Hadiállapot: ukrán nemzeti színjáték több felvonásban

2018. november 28., 08:39 , 932. szám

A hadiállapot bevezetésével tulajdonképpen az ukrajnai demokrácia felfüggesztésére történt kísérlet a Kercsi-szorosnál Oroszország és Ukrajna között lejátszódott tengeri incidens kapcsán – így foglalhatnánk össze röviden november 25–26. ukrajnai eseményeit, melyek egyébként leginkább az elnökválasztási kampány részének tűntek.

A kercsi incidens

Minden azzal kezdődött, hogy vasárnap az ukrán haditengerészet három kisebb hajója a fekete-tengeri Odesszából a Kercsi-szoroson át az azovi-tengeri Mariupol kikötőjébe tartott. Amikor a hajók a Kercsi-szoroshoz értek, mely a Krím félsziget megszállása óta Oroszország ellenőrzése alatt áll, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) határszolgálatának hajói megállásra, illetve visszafordulásra szólították fel őket. Az ellentmondó beszámolók szerint az ukrán hajók a felszólítás ellenére több ízben megkísérelték az átjutást a szoroson, végül az orosz határőrök tüzet nyitottak rájuk, minek következtében legalább három, ukrán jelentések szerint hat tengerész megsebesült. Két ukrán páncélozott ágyúnaszádot találat ért, s az egyik orosz hajóval való ütközéstől a kötelék harmadik egysége, egy vontató is megsérült, ezért megállásra kényszerültek. Végül az orosz különleges egységek megszállták, s a közeli Kercs kikötőjébe vontatták mindhárom hajót, a 24 fős legénységgel együtt.

Oroszország és Ukrajna kölcsönösen egymást hibáztatta a történtek miatt. Kijev nyílt provokációnak és nemzetközi jogsértésnek minősítette az esetet. A haditengerészet közlése szerint a hajók útját a nemzetközi normáknak megfelelően előre bejelentették – mutat rá beszámolójában az MTI.

Az orosz FSZB krími határszolgálata viszont azzal vádolta meg Ukrajnát, hogy hadihajói nem kaptak engedélyt a szoroson való áthaladásra, megsértették az orosz területi vizeket, állítólag veszélyes manővereket hajtottak végre.

Ellentmondó nyilatkozatok

A kijevi elnöki hivatalban a történteket agressziós cselekménynek minősítették.

„Elítéljük a nemzetközi jog és az ENSZ tengerjogi egyezményének Oroszország általi súlyos megsértését, az ukrán felségvizek kisajátítására tett kísérleteket, valamint az ukrán hajók szabad mozgásának korlátozását. Oroszország agresszív cselekedeteit a nemzetközi közösségnek határozottan el kell ítélnie, és kemény választ kell rájuk adnia, beleértve újabb szankciók kiszabását” – áll az elnöki hivatal közleményében.

Hozzáfűzték, hogy ennek elérése érdekében Petro Porosenko elnök „közvetlen kapcsolatban van” az Európai Unió és a NATO vezetésével. Az elnök utasította továbbá a külügyminisztériumot, hogy tájékoztassa a G7-országokat, az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) tagjait az orosz fél által az Azovi-tengeren és a Kercsi-szorosban elkövetett „bűncselekményekről”, és kezdeményezze a kérdés áttekintését az ENSZ és az EBESZ keretein belül.

Vasárnap éjjel összeült az ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO), amely a hadiállapot bevezetését javasolta 60 nap időtartamra. Petro Porosenko elnök felkérte az ukrán parlamentet, hogy hétfőn rendkívüli ülésen vitassa meg a kérdést. Szavai szerint az ukrán hajókkal szembeni vasárnapi agresszió alapján nem zárható ki, hogy Oroszország más, köztük szárazföldi műveletekre készül Ukrajna szuverenitása és területi épsége ellen.

Közben a Kercsi-szorosnál történtek miatt riadókészültségbe helyezték az ukrán haditengerészet teljes állományát, minden hadihajót kivezényeltek a tengerre. Utóbb a teljes ukrán hadseregnél és az Ukrán Biztonsági Szolgálatnál (SZBU) is készültséget rendeltek el.

