a neutroncsillagok – fogalmazott Vári Fábián László.

A találkozón Vass Magdolna színésznő, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulatának tagja olvasta fel az író Tájkép tutajjal című novelláját. Ezt követően a művész kérésére felesége, (Szilágyiné) Tamás Júlia felolvasta az író kedvenc versét, Ady Endre Krisztus-kereszt az erdőn c. művét. Szilágyi István pedig Ady Endre Zilahi ember nótája című versét osztotta meg a közönséggel.

Váradi Enikő