Idegenvezetői tapasztalatcsere harmadszor
2019. február 9-én immár harmadik alkalommal került megrendezésre a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács szervezésében az idegenvezetők tapasztalatcseréje.
Ez alkalommal a tapasztalt és a potenciális idegenvezetők Ungvár és környéke nevezettességeihez látogattak el.
A tapasztalatcserét Horkay Sámuel, a KMTT Idegenvezetői Szakbizottságának elnöke és Popovics Béla vezették, akik Kárpátalja legtapasztaltabb és legnagyobb szaktudással rendelkező honismereti vezetői közé tartoznak.
A tapasztalatcserén részt vett többek között Mester András, a KMTT elnöke, Csizmár Sarolta, a KMTT alelnöke, Tarpai József, a KMTT tiszteletbeli elnöke.
A tapasztalatcsere beregszászi indulással, Munkács érintésével Ungváron vette kezdetét, ahol a szakma elhívatottjai elsőként a gerényi rotundát tekintették meg, ahol a program vezetője ismertette az épület keletkezésének történetét, építészeti stílusának sajátosságait, majd a belső helyiségek megtekintése során a tapasztalatcsere vezetői ismertették építésének, kibővítésének időpontjait, a hajó és a szentély belső kialakításának sajátosságait, bemutatták a felbecsülhetetlen értékű freskókat – kitérve az egyedi jellegzetességekre. A gerényi rotunda Kárpátalja legrégebbi, méltán egyik legértékesebb műemléke. Sajnos, igen kevés csoport keresi fel.
A tapasztalatcsere vezetőinek köszönhetően a jelenlévők megismerkedhettek az ungári vár történetének kevésbé ismert részleteivel, a vár stílusával, lakóinak életvitelével és azokkal a történelmi eseményekkel, amelyek elválaszthatatlanok ettől a kárpátaljai nevezetességtől. Ezen belül megtudtuk, melyik kovácsműhely parazsából és melyik öntőmester tehetségének köszönhetően került a várudvarba Héraklész és a lernai hidra, illetve a pihenő Hermész. Sikerült beható ismereteket szerezni arról, hogy az eredetileg az uzsoki ásványvizes fürdőben kiállított két vasszobor az első világháború után került az ungvári várba, és a turjaremetei vashámorban készült 1849-ben. Az öntőmester az a W. Kinne, aki később Mosonmagyaróvárott mezőgazdasági gépgyárat alapított.
Az idelátogatók útja a Teréz-bástyára vezetett, ahol elmerengtek az Ung völgyének csodálatos látványán. Innen a fellegvár udvara felé vezetett az útjuk, ahol a kút bemutatása következett, amelyen szemmel láthatóak voltak a közelmúltban elvégzett belső felújítás nyomai. A kút történetét, Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina szép szerelme történetét ismertük meg a kor történelmi eseményei között barangolva, sikerült betekintést nyerni a várurak és életvitelük fontosabb részleteibe. Mivel a vár nagy része – a helytörténeti múzeum – tatarozás alatt állt, ezért a várnak mindössze töredékét sikerült bejárni, de nagy meglepetésünkre a látottak igényesen felújítva, hozzáértő szakemberek odafigyelése révén korhű képet festettek az ott élők életéről és tevékenységéről.
A vár belső termeit Tarpai József, a KMTT tiszteletbeli elnöke mutatta be a csoportnak, amely egyébként fél éve került átadásra. Ungvár és az Ungvidék történetét szemléletesen, igen nagy szakmai hozzáértéssel mutatta be a honfoglalás előtti kortól az 1848–49-es szabadságharcig olyan történelmi nagyságokkal, mint Árpád fejedelem, Károly Róbert királyunk, a Drugethek, a Rákócziak, Thököly Imre, Bercsényi Miklós és fia, László, a későbbi francia marsall, Kazinczy Ferenc és sok más történelmi személyiség bemutatásával.
Ezután a lovagterem és a fegyvereket kiállító terem következett, többek között láthattuk Báthory István erdélyi fejedelem, későbbi lengyel király szablyáját.
Nem sokkal 1775 után Mária Terézia a Görögkatolikus Egyház Munkácsi Püspökségének adományozta a várat, mert elveszíti stratégiai jelentőségét. Ettől kezdve egészen a szovjet ateizmus kibontakozásáig – Sztálin utasítására egy tollvonással megszüntették a kárpátaljai görögkatolikus egyházat – szeminárium volt. A Bercsényi Miklós által kialakított lovagteremből kápolna és a szeminárium rektori hivatala lett.
Megtekintettük a kápolna freskóit, a volt rektori hivatal korhű berendezéseit, a méltán híres görögkatolikus püspökök portrésorozatát Bacsinszky Andrástól Romzsa Tódorig.
Innen a jelenlévők útja a skanzenbe vezetett.
A szabadtéri múzeum előterében Horkay Sámuel bemutatta Kárpátalja leghíresebb fafaragója, Vaszil Szvida egyik legismertebb alkotását, a ruszin lakodalmat élethűen ábrázoló bükkfa kompozíciót.
Számos információt kaptunk a kárpátaljai harangöntésről, az ikonok keletkezéséről, a helyi ikonfestészet sajátosságairól, a fatemplom(ok) építésének-ácsolásának egyedi kárpátaljai sajátosságairól, a templomok, házak, gazdasági épületek beosztásának, kialakításának rendszeréről, módozatairól a számos használati tárgy bemutatásán keresztül a hegyvidéki és alföldi lakosság igen fejlett tárgyi kultúrájáról, életviteléről.
Jártunk azon a helyen is, ahol valamikor a boszorkányokat égették. Ez a hely eredetileg a püspökség megszentelt temetkezési helye volt. Itt helyezték örök nyugalomra az Ungvár központú Munkácsi Görögkatolikus Püspökség püspökeit.
Ezt követően az Ungvári Görögkatolikus Püspöki Palota és Székesegyház megtekintése és bemutatása következett. A székesegyházat és altemplomát a helyi lelkész-idegenvezető tárta a jelenlévők elé.
Az ungvári program az ungvári belváros nevezetességeinek ismétlésével – köztük a Szent György-székesegyház és a volt neomór stílusú zsinagóga megtekintésével végződött.
A résztvevők útja a szerednyei várromhoz vezetett, ahol Nagy Sándor ismert idegenvezető tartott rövid, de tartalmas, részletekre is kiterjedő, a kor szellemiségét hűen visszatükröző előadást a szerednyei várról és a Dobó családról.
A szerednyei pincerendszer az 1500-as évekből származó eredeti latin felirattal, kialakításának történetével – amely a közelmúlttal fejeződik be – szintén igen nagy élményt nyújtott a jelenlévőknek.
A tapasztalatcsere során számos olyan információ hangzott el, amelyek nem szerepelnek az útikönyvekben, de a színvonalas idegenvezetésnél elengedhetetlenek. Igazi tapasztalatcsere volt, ahol a számos helyénvaló kérdésre maguk az idegenvezetők adtak egymásnak választ.
KMTT
