Elnökválasztás: Van, aki most áll a rajtvonalhoz, mások már futnak
Az eddigiekben az elnökválasztási kampány úgymond bemelegítő, felvezető szakaszának lehettünk a tanúi. Amint sorra harcba szállnak a jelöltek, köztük az elnökválasztási verseny igazi nagyágyúi, úgy válik egyre keményebbé a küzdelem.
Az elmúlt hét folyamán az elnökjelöltek száma gyakorlatilag megduplázódott, a hétfői állapot szerint kereken egy tucatnyi indulót regisztrált a Központi Választási Bizottság (CVK), s ennél is többen nyújtották be a testületnek a regisztrációhoz szükséges okmányokat.
A február 3-ig tartó jelölési időszak egyik szenzációját Roman Naszirov, az Állami Fiskális Szolgálat (DFSZ) egykori vezetője szolgáltatta az indulásával. Emlékezetes, a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatal (NABU) 2017. március 2-án azzal gyanúsította meg Naszirovot, hogy 2015–2016 folyamán Olekszandr Oniscsenko parlamenti képviselő érdekében törvénysértő módon utasította a DFSZ regionális és területi szerveinek vezetőit, engedélyezzék több cég adóhátralékának részletekben történő befizetését. Március 8-án a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte a gyanúsított tisztviselőt, március 16-án azonban Naszirov felesége letette érte a 100 millió hrivnya óvadékot, így elhagyhatta a fogdát. 2018. január 31-én a miniszteri kabinet elbocsátotta a hivatalából felfüggesztett tisztviselőt. 2018. december 1-jén azonban a közigazgatási bíróság visszahelyezte őt hivatalába és 184 ezer hrivnya kártérítést ítélt meg neki. Az indoklás szerint a kormány nem tartotta be a jogszabályi előírásokat az elbocsátás során.
Ugyancsak sokakat meglepett, hogy Jurij Bojko, a közelmúltig az egyik legesélyesebbnek tartott oroszbarát politikus önjelöltként indul az elnökválasztáson. Bojko a CVK-ban tett látogatása után közölte újságírókkal, azért indul önjelöltként, mivel még nem történt meg annak a Za zsittya (Az Életért) Ellenzéki Platform nevű pártnak a hivatalos bejegyzése, amelyet a közelmúltban alapítottak Vagyim Rabinovics parlamenti képviselővel. A pletykák szerint viszont távolról sem csak technikai okai vannak Bojko „pártatlanságának”. Miután előbb összerúgta a port korábbi pártjával, az Opozicijnij blokkal (Ellenzéki Blokk), utóbb azzal a Viktor Medvedcsukkal is nézeteltérései támadtak, akit az ukrán nemzeti oldal Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai szócsövének tart, s akit állítólag azzal a céllal szalajtottak most Ukrajnába, hogy összefogásra bírja a széthúzó oroszpárti erőket. Egyesek szerint Bojko önjelöltként való indulása azt jelenti, hogy Medvedcsuk kudarcot vallott, mások viszont úgy gondolják, van még rá esély, hogy a vetélytársak az oroszbarát táboron belül utóbb összezárjanak Jurij Bojko körül. Az utóbbi forgatókönyvnek ugyanakkor igen csekély a valószínűsége, miután eldőlt, hogy az Opozicijnij blok Rinat Ahmetov oligarcha által támogatott szárnya indítja a megmérettetésen Olekszandr Vilkul parlamenti képviselőt, Bojko talán legnagyobb ellenlábasát.
Január 22-én beszállt az elnökválasztási kampányba a végső győzelemre legesélyesebbnek tartott Julija Timosenko. Sokan máris biztosra veszik, hogy az ellenzéki politikussal szemben úgynevezett technikai ellenjelölteket indítanak ellenfelei, akiknek az lesz a feladatuk, hogy szavazatokat raboljanak a nemzet Júliájától. Így például az a hír járja, hogy jelöltetni szándékozik magát Jurij Timosenko parlamenti képviselő. Az ő „értékét” Timosenko ellenlábasai számára nyilván a névhasonlóság adja, ami megtéveszthet néhány figyelmetlen választót voksoláskor. Volodimir Feszenko elemző szerint alátámasztani látszik az értesülést, hogy Jurij Timosenkót minap kizárta frakciójából a kisebbik kormánypárt, a Narodnij front (Népi Front, NF). Az Ukrajinszka Pravdánál vezetett blogjában a szakértő azt írja, az NF bizonyára nem kívánta politikusa indulásával Petro Porosenko malmára hajtani a vizet, egyben ellehetetleníteni a Julija Timosenko pártjával, a Batykivscsinával az együttműködésről folytatott sokat ígérő tárgyalásokat.
