Szabó Lőrinc: Cirip

2018. december 27., 10:31 , 936. szám

Cirip, cirip: január, február:

tűzhely mellett emlékezik a nyár.

Cirip, cirip: március, április:

harminc éve tavasz voltál te is!

Cirip: Földvár, májusi jázminok:

huszonöt éve már, s mégsem unod!

Cirip: június, fent a Havason:

pisztráng, viperák s „Athéni Timon”.

Cirip: száz ér buggyant Dunát a dús

alpesi réten: Schwarzwald, július!

Cirip: tíz éve: Marne, augusztusi

tücskök, azután Párizs tornyai!

Cirip: szeptember: sápad a Tejút:

felejts tegnapot, bombát, háborút!

Cirip: október: halkul a zene;

s jön a vég két sírásó-ember-e.

Cirip, cirip: tűzhöz szorít a tél,

s idegen ész csak küszöbödig ér!

 

 

A Tücsökzene 342. darabja az itt olvasható költemény. Címe – a „cirip” szó – egyszerre utal a terjedelmes verseskötet összefoglaló címére, de szorosan magyarázza a vers belső tartalmát is.

Egy „cirip” egy hónapot jelöl a versben. Az elején, ahol kétszer szerepel a szó, mindkét esetben két-két hónapra vonatkozik. Így néz ki tehát: „Cirip, cirip: január, február”, és „Cirip, cirip: március, április”. Később viszont, a szó minden egyes előfordulása után, egyetlen megnevezett hónapot találunk, míg el nem érjük az októbert. Majd a vers végén ismét kétszer hallatszik a tücsökhang, csakhogy itt már a „két ciripnek” megfeleltethető két hónap nevét – a novembert és decembert – nem írja le a költő.

A novembert és decembert „két sírásó-embernek” nevezi a szerző, és ez megerősíti az olvasót, hogy itt valójában egy élet visszapergetésének voltunk a tanúi. A harmincéves emlék előbb huszonötre fogyatkozott, aztán tízre, és mindjárt a „tegnapba” is jutottunk, illetve a mába, ahol „halkul a zene”. Egyetlen évnek tűnik csak az élet, és mindjárt itt a két „emberes” hónap, a mindent lezáró két utolsó „cirip”…

Penckófer János