„Jelzés, iránymutató és mérföldkő ez az életben”

Szalagavató a Nagyberegi Református Líceumban

2018. december 5., 16:58 , 933. szám

December 1-jén ünnepélyes keretek között tűzték fel a fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő Nagyberegi Református Líceum (NBRL) 32 végzős tanulójának szíve fölé a reményt szimbolizáló zöld szalagot a Beregszászi Művelődési Házban. A nézőteret zsúfolásig töltötték meg a tizenegyedikesekkel együtt ünneplő családtagok, barátok ezen a meghatározó, örömteli napon.

A szalagavató ünnepséget Tóth László lelkész-igazgató rövid igehirdetése nyitotta meg. Miután tolmácsolta azon meghívott emberek köszöntését, akik nem tudtak részt venni a rendezvényen, megosztotta gondolatait az ünneplő közösséggel. Köszöntőjében aláhúzta: az alkalomra választott igeszakasz „úgy mutatja meg Jézust, mint aki teljes mértékben együtt tud érezni velünk mindenben, s nemcsak életünk boldog pillanataiban, hanem amikor egyedül érezzük magunkat” – Jézus segítő és védelmező szándékáról biztosítja a hívőket, s ezt a végzősök se feledjék el – tette hozzá.

„A líceumi évek alatt fejlődtetek testben, lélekben, tudásban, hitben – szólt a diákokhoz köszöntőjében Békésyné Lukács Angéla beregszászi magyar konzul –, s én azt kívánom, hogy az előttetek álló, még az iskolában töltendő időszakban tervezzétek meg önmagatokat”. Ebben a tervezésben segítségül fog szolgálni a kapott tudás, az önismeret, a szorgalom, a bátorság, a vágyak és elképzelések, de ami a legfontosabb: az önmagadban való hit.

„Elgondolkozhattok az elszállt évekről, és figyelmeteket immár a felnőtt felelősségérzetével a jövő felé kell fordítani” – mondta köszöntőjében Micik Julianna, a Kárpátaljai Református Egyház Iskolaügyi felelőse, majd hozzátette: egy felbolydult, nyugtalan világban kell emberként, emberségesen eligazodniuk a jelenlegi felnövekvő generáció tagjainak, ami csak úgy lehetséges, ha erősek és állhatatosak lesznek testben és lélekben, hitben és tudásban, jó szándékban kitartóak, és képesek a jó célra irányuló együttműködésre – az ilyen fiatalok a jövő zálogai, akikre ma óriási szüksége van szülőföldünknek is.

Kovács András, a líceum oktatási igazgatója megható beszédében elsősorban az ünnepeltekhez intézte szavait: „A szalagavató az eddigi út egyfajta lezárása, komoly jelzés, iránymutató és mérföldkő is egyben. Mérföldkő, mivel életük és tanulmányaik olyan szintre érkeztek, hogy az iskolában bizonyítottakról hamarosan, intézményünkből kilépve máshol kell majd bizonyítaniuk. Iránymutató a továbbtanulási irány megválasztását illetően. Jelzés, mert a zöld szalag a gyermeki lét végére és a felnőtté válás útján való elindulásra, az előttük álló feladatokra int majd.” Ha nehézségek adódnak az életben, akkor mindenki gondolkodjon el azon, hogy Istennek mennyi munkája van abban, hogy az eddig megtett utat sikeresen teljesíteni tudta – fogalmazott Kovács András, majd egy Arany János-idézettel biztatta a szalagavatós végzősöket: „Előtted a küzdés, előtted a pálya. Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod: az erő micsoda? – Akarat, mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”

A köszöntőket követően a NBRL Aranykéve néptáncegyüttesének előadását láthatta a nézőközönség: szatmári táncokat – verbunkot, lassú és friss csárdást – adtak elő. Ezt követte a végzősök felvonulása a színpadra, majd a szalagtűzés meghitt pillanatai. A zöld szalagot – amely a felnőtté válás hivatalos kezdetének a jelképe is, és jelzi az összetartozást az osztálytársakkal, tanárokkal, az intézmény munkatársaival – az osztályfőnökök tűzték fel diákjaik szíve fölé: a 11. A osztály tanulói­nak Tóth András, a 11. B diákjainak tagjainak Orbán László.

A 10. évfolyamosok énekes-verses összeállítással köszöntötték végzős társaikat. Ezt követően pedig az esemény főszereplői léptek színpadra. Verses-dalos műsorukban a hitről, a családról, a szeretetről és a hazáról tettek szívhez szóló vallomást.

Cs.A.