Átesett a politikai tűzkeresztségen a komikusból elnökjelöltté avanzsált Volodimir Zelenszkij. „Jóakarói”, pontosabban az oknyomozó riporterek kiderítették, hogy a producerként szintén ismert showman nem számolta fel teljesen oroszországi üzleti érdekeltségeit. Megfigyelők szerint Zelenszkijnek és stábjának reakciója a vádakra gyors, határozott és meggyőző cáfolat volt, amit a producer üzleti tevékenységének sajátosságaira vonatkozó magyarázattal egészítettek ki, így a „leleplezés”, ha beszélhetünk ilyesmiről egyáltalán ebben az esetben, nem okozott neki különösebb kárt.
Időközben Arszen Avakov belügyminiszter is beszállt a választási kampányba a maga módján, amennyiben kijelentette a Facebook közösségi oldalon, hogy az elnökjelöltek többsége törvénytelenül állítja elő és terjeszti a propagandatermékeit. Közölte, a bűnüldöző szervekhez számos bejelentés érkezett olyan kampányanyagokról, melyeket nem a bejegyzett elnökjelölt választási alapjának számláiról finanszíroztak. Hasonlóan járnak el azok a politikusok is, akik nyilvánosan bejelentették az indulásukat az elnökválasztáson, de még nem jegyeztették be magukat a megállapított eljárásnak megfelelően a CVK-ban – jelezte a belügyminiszter többek között Jurij Bojko, Petro Porosenko, Julija Timosenko, Olekszandr Vilkul nevét említve meg ennek kapcsán. Avakov kijelentette, hogy mindez „a törvény súlyos megsértése”, és a lezárult vizsgálatok alapján hamarosan reagálni fognak minden ilyen esetre. Meglátjuk, mennyire bizonyul megingathatatlannak és következetesnek a belügyminiszter a választási törvény betartatásában, ha pártjának, az NF-nek sikerül megegyeznie az együttműködésről Julija Timosenkóval – kuncog az ellenzéki sajtó.
Petro Porosenko államfőről az a hír járja, február 2-án jelenti be, hogy másodszor is versenybe száll az elnöki posztért.
„Nagy fórumot tartanak a demokratikus erők egységes jelöltjének megválasztására. Ott fogja bejelenteni” – idézte a Petro Porosenko Blokkja (BPP) frakciójának vezetéséhez közel álló forrását az LB.ua.
A forrás közölte azt is, hogy Porosenko kampányának központi témája a tomosz, az ukrán pravoszláv egyház önállóságát kimondó dokumentum, és a szubvenciók készpénzben való folyósítása mellett a nyugdíjak 17–20%-os márciusi emelése lesz.
„Igaz, erre nincs forrás a költségvetésben. Az volt az elképzelés, hogy a szükséges pénz az európai rendszámú járművek elvámolásából folyik be. De már most látható, hogy a tényleges bevételek nagyságrenddel alacsonyabbak, mint amennyit előre jeleztünk, amikor elfogadtuk a 2019-es költségvetést. A helyzetet bonyolítja, hogy a Nemzetközi Valutaalap kategorikusan ellenzi a Nyugdíjalap költségvetési hiányának növelését. Ezért most keressük a pénzt, törjük a fejünket, honnan teremtsük elő, hogy emelkedhessenek a nyugdíjak” – mondta el a forrás.
Közben az államfő hivatalosan még el sem indított kampánya egyre lendületesebbé válik. Porosenko egyszerre több vasat tart a tűzben: míg az ukrán ajkú területeken a tomosszal járja sorra a nagyvárosokat és a templomokat, keleten más módszerekhez kénytelen folyamodni. Például, a strana.ua beszámolója szerint január elején közös (orosz nyelvű!) üdvözlőlapon köszöntötte Harkiv lakóit a város nagyhatalmú, az orosz ajkú lakosság körében rendkívül népszerű polgármesterével, Hennagyij Kernesszel, aki még az „átkos” janukovicsi időkből maradt fenn állócsillagként az ukrán politika egén. Az eset érdekessége, hogy a Harkiv főterét ábrázoló üdvözlőlapon még áll a Lenin-szobor, amelyet pedig 2014-ben ledöntöttek…
Ennek a politikai kettősségnek ugyanakkor megvannak a maga veszélyei. Kernesz meglehetősen népszerűtlen az ukrán nemzeti érzelmű lakosság körében, ezért személye bizalmatlanságot kelthet az elnök iránt az ország nyugati régióiban. Ugyanakkor Porosenko nyugat-ukrajnai megnyilvánulásai keleten válthatnak ki ellenszenvet. Az Ukrajinszki Novini például arról számol be, az államfő a sajtóban csak „tomoszturné”-ként emlegetett körútja cserkasszi állomásán muszka (москаль) provokátornak nevezett egy férfit a tömegből, amiért orosz nyelven az iránt érdeklődött az államfőnél, mikor kezd el küzdeni a korrupció ellen.
A folytatás óhatatlanul következik.
(zzz)