Hétfőn az orosz diplomáciai tárca bekérette Ukrajna moszkvai ideiglenes ügyvivőjét a Kercsi-szoros térségében tanúsított „agresszív és provokatív ukrán lépések” miatt. Az FSZB ezzel párhuzamosan közölte: megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak arra, hogy Ukrajna előre eltervezett „provokációt” hajtott végre. Állításuk szerint az ukrán hadihajók a kijevi vezetés utasítására hatoltak be az orosz területi vizekre, „provokációjukat” az Ukrán Biztonsági Szolgálat két munkatársa koordinálta. Szerintük az ukrán hajók olyan orosz területi vizekre hatoltak be, amelyek már „a Krím és Oroszország újraegyesítése” (a félsziget orosz elcsatolása) előtt Oroszországhoz tartoztak. A szolgálat közölte, hogy a hajókötelék parancsnoka, Vlagyimir Leszovoj harmadosztályú kapitány elismerte: tudatában volt annak, hogy az ukrán haditengerészeti csoportosulás fellépése a Kercsi-szorosban „provokatív természetű” volt. Leonyid Szluckij, az orosz parlament külügyi bizottságának elnöke újságíróknak nyilatkozva úgy vélekedett, az incidens oka az lehetett, hogy Petro Porosenko elnök hadiállapot bevezetésével próbálja meg elhalasztani vagy eltöröltetni a márciusban esedékes ukrajnai államfőválasztást, amelynek megnyerésére jelenleg kevés esélye van.

Európai idő szerint hétfőn délután összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület összehívását Oroszország és Ukrajna egyaránt kezdeményezte. Oroszország azzal a hivatkozással kérte a találkozót, hogy vitassák meg Ukrajna szerepvállalását. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország azonban – a BT-tagok többségével együtt – leszavazta az orosz javaslatot. Nikki Haley amerikai ENSZ-nagykövet hangoztatta, a nemzetközi közösségnek el kell ítélnie ezt az orosz „arrogáns cselekedetet”.

A parlamentben folytatódott a történet

Hétfőn délután összeült az ukrán Legfelső Tanács. Pontosabban összeült volna, ám a képviselők megszállták a parlamenti emelvényt, s egyeztetésre hívták az elnököt. A strana.ua értesülése szerint az államfővel egyébként könnyen szót értő képviselők harciasságát a hadiállapot bevezetésére előterjesztett határozattervezet tartalma válthatta ki. Állítólag nem csupán az ellenzék több frakciója, hanem a kisebbik kormánypárt, a Narodnij front (Népi Front) honatyái sem értettek egyet a dokumentummal.

A portál úgy tudja, hogy bár Porosenko korábban váltig állította, a hadiállapot bevezetésével nem korlátoznák a polgárok jogait, a határozattervezet tartalma több alapjogot is érintett volna, így például a tulajdonhoz, a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot, a magán- és a levéltitkot, a szabad mozgáshoz való jogot és a kényszermunka tiltását. Valószínű azonban, hogy a képviselőknél egy további tiltás verte ki a biztosítékot, hiszen a rendelet korlátozta volna a gyülekezési szabadságot, s lehetetlenné tette volna a választások megrendezését. A képviselők nyilván annak is tudatában voltak, hogy a hadiállapot bevezetése 60 napra, vagyis január 25-ig automatikusan az elnökválasztás elhalasztásához vezet, hiszen a választási kampánynak a szavazás napja előtt három hónappal, azaz még december 31-én el kellene kezdődnie.

A hosszas alkudozás eredménye végül egy kompromisszumos határozattervezet lett. Ennek értelmében nem az egész országban vezették be a hadiállapotot, hanem csak az Oroszországgal és a Moldovához tartozó, Ukrajna által el nem ismert szakadár Dnyeszter Menti Köztársasággal határos, valamint a Fekete- és az Azovi-tengerpart mentén fekvő megyékben. Ezek a megyék a következők: Odessza, Mikolajiv, Herszon, Zaporizzsja, Luhanszk, Donyeck, Szumi, Harkiv, Csernyihiv és Vinnicja. Vagyis Kárpátalján nem hirdetnek hadiállapotot. Eldőlt az is, hogy az eredeti javaslattal szemben nem 60 napra vezették be a hadiállapotot szerdán reggel kijevi idő szerint reggel 9 órától, hanem csupán 30-ra. Az elnök ígéretet tett arra is, hogy a természetes és jogi személyek jogait a hadiállapot által érintett területeken is csak harci cselekmények esetén fogják korlátozni.

Ezek után a parlament mindjárt két kérdésben is szavazott. Előbb a honatyák megszavazták a hadiállapot bevezetésére vonatkozó előterjesztést, amelyet 276 képviselő támogatott a 450 fős törvényhozásban. Ezután 298 támogató szavazattal elfogadtak egy határozatot, amely kimondja, hogy az elnökválasztást 2019. március 31-re, vasárnapra írják ki.

Megválaszolatlan kérdések

A történtekkel kapcsolatban a leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy négyévi háborúskodás után miért éppen most került terítékre a hadiállapot bevezetésének szükségessége Ukrajnában? Jusson eszünkbe, Kijevben még azután sem szánták rá magukat erre a drasztikus lépésre, hogy 2015 elején a debalcevei csatában több száz ukrán katona esett fogságba, illetve esett el.

Egyértelmű és egyszerű válasz nem létezik erre a kérdésre, néhány válaszlehetőség azonban kínálkozik. Az egyik, hogy Ukrajnának fel kellett hívnia a közvélemény figyelmét arra, miként terjeszti ki fokozatosan Oroszország a fennhatóságát az Azovi-tengerre. A világot láthatóan egészen mostanáig nem érdekelte különösebben, hogy mi folyik az Oroszország és Ukrajna beltengerének tekinthető Azovi-tengeren. Ezért, bár például az Ukrajinszka Pravda is elismeri, hogy bizonyos mértékig provokatív lépés volt ukrán részről hadihajókat küldeni a Kercsi-szoroshoz, az incidens után valamivel nehezebb lesz úgy tenni külföldön, mintha egyszerű nézeteltérésről lenne szó a két ország között. Kijevet az is motiválhatta, hogy a világ egyre inkább belefárad a Kelet-Ukrajnából érkező hadijelentésekbe, miközben az országban gyakorlatilag megtorpantak a reformok. Az a körülmény, hogy ezúttal az orosz haderő közvetlenül és tagadhatatlanul szembe került az ukránnal, segíthet ismét ráirányítani a világ közvéleményének figyelmét az Ukrajna elleni orosz agresszióra.

A másik válaszlehetőség (amely persze nem zárja ki az elsőt), hogy az elnökválasztás előtt egyre nehezebb helyzetbe kerülő Petro Porosenko és környezete úgy érezhette, politikai előnyt remélhet a hadiállapot bevezetésétől akár azáltal, hogy a szavazást egy későbbi, az államfő számára kedvezőbb időpontra halasztják, akár úgy, hogy erősítik az emberekben az államfőről mint a nemzet védelmezőjéről élő képet.

Korai volna még felmérni a történtek kül- és belpolitikai következményeit, nem ártana azonban, ha mindenki jól eszébe vésné, hogy Petro Porosenkónak egy fegyveres incidens apropóján kis híján sikerült korlátoznia az országban a polgárok alkotmányos jogait, holott semmi nem utalt a megszokottnál nagyobb háborús veszélyre. Hogy a képviselők végül keresztülhúzták az elnök számításait a parlamentben, az főként annak köszönhető, hogy bizonyos politikai erők le szeretnék váltani a jelenlegi államfőt, s legfeljebb másodsorban tudható be az elit demokrácia iránti elkötelezettségének. Óhatatlanul adódik a kérdés: mi a garancia rá, hogy a következő kísérlet is kudarcba fullad?

(pravda.com.ua/strana.ua/unian.ua/MTI/ntk)